Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-31 / 123. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár, 19H. május hó 31., szerda. 123. 57am. Hirdetések „ i-piiHt. 1 .atés „ellett, a wgjufeiuyosaM» árban fcdoM- U tnek. — m apróhirdetések kör<»tt minden aaú A ftUr. NyitUór sora 20 fillér. 5>zerKwztőség rci&riolkvaiai . S'k'úczi-üwx. á. -Tcdtti »7 Ttíietorisíjiii; .J7. Mindennemű dijak Szabnál.. , r*. htp kiadój.vaiaüban fizetenaSk. Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K, Vi évre6 K. >/4óvreilt,. th* *älK Vidékre:.. t6 ........... 8........... 4„ ,.1-50 Eg y szám ára 4 fillér. Wickenburg Márk gróf. Ma már körülbelül biztos, hogy a Hieronymi árván maradt bársonyszékének hamarosan gróf Wickenburg Márk lesz a gazdája. Hiába tülekedtek hát a különböző frakciók, hogy saját politikusjelöltjüket juttassák a kereskedelmi minisztérium élére, a kormány választása arra a férfiúra esett, akiért egyik töredék sem korteskedett, de akit mindegyik szívesen vállal. Ez a választás nálunk meglehet'sen szokatlan és meglepő. Mert itt az az elv dühöng, hogy akinek az isten hivatalt ad, annak szaktudást is bőven ad hozzá. Nálunk csak egyetlen karriér van: a a politikus karriérje, egyetlen érvényesülési tér: a fórum és egyetlen tudomány : a szónoklás tudománya. A minisztériumok magas állásait képviselőkkel tömik meg és minden kis és nagy bajnak egyetlen, csalhatatlan orvossága van csak: ha kormánybiztosul képviselőt varrnak a bajok nyakába. Minisztériumaink is nagyebbára szónokló minisztériumok. A komoly tudást és mély szakértelmet igénylő szaktárcák a napi politika szónokló vezéreinek zsákmányai. Akiket felkap a politikai élet egv-egy vihara, a pártok kétesértékü népszerűségetek kiszámíthatatlan szeszélye, azoknak ambícióját és klub-érdemeit miniszteri bársonyszékekkel hálálja meg híveinek lelkessége. Az érdemes, komoly, nagyrahivatott tisztviselő, vagy a kipróbált szakember nálunk folviheti a tanácso-ságig, ha szerencséje van, még adminisztratív államtitkár is lehet, de miniszter, ha az érvényesülés tudományához, nem ért, a legritkább esetben lehet. Ezért lep meg bennünket a Wickenburg Márk győzelme. Mert Wickenburg nem volt soha szájas politikus, pártvezér, szónok-államférfi. Wickenburg csak egyszerű, úgynevezett szürke beamter. Mint kis bankgyakornok kezdte, azután államszolgálatba lépett. Volt adófelügyelőségi gyakornok, posta- tikarékpénztári fogalmazó, miniszteri titkár, az államvasutaknál osztályvezető, a pénzügyminisztérium bank- és valuta osztályának előadója. Majd a Magyal Általános Hitelbank igazgatója lett éi végül Láng Lajos alatt kereskedelm államtitkár. Egyszóval szürke ember Sohasem szó.iokolt, sohasem rendezet kanané-forradalmakat és sohasem vol egy töredéknek sem suttogó, aknákat ásó minisztereket robbantó vezére. Csak dolgozott. Saját gyakorlatábó ismeri a kereskedelemügyi tárca mindéi csinyját-binját. Komoly érdemeket szer zett, elsőrangú szakember, a legkiválóbb gyakorlati közgazdászok egyike. És mive a kereskedelmi tárca nem parádés tárca s ennek az ügyeit szónoklatokkal, ama- tőrtudálékossággal, a szakreferensei kölcsönkért ismereteivel, csillogó debatter sikerekkel nem lehet elintézni, szivbő örvendünk, hogy a mi parlamenti szó kásunktól eltéróleg, nem hivatásos potiti- kus, nem aranyszáju szónok lesz az ui benne. Baross Gábor és Hieronymi Károly tárcája megérdemel egy Wickenburg Márkot. — Mintha bizony az édes nem tudná ? — Hiszen nem mondtad! Nem szóltál . . . — Hát kell is az ilyet mondani az anyának. Hiszen kigyelmetek a lelkűkkel éreznek. Nemcsak éreznek. Látnak, mindent tudnak . . . Oh, mily kimondhatatlanul jól esik az édesnek ez — a beszéd. Az ilyen beszéd. Kegyetlen jól esik. Nincs is már szóbeszéd köztük erről. Legalább — most nincs. Az ajkak hallgatnak ott, a hol a lelkek kimondhatatlanul látnak és éreznek. * * ♦ Telik-mulik egy hét. A fiú most már megszólal: — Édes 1 — Mi az, lelkem, gyermekem ? — Hát vasárnapra . . . — Hova lelkem. — Mintha édes anyám nem tudná. — Héitt.nz-nézni . . . és ezer más Kérdés szokik sorjába ... De még mikép sorjába ! De ne bolygassuk ezeket a tüskés kérdéseket. Nézzük, lessük, vigyázzuk csak a természet fiának, az egyszerű magyar fiúnak képét . . . — Édes anyám, édes . . . mondanék ám valamit, ha szívvel hallgatná . . . — Fiam, lelkem. Hát iszen hogy ne hallgatnám . . . — Édes anyám, édös I ügy gondolnám helyén járó erőmmel, hogy hát elgyütt volna az idő, míkoron kiszállhatok a kigyelmetek fészkibül. Az asszony-anya ráveti nagy, csodás tekintetét a fiúra. Hát nem csalódott. Nyílik a virág, akár tavasszal megjő — a nyílás. — Hát osztég édes szülő-gyermekem, választottál-e magadhoz valót ? A fiú erre a szóbeszédre olyan gyermekdeden mosolyog. Olyan csalafintosan somolyog. Mikor a gyerekek búcsúznak ... 2. A legény is búcsúzik . . . — A Szamos eredeti tárcája. — Irta Bodnár Gáspár. A legénynek is — természetes sora, — hogy buc;űzzék Hja bizony! Legény bucsuzás! Be’ más is a fiú bucsuzása, mint a leányé. Be nehezebb. Be könnyebb. Ahogyan vesszük. Ahogyan a szeszélyes élet akarja. Vagy amikép mindenkinek a maga-maga szerencséje kovácsolja A fiút legszebb életkorában — például — elviszik katonának. Hej, be nehéz az a három esztendő. Vagy — Isten tudja — ahogyan vesszük. Embere, sora, dereka válogatja. A fiúnak elsőben is arra kell ám gondolnia, vájjon ha meg is rakja az uj fészket .. . fenn tudja-e tartani ? Oh és ennél a zuhanó kérdésnél ezer
