Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-06 / 103. szám
XLIII. évfolyam. Szatmér, 1911. május hó 6-, szombat. 103. számElőfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, l/i évre 6 K, »/. évre 3 K,: hwa J K Vidékre:.. .. 16 „ „ 8 .............. 4.. 1-50 Eg y szám ára 4 fillér. bzerKo^zxoség S3 Icmdonivatai . [ Hirdetések : .óczi-utcza 9. Jiem. *; Telefonsa...: .dl. j - npOuzt .etés .-solicit, a^gjatünyosabb áitea kfeflMindennemű aijaiv Szatmái a lap kiadó,m atillában i tiutaek. az apróhirdetési kötött mmdea szó 4 fONh. fizetenaök. { Nyilttér S0£3 20 fillér* A gazdakongresszus. Alig van béketürőbb, a teherviselésre képesebb, az anyagi javakat önzet lenebbül osztogató valami, mint az .áldott anyaföld, a kalásztermő szántóföld. Különösen nálunk vau ez igv. Magyar- országon, ahol a mezőgazdálkodás nemcsak, hogy alapja egész közgazgasági él tünknek, de egyúttal nemzetföntartó tényező is. Csodálatosképpen azonban mégis bekövetkeznek olyan idők, amikor a szántóföld anyagi javakat nyújtó készsége megcsökken. Valamikor, amidőn még a mezőgazdálkodás nem állt egyébből, mint legeltetésből, párducos őseink, amikor igavonó barmaik letaroltak egy-egy selyemtüvü mezőt, egyszerűen íölkere- kedtek s mentek néhány mérfölddel tovább, ahol fü még buján sarjadzott. Hogy most is igy lehetne, ha a magyar gazda, amikor szántóföldje termelőképességének végső határához jutó t el, egyszerűen felkerekedhetnék s kereshetne maginak olyan szűz televényt, amely ismét húszszorosán, vagy még többszörösen adja vissza a belé vetett magot, vajmi könnyű volna megoldani a súlyos mezőgazdasági problémákat. Most azonban más világot élünk. A gazdát az ősi röghöz köti a tulajdonjog szentsége, az országok lakói megsokasodtak, nem igen hajlandók helyet adni egy-egy fölkerekedő, uj hazát s uj legelőt kereső népnek. A magyar gazdának tehát más módhoz kell folyamodnia, hogy a nő vekvő fogyasztásnak szántóföldje eleget tudjon tenni. Segitségül kell hívnia a mezőgazdasági szaktudást; a tudomány fegyvereit kell előszedni s harcba vinni a föld termelőképességének fokozására. Ezért van aztán szükség arra, hogy az ország gazdaközönsége időnként, összejöjjön közös tanácskozásra, ahol száz és száz gondolkodó fő eszmecseréjéből, száz és gyakorlati tapasztalatból lassankint le lehet szűrni mindazokat az általános szabályokat, amelyek alkalmazásával fokozhatjuk a. föld termőképességét, fejleszthetjük mezőgazdaságunkat. Ilyen nagyszabású összejövetel lesz a kilencedik országos gazdakongresszus is, amelyet május hó 6—8. napjaira hívtak egybe Budapestre. Alig volt még gazda-nagygyűlés, amely vetekedhetnék az idényre összehivottal alkalomszerüség- ben és jelentőségben. Most érezzük kü- lünösen azt. hogy a magyar föld termőképességének is vannak határai. Most érezte azonban azt az országban jóformán minden ember, bogy a magyar mezőgazdaság fejlesztésére elkerülhetetlenül szükség van. Ö38ze kell tehát jönnie az ország minden számottevő gazdájának, hogy megvitassa a fejlesztés legcélravezetőbb módjait és eszközeit. Ügyvédi irodámat és lakásomat Rákóczi utca 34. szám alá, saját házamba helyeztem át. Dr. Südy Tibor, ügyvéd Az orgona-virág. Irta Bodnár Gáspár. — A „Szamos“ eredeti tárcája. — A város végén, közvetlen közelében, a buja, gyümölcsfákban gazdag lankákhoz, — áll egy kicsike ház. A kicsike kis házat nagy udvar köríti. És ez a nagy udvar telesden-tele van orgona- fákkal és bokrokkal. Mikor igy tavasszal eljő az orgona-nyitásnak ideje, tündér-kertté varázsolódik ez az igénytelen valami. A régi, kopott kis ház mintha lilaszinü levegőben állana. Mintha tündér kezek szőnének körötte-mögötte füzéreket. Egy-egy orgona fa úgy áll ott, mint a lila selyembe öltözött menyasszony. A másik sötét, haragos színével, a harmadik fehér virágaival csak a kép gyönyörűséges változásait emeli. És e közt az orgonaerdő közt, virágos menyasszonyok közt sétál egy ősz ember. Magas termete, hóval takart feje, fehér márvány- szoborhoz hasonló arca szinte meglepi a szemlélőt. Egykor, nem is olyan régen gazdag ember. Most itt lakik. Csak ez az egyetlen kis tündér sziget maradt meg számára, fonnyadó csendes öregségére. Egykor, nem is oly régen, a maga kezeivel ültetgette ezeket az orgona-bokrokat. Kedvenc virága — az orgona. Talán a sejtelem vitte rá, hogy ezeket a bokrokat ültesse. Hogy ezt a kis város régi házát dédelgesse. Mert ime, öregségében ez maradt egyetlen birtoknak. Egyetlen otthonnak, vigasztalásnak. És még ez se biztos! Ezt is elárverezhetik. A jótállás tette tönkre. Ki tudja, mikor jönnek ismét és újra a bankok : — Kezes — fizess ! És akkor! Ezt a kis szigetet is elönti, elsepri az ár. Mit csinál ? Hova húzódik majd. Mikor ez a gondolat vad viharként belekapott a leikébe, a szive közepébe . . . megrezzent szemében a könny. És mintha az orgonavirágok is látnák az aggastyán fájdalmát ... ők is megrezzennek. * * * A Hieronymi Károly temetésére vonatkozólag a kormány tegnapi értekezletén határozatba ment, hogy az elhunytat országos költségen temettetik el. A részletek dolgában az értekezlet gróf Serényi Béla füldmivelésügyi minisztert bízta meg az intézkedéssel, akinek munkájában Hollán Sándor dr. min tanácsos segédkezik. Az értekezlet megállapodásából a temetés szombaton délután négy órakor fog vógbemenni, még pedig a Nemzeti Muzeum , előcsarnokából. A Nemzeti Múzeumból történendő végtisztesség módozataira nézve Balogh Jenő kultuszminiszteri államtitkár már az est folyamán tanácskozott Szalay Imre min. tanácsossal, a Nemzeti Muzeum igazgatójával. A temetésen a munkapárt nevében, minthogy annak elnöke Perczel Dezső a maga gyásza s már régen megállapított, holnap megkezdendő külföldi útja miatt akadáiyozva van, valószínűleg gróf Tisza István fogja a halottat elbucsuztatni. A kereskedelmi minisztériumban ma délelőtt dr. Hollán Sándor miniszteri tanácsos elnöklésévM tanácskozás lesz, amelyen Hieronymi Károly temetésének módozatait beszélik meg. Dávid Ödön S Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinezy-utea 15 sz. Müfogak, aranykoronák, csapos fogalt, amerikai hídmunkákat jutányosán készít Telefon 2S8. Lakás változtatás. Lakásomat május 1 tői Kazinczy-u. 20. szám alá (Rác István) házába tettem át. Wohl Henrik végrehajtó. Ott sétál most is a tisztes öreg az orgona virágok közt. A lankáról belép a virágos udvarra egy asszony. Tejet hord. Minden reggel elhozza. És nézi . . . nézi a pompásan kifeslett orgonavirágot. Szinte beleszédül illatába. — Nagyságos ur, hadd szedjek egy marokra való orgonavirágot. — A jó Isten szerelmére ! Hát mit gon-' dől ? Magam se nyúlok hozzá. Az emberek nem is tudnak mást, mint virágot tépni. Hogy nyúlna hozzá! Hogy fosztaná meg az én fácskáimait ékességüktől. Hadd viruljanak el. Legalább őket ne bántsák az emberek. A kegyetlen, a rossz emberek. Az asszony keserűen mosolygott. — No ilyet se hallottam még, mormogott elégületlenül. Ennyi tenger virágból sajnál egy marokra valót. Inkább hervadjon, pusztuljon, mint a szegény embernek jusson. És kimenőben a tejes asszony másat is gondolt. Gondolt és mondott. — Vén fösvény 1 — A zsugori. A szegény emberek iri- gye. Csoda, hogy az illatát el nem rondítja. Miért ? — mert azt is sajnálja.
