Szamos, 1911. április (43. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-16 / 88. szám
XU. évfolyam. Szatmár, 1911. április fin 16., vasárnap, 88. szám. IfJUPUúAjp Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K,'/, évre 6 K. */4 évre 3 K, I hotó 1 K Vidékre:.. 16 „ „ „ 8 .......... 4,. ., 1-50 Egy s zám ára 4 fillér. Szerxe^ztőség éj kiadóhivatal: Rjiíwczi-uiczc. 9. jz«n. &l Telsfonsi^m: ,J7. Mindennemű dijak Szalmát, a lap kiadó.iivatalában fizetcnúSIc. I Hirdetések : l >. szpeHit ílés mellett, a ie®*tányosaM> áífc»akd*4ltelnek. — .z ajiróhirdetéeak között minden sió 4fHI6r. Nyüttér sora 20 mtér. Nincs itt az Ur — föltámadott. A keresztyén világ a dicsősség ünnepét üli a mai nagy napon. A megváltás az emberi bűnöktől való megtisztulás, a raegigazulás eszményének nagy ünnepe a mai húsvéti ünnep. Jézus meghalt bűneinkért s harmadnap föltámadott ... A nagypénteki kálváriát a megdicsőülés örömünnepe váltja föl . . . „Mit keresitek a holtak között az élőt? . . . Nincs itt az Ur — föltámadott ! Még képletes igéknek is lélekemelő igék ezek ! A tudat, hogy lerázhatjuk a mindennapi élet sarát magunkról, a tudat, hogy bűneinket, mint a szennyes ruhát, eldobhatjuk magunktól, a tudat, hogy a múlandóság szemébe mondhatjuk: „Hol vagyon halál, a te diadalmad?“ mindez tagadhatatlanul lélekemelő panacea az otromba élet terheinek elviselésére ! De vájjon, akik igy örülünk a Krisztus megdicsőülésének, járunk-e még ma is, itt-ott kétezer év után az ő nyomdokain ? Föltudunk-e még ma is emelkedni a krisztusi tanítások nagy igazságaihoz ? ! Ma. amikor már uj krisztusokat keresünk s ultramodern hitetlenséggel újra meg újra megfeszítjük a Krisztust . . . belátjuk-e, hogy nem uj igazságok, (Je uj emberek kellenek, akik a régi krisztusi igazságokat nemcsak a szájukon, hanem a szivükben is hordozzák ?! Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak. Jót tegyetek azokkal . . . akik titeket gyűlölnek. Akik titeket kővel dobálnak . . . hajítsátok vissza azokat kenyérrel. És szeressétek még a ti ellenségeteket is. , Vájjon a szeretet vallásának nagy mestere, ha ma közibénk jönne, nem a kétezer óv előtti erkölcsöket találná-e bennünk s nem foghatna-e ismét korbácsot a kezébe, hogy kiverje templomainkból a farizeusokat? Mi, akik négerszagot érzünk a rnás- vallásuakon, szeretjük-e mi az ellenségeinket is! Mi, akik a saját hitünkön belül is aszerint osztályozzuk egymást, amint angenäht nadrágban jár-e felebarátunk, avagy a cserző varga pene- tráns szagát órezzük-e rajta, mondom, mi dicső keresztyének úgy élünk-e, a hogy a Krisztus tanítása szerint élnünk kellene ?! Pedig ha egyszer a végső szükség szorongat bennünket, milyen némává lesz hangos ajakunk! Hogy le horgásztuk gőgös fejeinket azok, akiknek nádszállal sem lehet az orrunkat elérni azért, mert vagy jól választottuk meg a papánkat, vagy gyakran jó üzleteket csinálunk! Ilyenkor a cserző varga külömb lesz nálunknál, mert annak a Hamlet sírásója szerint jobban ellentáll a bőre a rothadásnak ... az enyészetnek . . . És alázatosak-e a mi szegényeink? Dehogy alázatosok ... a gyülölség bölcsőjében ringatják s az elégedetlenség hamis prófétái nevelik fel őket! Hol van a bibliai ige hatása, „Szegénységet avagy gazdagságot ne adj nekem Uram, hanem táplálj engem hozzám illő eledellel?!“ Mutassanak nekem egyetlen egy embert a mai világon, aki nem akar Vissza vándorló lelkek . . . Irta Bodnár Gáspár. — A „Szamos* eredeti tárcája. — Szép volt Nagyon szép volt a leány. Valóságos tündér volt — Annuska. Azért támadt annyi irigye. Árva volt. De még milyen árva. Azért nézték utsiéü virágnak A kinek bimbóját csak azért várják, azért, lesik, hogy mentői elébb — letéphessék. Árva volt. Azért tá madt — annyi vigalmazóji. Mikor tizenhat tavasz virult el a szegény leány életén . . . már gyönyörű, csillogó gyémántszerü hajadonná fejlődött A falusi levegő egészséges, piros zománccal futotta be kerek arcát. Olyan volt igazán, mintha nem is anya szülte volna. Rózsafán, harmatos reggelen termeti. Szűz hópelyhek bot volt a lelke. Fehér habból liliomos teste. És mégis bántották. Mégis vágták. Mint virágot bántják, rágják a bogárkák. Pedig ő senkit se’ bántott. Soha, senkii sem bántott. Ah ! De szép volt. Nagyon szép volt. Valóságos tündér volt. Aztán árva volt. De még milyen árva. Irigyek . . . rágalmazók előtt . . . ártatlan, hófehér, szüztiszta nem is volt. Nem is maradhatott. Bántolták, vágták. Mint virágot bántják, rágják a kegyetlen rovarok. # * Sirt a leány sokszor . . . Párnáját reggelre facsarhatta . . . Lelkét egész egészre sirhatta. Neki senkije se volt. Árva voll. De még milyen árva. — El innen ! — mondotta végre. Súgta. Zokogta. De úgy, hogy senki sem hallhatta. — El innen ! Messzire! Nagyon meszszire. . . És kimegy a le nelöbe, holdviiá- gos este. Ráborul szülejének hantjára Aztán mikor elsírja minden könnyét, igy beszél be-le a sírba : — Jó anyám. A lelkemet, a tisztaságomat, az ártatlanságomat védd bolygó utaimon. S miként ha az a sir mozdulna. Mi- kéntha beszélne: — Veled megyek Veled leszek! Csak eredj! * * Aztán kifordul a leány a temetőből. Az országúira. És nincs búcsúja — falujától. Haj, haj! Be magrázó, be fájdiló is — Uram Istenem — a bucsutlan-bucsuzás. Szó nincs rája. írás is gyenge rája. És indul. Megy De — édes Teremtőm — hová? Merre? Halkan búgnak a táviró póznák. Mélán kong a vasúti jelző harang. Mintha szive szomorú muzsikája volna. Árva lelke muzsikája szólna. Aztán ver, akár egy vetélő. És eszébe szökik hirtelen mint hirtelen támad a villám ... Az iudulat lázában ég már az arca. Ajka mozog. Önmagának beszól . . . beszél . . . — Mi pletyka indul most a faluban ? Szülő-falujában. De megy tovább. Újra megy. Az erdők, mint borongós emlékek maradoznak mellette.. Mindig jobban. Égy-egy csillag szalad- fut le a magas égről. Hogy belereszket a leány! De erőt vett rajta valami erő. Valami szellem. Felemeli szép, magas homlokát. A csillagokba néz. Egy, csak egyetlen csillagba néz: — Anyám ! — Iste mm, árvák Istenei nagyváiasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna úri-, női és gyermek-eipők.
