Szamos, 1911. április (43. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-06 / 79. szám

(1911. április 6.) 79. szám. SZAMOS 3. oldal. Elmaradt minden oldalról a külföldi segély. Rákóczinak nyolc évre terjedő szabad- ságháboru alatt 31 gyalog és 52 lovas ez- rede, együtt mintegy 100.000 katonája volt. Rákóczi háborúiban a két részről mintegy százezerén estek el s a sok vesz teség után elkeseredve, a fejedelemtől mint­egy 30.000 katona elpártolt. Az egész ország belefáradt már a hosszú s reménytelen küzdelembe, a kato­nai helyzet minden tekintetben kétségbe­ejtő volt. Ötvenhétezer jól fegyverzett császári haddal szemben csak 7 — 8 ezer kuruc állott s ugyanannyi lekötve a külön­féle városokban, de elcsüggedve, epedve a béke után, végső bomlásban, élelem és zsold nélkül. Báró Károlyi Sándor generális, nem látván mást a haza vérbefult képénél, megkötötte a szatmári bókét. Ennek a békének pontjait már rövi­den ismertettem s egyidejűleg kijelentem, hogy az országra nézve üdvös és hatalmas eredményéről e békére vonatkozó nagy történeti műnek ítéletét szőnyegre fogom hozni. Adok tehát nehány tekintélyes forrást lehetőség szerint a legmodernebbeket, me­lyek egyaránt megvilágítják a szatmári békének nagy történeti fontosságát. I. Szilágyi Sándornak „A Magyar Nemzet története“ cirnü nagy műve, erről a békéről a következőket Írja: Az egykoruak hálával és megnyug­vással üdvözölték a szatmári bókét, mely azokra, kik elfogadták, csakugyan egy jobb jövő hajnalát virrasztotta. De nem­csak az egykoruak magasztalták, hanem a másfélszázad tapasztalatai igazolták s a magyar géniusz egyik legszerencsésebb politikai alkotásának tüntették fel Károlyi Sándor müvét. Hosszú időre elveszett ugyan az állami önállóság minden lényegesebb kelléke, de a szatmári egyezség alapján a magyarság békés munkával, értelmiségé­vel és verejtékével lassankint vissza tudta hóditani hazája elidegenedett részeit, virágzó polgárosodás színhelyévé birt varázsolni sok száz mórföldnyi puszta területeket s megvalósította a kurucok programmjának azt a legényegesebb kívánságát, hogy Magyarország magyar maradjon (VII. kö­tet, 684. lap.) II. A Pallas Nagy Lexikona. Buda­pest, 1896. XII. kötet 149. lapon a Sebes­tyén Gyula tollából. A szatmári béke biztosította a nem­zet számára mindazt, amit korábbi béke­kötések kivívtak, de még ezek idejében ott volt őrtállóan az erdélyi fejedelemség s az uralkodóház hatalmát ellensúlyozta a török; a szatmári békének csak annyi volt az értéke és foganatja, amennyit annak a nemzet a maga erején adhatott, biztosított. A nemzeti erőt pedig nemcsak a kard kép­viselte, ezentúl még kevésbé, mint annak- előtte. Az idők nagyot változtak. A nyu­gati államok már rég elhagyták a közép­kort; uj intézmények ; uj műveltség; uj törekvések foglalták el a régiek helyét. A magyarnak is alkalmazkodni kellett a körülmények változásához, halad­nia kellett az idővel. Uj erőforrásokra volt szüksége s eze­ket csupán a béke munkájával nyithatta meg és ápolhatta kívánatos gonddal. Nagy szerencséje hazánknak, hogy a spanyol öröksógi háború befejezése a dinasztia helyzetében is uj korszakot nyit s megvál­tozott körülményei nagyobb mértékben utalják őt a magyar királyságra, mint valaha. Nagy idők óta először történik, hogy a királyi ház és nemzet érdekei ily szorosan egybefüződnek. A nemzeti bókét igy követi a királyi ház és a nemzet ki­békülése s mert a nemzeti fölkelések szegre akasztott kardja csaknem másfél századon át pihent, megindulhatnak Magyar- ország újjáalakításának kísérletei. III. Varga Ottó Magyarország törté­nete. (A Kisfaludy-társaság által Lukács Krisztina díjjal koszoruzott pályamű.) Budapest, 1995. — Az idézett hely a 775. lapon. A bókelevól kihirdetése után a kuruc sereg átadta zászlóit, lerakta fegyverét és ezzel végét érte a nyolc évi nagy szabad­ságharc, amely egy pár nagy uron kívül az egész nemesi nemzetnek szabadságharca volt. Azoknak a dicsőséges zászlóknak és fegyvereknek ilyetén lerakása bizonyára nem esett meg nagy szivbeli fájdalom nélkül; de az ész parancsolta, hogy meglegyen. Annak az elpusztult, kívülről elhagyott országnak ki kellett bókülni az osztrák-házzal és németekkel, hiszen a régi ellenség, a török is határain állott, sőt a Temes vidé­kén még benn az országban uralkodott Bármit érzett is a nemzet szive, bármint fájhatott is az ónodi álmok után ez a vég ; azok a férfiak helyesen cselekedtek, akik a hazát többé kockáztatni nem merték. (A 776. lapon.) Mondják, hogy az érze­lem az országos dolgokban rossz vezető. IV. Ujházy László: A magyar nem­zet történelme. Második kiadás. Budapest, 1904. Az idézett hely, a 240. lapon. A szatmári hóke véget vetett a közel kétszázados vallási és alkotmányos küz­delemnek. E küzdelem folyamában a nem zet megmutatta, hogy állami és nemzeti létéért életét, vérét föláldozni mindenkor kész. De e küzdelemből az udvar is meg­tanulhatta, hogy a nemzet hűségére és ragaszkodására csak az esetben számíthat, ha ősi jogait és törvényeit tiszteletben tartja. III. Károly trónralópóse meghozza a nemzet és király kibékülését s ezért egy uj korszaknak kiinduló pontja lett. E kor­szak az erőgyűjtésnek, a szellemi és anyagi gyarapodásnak ideje, amelyben a király és nemzet vállvetve láttak az államintóz- mónyek korszerű átalakításához és a hábo­rúk okozta sebek begyógyitásához V. Dr. Weisz Kér. János tanár es. és kir. udvari tanácsos, az osztrák urak- házának tagja, az aranykorona rend lo­vagja, a művészet és tudomány cs. és kir. kitüntetés birtokosának Világtörténete, Te­mesvár, 1902. Tizenegyedik kötet 553., 554. lap. Emlékét (t. i. Rákóczi) minden időkre áldásban hagyá nemzetének. Fölkelése, ha Erdély függetlenségét és a külhatalmak ellenőrzésének biztosítását nem sikerült keresztül vinnie, jó útra téríti a kormány belátását s alkotmánybiztositókul föléb- resztó a nemzet bizalmát. A fölkelés le­számításával 14 ezernyi kuruc had nem mint levert fél, hanem fegyveresen vo­nult vissza a harcok színhelyéről. A szat­mári békekötés, mely Magyarországon a nemzeti visszahatás korát tetőzte be, nem volt tehát lealázó a magyarokra nézve. VI. . Dr. Jászai Rezső Magyarország oknyomozó története. Budapest, 1904. Az idézett hely a 160 lapon A szatmári béke, melyet már I. Jó­zsef öccse és utóda, III. Károly erősített meg, visszaadta az ország alkotmányát, vallásszabadságát és a nemesség jogait. Eltekintve attól, hogy az ország ki­merült állapotánál fogva, a béke elfogadá­sára rá volt kényszerülve, a szatmári bé­kének mégis fontos vívmányai voltak. Egyrészt azért, mert a Bocskay, Bethten és I. Rákóczi György felkelésének újabban annyira veszélyeztetett vívmányait az alkotmányt és vallásszabadságot uj biz­tosítékokkal látta el, másrészt pedig a bécsi kormánynak azt a csaknem kétszá­zadon át táplált célját és törekvését: Ma­gyarországnak Ausztriába való olvasztását végre is megtörte. Az uralkodónak be kellett látnia, hogy az erőszakos közpon­tosítás politikája Magyarország ellenállásán megtörik s hogy a saját jól felfogott ér­dekében Magyarországot uj és korszerű államintézmóuyekkel kell reformálnia. (A szatmári békekötés helyének föl­találása utolsó közleményül jönni fog.) Ä WF RíTá 8zatmári általános ke­il j)V t Ul IH« reskedel«! tudakozó intézet Petőfi utca 17. sz. Telefon-szám 3IO. már nem uj vállalat, amennyiben széles­körű összeköttetései révén nyolc megyé­ből a kereskedők és iparosok hitel­képessége és vagyoni állapota felöl azonnali információkká! is szol­gálhat Ne tessék tehát addig üzletet kötni mig az informatiót nem szerzi be. Színház és zene. Heti műsor: Csütörtökön Mátray Kálmán 30 éves színészi jubileuma és jutalomjátékául ez idényben először „A bajusz“ operelle. (Ál­talános bérletszünat.) Pénteken „Sasfiók“ dráma. (A. bérlet.) Szombaton Herczeg Vilmos jutalom­játékául „A koalíció“ vígjáték. Vasárnap délután „A falu rossza« népszínmű, — este harmadszor „Babuska“ Operette. (C. bérlet) Jutaloirjátékok. Mátray Kálmán mai jubileuuával veszi kezdetét színtársulatunk elsőrangú tagjainak jutalomjátéka. Pénteken a már előre hirdetett „Bibuska“ premierje technikai akadályok miatt elmarad a jövő hétre és helyette e szezonban utoljára a „Sasfiók“ kerül színre a címszerepben Sípos Zoltánnal, rendes helyárakkal. Szombaton Herczeg Vilmos jutalomjátétául „A koalíció“ cimü kitűnő vigjáték megy, amely előadást különösen figyelmébe ajánljuk a színház látogató közönségnek. láíray Kálmán 80 éves színészi jubileuma. Érdekes és meleg ünnepség színhelye lesz ma este a szatmári színpad, amelyen a színtársulatnak egyik tehetséges tagja, Mátray Kálmán üli színészi pályájának 30 jubileumát. Aki ezt az örökké vidám, fürge, fiata los színészt ösmeri, alig is hinné el, hogy már 30 esztendeje szolgálja Tháliát a leg­nagyobb odaadással. 1881-ben lett szinész Tóth Béla szín­igazgató társulatánál s azóta egy pillanatig sem volt szerződés nélkül. Hosszabb időt töltött az ország nagyobb városaiban, Mis- kolczon, Szabadkán, Kassán, Szegeden, Po­zsonyban és legutóbb Kolozsváron s min­denütt nagy sikereket aratott, nemcsak mint szinész, hanem mint rendező is. Szatmáron most negyedizhen működik. Elsőizben Dancz Lajos társulatával volt itt 25 évvel ezelőtt, azután Blahánéval együtt jött el vendégszereplésre. Majd Pesti Ihász Lajos társulatával volt Szatmáron, akkor is már mint komikus. Fiatalabb éveiben jeles baritonista volt s vidéken kiváló hírben állott. Érdekes és megemlítésre méltó, hogy Hegedűs Gyula, a Vígszínház kitűnő mű­vésze a minapi vendégszereplése alkalmából baráti körben elmondotta, hógy őt Mátray- nak Szegszárdon aratott sikerei csábították a színészi pályára. Abban az időben ugyanis, mikor Mát­ray mint kedvelt baritonista Szegszárdon működött, Hegedűs ugyanott diák volt és nemcsak a színházban nézte élvezettel Mátray művészetét, de — mint ő maga mesélte — az utc in is órák hosszat kisérte, leste mozdulatait, utánozta azokat. A mai jubileuma alkalmával Verő *

Next

/
Thumbnails
Contents