Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-11 / 107. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár, 1911. május hó 11., csütörtök 107. szám. FOUPTffiAk Előfizetési díj : Helyben: t évre 12 K. •/» évre 6 K,l/« évreiHl,. Vidékre:.. .. 16............ . 8............. ,. 1-50 Egy szám ára 4 fillér. Szerkwztöség éo k*«.ddtüva*ai. S.' .JÜCZÍ-U1CZC 8. £cdm. ál TöiefOitS^im; 107. Mindennemű oijak Szalmái . a lap kiadóul vatatéban fiietemtűk. Hirdetések : _ ipíazl etés raeilett, a tegjatáayosabb árban t<Wf tétnek. — .*% apróhirdetések kötött mindé» stó ófflír. Nyilttér sora 20 fítlér. Könnyelmű városi gazdálkodás. Szatmár, május 10. (She.) Ezen a címen irt a Heti Szemle laptársunk egy tájékozatlan cikket a mai számában, hetet-havat összehordva egy bizottság javaslata ellen és valótlanságokat sorakoztatva egymás után egy általi pártfogolt ajánlat mellett. Á kis kazár újság — ez t. i. mi vagyunk — a legcsekélyebb mértékben sem hajlandó a Heti Szemlével polémiába boesátkozni, még az sem szándékunk, hogy a fentemlitett cikkét jelentőssé tegyük azzal; mikép nálunk is visszhangra talál az, — hanem egyszerűen a tárgyilagos igazságot kívánjuk megírni, a mit a városi iratokból ösmerünk, tesszük ezt annál is inkább, mert a városnak az ilyen könnyelmű gazdálkodása nekünk is nagyon tetszik, ellenben készséggel állunk mi is a Heti Szemle mellé nagy botnak, ha CSClhugyan köny- nyelmü gazdálkodásról lesz szó. A Szamos régebbi számaiban a városi bizottsági tárgyalásokkal kapcsolatban (ismertette már a tényállást, hogy Litteczky Endre kérelmet terjesztett a városhoz, a Rákóczi-utcai házának átjáróházzá leendő átalakithatása tárgyában és egyszersmint ajánlatot az esetre, ha a város a kérelmet nem teljesíthetné. Az ajánlat a telket hatvanezer koronáért eladásra kínálja a városnak. A rendészeti bizottság a Litteczky beadványára azt javasolja a közgyűlésnek, hogy vegye meg a telket a felkínált vételáron. Ebben a stádiumban van ma az ügy. Ez az elintézd i pedig nem jelent könnyelmű gazdálkodást és a város még sebovn sem dobott ki az intézkedésével — amint a Heti Szemle mondja — 70.000, szóval hetvenezer koronát. Ellenben «írói, hogy a város hatvanezer koronával egy előnyös vételi ügyletet szándékozik kötni — arról lehet beszélni. A Litteczky-féle telek épen a városi telkek közé, a Pannónia és a tűzoltó laktanya telke közé van beékelődve s amennyiben városi tulajdon lesz a belső város kellő közepén, rég húzódó városfejlesztési terveket lehet vele keresztülvinni amellett, hogy gazdasági szempontból is feltétlenül ePnyös vagyonszaporodást eredményez. Bármit csinál is vele a város, mindenesetre eltűnik a Rákóczi-utca rendezési vonalából egy kiugrás, ami nagyon régen zavarja már a forgalmat ig, de béntja főkép az esztétikai érzéket, egy minden oldalról modern palotaszerü épületekkel beépített téren. Ha pedig a Pannónia felől átjáró házzá építi át, úgy első sorban a Pannónia szégyenletesen piszkos telkéről tűnik el a falu, másodsorban pedig olyan közlekedési utat létesít a város a közönségnek, amely a forgalom szempontjából a lehető legelőnyösebb. A Deák-tér legkeresettebb pontjáról, a város szivéből, idegen forgalmunk gyűjtő helyéről, a Pannónia szálló udvarából indul a külömböző köz- intézményekhez, postához, adóhivatalhoz, iskolához csendőrséghez, tűzoltósághoz, törvényszékhez, templomokhoz — utca. Ennek nagy jelentősége annyira kézen fekvő, hogy a leglaikusabb városszeín- lélő is azonnal lelkesedik, ha a leg- kevésbbé is elemezi az előnyökét, amelyeket ez az összekötő utca létesít, azzal a példának felhozott hatványnál szemben, hogy épen a Pannónia elől, a fent ismertetett városi ponttól, csak nagy kerülőkkel lehet ma a városi közintézményekhez eljutni. E tekintetben nem csekély befektetéssel, de nagy anyagi áldozatokkal is kötelezettségek terhelik a várost s ha most okos számítással megragadja az alkalmat a kivánams intézkedést megteremthetni, ez első sorban elösmerésre méltó előrelátás, de semmi esetre sem könnyelmű gazdálkodás. A gazdasági oldalt tekintve még több előnyt sorolhatunk tel. A telek 402 négyszögöl, a vételár hatvanezer korona, vagyis négyszögelénként 150 K Ha most a legutóbbi rragántelek érték forgalmat tekintjük és felemlítjük p 'Idául hogy a Princz testvérek az Attila-utca végén 160 koronát adtak egy négyszögöl telekért és tudunk 180, sőt 200 koronás telekárakról is, azt a vételt, amelyet a város a beltelkek kellős közepén 150 koronával bonyolít le, a leghatározattab- ban olcsónak ke 1 östnernünk. A 402 Az én komám — a „Piku4' cigány. Irta Bodnár Gáspár. — A „Szamos“ eredeti tárcája. — Istenben boldogult fiatal káplán koromban történt. Gyöngyössy Piku eszkábás cigányunknak tűzhelyén — családi öröm esett. Városunknak e közismert, tipikus alakja (van-e a Piros-berekben született vagy törzsbevándorló között, aki Pikut nem ismeri ?) tüstént beállított a régi, guggoló kis plébániai lakba. Már mint az én szerény káplán szobámba. — Mi jóba jársz Piku? — Örömben is, meg bájban is vagyok tisztelendő atyám. Fiam született . . . — Isten áldása . . . — Ázs ám! Csakhogy ázs áldás is bajjal járt, mint a, dicsőség. Bekóboroltam az egész várost. JÉs nem találtam keresztény hívőre, emberre, a ki velem koma- ságba akarna gyünni. (Nem volt ám Piku senkinél ez ügyben, annyi bizonyos.) — Pedig ez keresztényi kötelesség. — Hát úgy van. Éppen azér’ gyüvök végtére tisztelendő atyámuramhoz — fogott szavamon a tökéletlen eszkábás — miér’, mer azór’, hogy tudva-tudom, hogy kérész tényi kötelesség. — Már hogy érted ezt,ÍPiku . . .? — Hogy értem? Hát instállom, úgy értem, hogy tisztelendő uram-atyám lesz az ILuurban, az én kis ártatlan jóó-szá- gomnak keresztapja. — És neked pedig keresztkomád? Gyilkos módon nevetett a cigány, mint a dugóhúzó eszü ellenség, a ki áldozatát házába viszi. — Ázs már aztán attul gyün, mondotta ravaszul. És olyan jó izü könny rezgeti villogó, fekete szemeiben. De olyan jóizü. Mit tehettem? Hát bizony keresztényi kötelesség a komaság. Példát kell adni. — Jól van. Ma délután keresztelünk. így kerültem én Gyöngyössy Piku val, a közismert Pikuval komaságba. A miért ő kegyetlen hálás volt. Ma is az. Gyakran felkeresett. Ma is felkeres. És olyan kacskaringós utakon adja értésemre, hogy hát most éppen mire is lenne szüksége annak az áldott, ártatlan, gyönyörűséges, gyémánt szemű kis jószágnak. Már mint az én — keresztgyermekemnek. * * * Hanem hát úgy történt, hogy az áldott, gyönyörűséges, gyémántszemü, kis jószág —- meghala. Angyal lett. Égbe szállott. Lebegő, könnyű szárnyalással. A keresztkoma nemcsak körösztöl Temetnie is kell. Hát eltemettük szép kék koporsócs- kában. Csipkés szemfedól borult alvó arcocskájára. Szalagos derekú vőfi vitte a kis sirgödörbe. Még nem is a szegények csengője szóllott. Hanem „a fertályos“ hangzott. * * * Mikorra pedig az én komám uram alig másnapon megint bekopogtatott hozzám, mondok neki: — No Piku, meghalt a gyerek, — oda a komaság. Rettenetes indignácio ömlik el az ón komám borús aveán. Benső vihar, szent harag rángatják vas idegeit. — Micsa I ? És hirtelen uj változatra fordul arca. — Micsa!?
