Szamos, 1911. április (43. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-09 / 82. szám
SZAMOS 9-ik oldal. (1911. április 9) 82 szám. Hangok Tirolból. Irta : ifj. Mensáros Zoltán. Hall,' 1911. április 2. Napokig tartó hosszas s erős havazás után ma gyönyörüszép verőfónyes reggelre ébredtem fel. A tiszta fehér hóval borított utcákon nesztelenül tova sikamló szánkók csöi’gő csillingelése keltett fel mély álmomból s csalogatólag hívogatott a friss levegőre már a korai órákban, mert hisz’ ma egy gyönyörű hegyi túra várt reám. Aki csak valaha megfordult oly helyeken, hol a téli sportnak annyi sok művelője és kedvelője akad, mint itt Tirolban, az örökös hóval borított dolomit hegyek tündéri országában, ha ott, huzamosabb időkig tartózkodott, nem hiszem, hogy meg ne kísérelte volna a hegyi lakók különböző téli sportjaiban résztvevőleg gyönyörködni s azokban élvezetet, gyönyörűséget ne talált volua. Hiszen az idegenek megszámlálhatatlan sokasága keresi fel ezt a télen tán elhagyottnak vélt havas országot, hol a felhők körül oly misztikusan, csalogatólag integetnek le a hegyóriások a jámbor utasokra, kik aztán az Égnek e gyönyörű alkotásai között a skiezés ts ródlizásban találják téli örömüket. Itt a természet e csodás országában eme élvezeteknek éa is nem annyira kedvelője, mint inkább rabja lettem. Már régóta tervezgettük kettősben barátommal a Bettelwurf megmászását, hogy felmegyünk egész a szt. Magdalénáig, mely pont a skiezők s róelizók végállomásául szolgál, hogy onnan a magasból szédületes sebességgel szeljük vissza kis ródliukon pár perc alatt a felfelé nagy fáradsággal gyalog megtett utat. A koi’a délelőtti órákban indultunk el felszerelve magunkat az elmaradhatatlau háti zsákkal, fényképező géppel, no meg egy csomó apró dolgon kívül erős elhatározással, hogy megtesszük a szándékolt utat. Eleinte a nagy hideg meg-megnehezi- tette a gyaloglást, később azonban a mászás okozta fáradságtól mindinkább felhevülve, csak a lábunk alatt folytonosan csikorgó hó révén vettünk tudomást arról. Az üde, balzsamos levegő, patakcsabogás, merész vízesések, az elbűvölő természeti szépségek annyira lefoglalták minden érzékünket, hogy megfeledkeztünk önmagunkról, meg a fáradságról is, melyet a folyton kimerítő mászás okoz. így mindig újabb és újabb meglepő részletekben többet és többet gyönyörködve jutottunk el a most oly magányosan, elhagyatottan álló alpesi kunyhóhoz, az u. n. Hackelhez, mely egyúttal a megteendő utunk felét is jelentette, ahonnan az ut meredeken visz tovább felfelé. Három oldalról óriás hegyek merednek az égnek, csak a völgy irányában van keskeny nyilas. Az egész együttvéve megragadó, festői csoportot nyújt, a hegyoldalban fehérlő kis kápolnát megpillantva, felejthetetlen kép vésődik lelkűnkbe. A kápolnán túl mindinkább merede- keblié s nehezebbé válik az ut. A fenyőfák lassankint eltörpülve végleg elhagynak s szórványosan megjelennek helyettük a kopár hegyormok, hogy később állandóan kísérőink legyenek. Óvatosan haladok tovább . . . Hideg van ... A meredek ut m att izzadok, de a verejték azonnal jéghideggé válik arcomon. Hó takar itt mindent s a megolvadt hó be- süppadt lábaim alatt, félve gondolok a következő lépésre, mikor talán elvesztem alólam a talajt. Minden uj itt, alig győzöm csodálni a természet szépségeit . . . Leltemet váltakozó érzelmek töltik be. A gyönyörű tájkép, mely minden iránybau kitárul előttem, meglepi, foglyul ejti egész valómat. Nem érzem többé a fáradságot, éhséget, a magam után vontatott ródlimnak súlyát, nem érzek mást, mint azt a véghetetlen gyönyörűséget, melyet a megragadó szebbnél szebb kilátás okoz. Kettőzött sietségei haladok a meredek utón felfelé, mert már érzem, hogy közel a cél, — s alig egy pár perc múlva fenn is vagyunk a Szt. Magdalénánál. Egy csomó apró völgyet látok alattam, hegyeket, sziklatömböket velem szemben egy magasságban. — Mindenik beszél hozzám, mindeniknek van valami különös mondani, mutatni valója. Az óriási hegyorom bambán bámul reám s csak akkor lesz mogorvább, mikor gépemet neki állítva, lefényképezem. Az idő gyorsan halad, a nap már lenyugodni készül . . . bussuzni kell nemsokára. Szememben köuny jelenik meg s bár még ott vagyok az óriások között, máris meg- siiatom, hogy ott kell hagjmom őket. Csakhamar felülünk kis ródlinkra s neki indulunk ismét a nagy útnak, de most már — lefelé. Egymás után jelennek meg s tűnnek elő ismét a régi képek, a források, a kápolna, a kis alpesi kunyhó, a váltakozó vízesések, de most már csak rövid időre, egy- egy pilla» atra. Ismét gyönyörködni szeretnék bennök, de már nem lehet s egy pár perc múlva csakhamar ismét lent vagyunk a mélységben, ahonnan egy fél nappal ezelőtt elindultunk. Hogy ez a rövid, pár percig tartó ut. melyet az ember ródlizva keresztülhasit micsoda élvezetet nyújt, arról ki még nem próbálta, fogalma sem lehet. Fáradságot nem kiméivé, óid eget tűrve, veszélyeket nem félve iparkodik az ember fel fel a magasba, csak azért, hogy egy pár percig tartó élvezetet, szerezzen magának. Még egy utolsó, búcsú pillantást vetettem vissza fel az óriási hegycsúcsokra, melyek oly gyönyörűséget szereztek nekem, — majd kimerültön indultam hazafele s nyitottam be barátságos kis szobámba. Képzeteim magam elé varázsolták a sok szép látottakat, ismét ott voltak mind-mind egytől egyig lelki szemeim előtt. A hold bevilágított szohámba, sugár képe lassan kúszott fel az átellenes falon. A csillagos égen fehér, apró felhők úszkáltak, kergetőztek a nagy világűrben. — Néztem, merre szállnak, merre mennek, — lelkemnek szárnyait nőni érezém, — velük szálltak gondolataim, együtt repültünk. — Képzeteim tulrepültek rajtuk, — fel a csillagok honába, — — kerestem valamit ott messze, nagyon messze . . . Pilláimra kábitólag hatott a csillagok fénye. Álmot leheltek reá. — Lázas képzeteim ismét csak csodás képeket varázsoltak elébem, hallottam ismét a tova rohanó hegyi patakok zúgását, — de már mind lasabban . . . ritkábban . . . elhalóan . . . Álmoutam szépet, csodásat, messze jártam nagyon messze, ott valahol a szürkés vizű Szamos partján, hol szintén apró hópelyheket lenget a gyenge fuvallat. A régi emlékek egymásután jelentek meg előttem s ez oly szép volt, mind, minden. Felébredtem, eltűnt az álomkép, csodás varázsa szivemben maradt, s egyedül talán csak azok az apró, tüzes, fényes kis csilla - gok voltak tanúi boldogságomnak. MEGNYÍLT az uj női kalap-üzlet R4kóczi-utca 26. Fogarassy-palota. se Ugyanott = Szénáesy Gyula budapesti c g legújabb tavaszi újdonságainak :: löwy Lajosné. SEBEKET bármily neműek, minden tisztátalanság- tól védni kell, mert különben a legkisebb seb nehezen gyógyuló sebbé változhatik át 40 év óta az úgynevezett Prágai házikenöcs mint megbízható kötszer ismeretes. Ez védi a sebet, enyhíti a gyuladást és fájdalmat, hűsitőleg hat, a behegedóst és a gyógyulást elősegíti. W Szétküldés naponta, npg Egy doboz 70 fillér. — 3 K 16 fillér beküldése ellenében 7 K értékű 4 dobozt küldenek. 10 dobozt franko szállítanak a monarchia bármely részébe. Vigyázzunk a készítmény nevére, előállitó- já-a, árra és védjegyre. A valódi «safe 70 fillér. — Főraktár: B. Frag ner, k. u. k. Holfliafiranísn, Apotheke .ZUM SCHWARZES ADLER*, Pra§, Kl eintiit«,'Eeke der Nsradagasse Kr. 203 Kapható minden gyógyszertárban. Szervusz pajtás! Hová oly sietve? Megyek H IUi»« cipész- lli®§ üzletébe Árpád-utca 24. SZ. (a Zommer-féle házban.) Ott fózBlttcK a legelegánsabb cipői;. Mérték szerinti megrendeléseket gyorsan és pontosan, a legjutá- :: nyosabb árban leészit. A nagyrabecsült közönség becses pártfogását kéri Tatár Miklós úri- és női cipész. SMtaárss, Árpán-utM 24. (Ztmmer-file ház)
