Szamos, 1911. április (43. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-22 / 92. szám
XUII. evt0*yam. Szalmái, 19.1. április M 22., szombat. 92. szám. BMÍfAdmUMU&k IlAJFIlUAir Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K,'/, évre 6 K, */, evre b K,: hm -K üdékre:.. .. 16 „ 8 ........... 4.. 150 Egy szám ára 4 fillér. tozerKo-ztosé; á- !;.í.áoi»:vatai. fi." .üczi-utcz. 9. jtdrn »: Teieroíis-^.... J7. Mindennemű óljai. Szalma. a lap kiadó.■.valelAban fizelenuSk. Hirdetések : _ -i/.;;-,./.! elés mellett, a teg/atányosaWf£rl»*'rrkéaél- L-irk. — ..z apróhirdetések kőzett minden szó 4 fillér. Ny&ttér sora 2ü fmér. A messaliance. (D. S.) A. politika titkosan szeretkező berkeiben messaliance készült. A hetyke nadrágos urfi, határidőre szóló házasságot kötött, a kérges kezű mimkásleánynyal. És itt minálunk, ahol az emberek társadalmi állásának fokozatát a vasalt nadrág éle szerint állapítják meg, természetes dolog, hogy a messalianceot agy értelmezik, hogy amikor a Jusih- párt szövetségre vagy inkább futóviszonyra lép a szociáldemokrata párttal, a leereszkedő fél a Justhék pártja. Mert ott vannak a vasalt nadrágos, fehérkezü urak és emitt a kérgeskezü, egyszerű, de tiszta ruhás szüzek. Maguk a Justh-párti lipok is olyan tónusban tárgyalják az ügyet, mintha a nemes párt ezennel leereszkedőleg nyújtaná oda kezét a szociáldemokratáknak. Hogy mi lesz a szövetkezésből, vagy mi nem lesz, az annak a jövendőnek a titka, amely jövendőből a politikai jósok egyelőre a legdomborubb lencséjü messze- látóval sem tudnak előre olvasni. De már maga a hang. a modor, amint a házaspárokat kezelik, szinte bántóan igazságtalan. Az „urak1- összeölelkőznek a „cső- eselék“ piros keszkenős leányzójával, | megtisztelik, de úgy, hogy a megtiszteltetés nekik jobban essék, mint a leányzónak. Hát az kétségtelen, — ebben párt- külömbség nélkül megegyezünk hogy a nász messaliance volt. Csak nem abban az értelemben, ahogy Justhék gondolják és hirdetik. A szociáldemokrata leányzó ma már nem az a boglyasfejü, tenyeres-talpas. esetlen nöszemély, aki csizmában dagasztja a falu sarát, — annak ma már magasabb nívójú szellemi és lelki élete van, filozófiát, nemzetgazdaságot, közgazdaságot és más hasznos, praktikus tudományokat kultivál. A szociáldemokrata leányzó, ma az utca királynője és hogy ez az utca mekkora hatalom, azt nemcsak a forradalmak, hanem a nagyobb politikai mozgalmak történetei is bebizonyították. A piros keszkenős leány kendője sarkába hozomány van kötve: a hatalom, ami nem tollas kalap, nem flanc, nem smukk, nem pénz, — hanem varázsvessző, amely történelmet csinál. És mikoi a Justh-párt >< választói jog oltára elé vezette a szociáldemokrata leányt, mi: a bámósz nászmenet konstatáljuk, hogy tényleg messaliance történt. A vagyonos, nagyhozományu polgárleány hozzáadta magát a vagyontalan, de vasalt nadrágos, cilinderes urfihoz, akinek sürgősen szüksége van a hozományra: És a hazafiaknak a nemzetköziekkel való frigykötésénél a mi fülünkbe nem a Hymnusz, hanem a „Marseilles“ zengett Valaminthogy a házasságból születendő gyermek: a kis Választói Jogocska is az anya vallását követendi, — ... majd. A Magyar Távirati Iroda| jelenti Béesből: Kimen Héderváry gróf és Bienerth báró miniszterelnökök tegnap délelőtt 10 órakor együttes kihallgatáson jelentek meg Őfelsége előtt a Hofburgban. A kihallgatás egy óra hosszáig tartott. A magyar miniszterelnök még tegnap délután a 3 órakor induló gyorsvonattal visszautazott Budapestre. A M. T. I. illetékes helyen úgy értesült, hogy a két miniszterelnök együttes audienciáján egy gondolat merült fel, mely mind a két kormánynál megbeszélés tárgyát fogja képezni. Evégböl a miniszterelnök tegnap hazautazott és előreláthatólag ma minisztertanács lesz Budapesten, valószínűleg a beteg kereskedelemügyi miniszter lakásán. Dávid Ödön Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utea 15. sz. Müfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készit Telefon 258. fogászati műtermét Okos szüzek. Irta: Henri Daguerches. Mr. Georges Farriére tengerész. — Miss Ruth Barry Barnett. És már egy bájos fordulattal eltűnt a háziasszony, hogy a többi vendégeket mutassa be egymásnak. Georges Farriére és miss Barry Barnett tehát egyedül maradnak egymással szemközt, az allééban, amelynek távolabbi részeiben a garden party többi vendégei mozognak. Egyedül vannak s körülöttük az illatos természet, a gyönyörű park, a mely a kék Közép-tenger partjáig vezet le. A tizennyolc tengerentúli szűz közül — akik az előbb tollas kalapjaik alatt vonultak be ide — miss Barry a legszebb és legkívánatosabb. Mióta Dibson admirális hajója tiz nap előtt ideérkezett, az „American beauties“ ellepték a Riviérát. A hajó maga a villafrancai kikötőben vesztegel s a tizennyolc misst egy jóképű és sok brilliánssal rendelkező mama őrzi. A fiatal és férfias hiúságnak nem kellemetlen az a gondolat, hogy legalább egy boston időtartamára monopolizálhatja a szezon legszebb nőjét s hogy magán érezze azt a két violaszin szemet, amelynek szine oly hamisítatlanul, olyan kétséget kizárólag transatlantic s. — Ön a francia tengerészeinél hadnagy ? — Igen, kisasszony. — Melyik hajón ? — A Jules Grévyn. — Hányán vannak tisztek önön kívül ? — Harminchármán. — Mennyi időt dolgoznak önök naponként ? — Tizenkét órát, beleszámítva az éjszaka negyedrészét is. Szünet; mialatt Ferriére a leány szép szemöldökeit bámulja. — Mi a fő szenvedélye ? — Igazán, vájjon melyik az Ferriére ? A hajózás, a filozófia, a játék vagy a szerelem ? Mintha a miss Ruth tiszta homlokáról akarná leolvasni a választ, aztán az égről. Majd elég őszinteséggel megjegyzi : —1 Az olvasás. Barry Barnett tapsol. — Oh, úgy örülök, hogy ezt felelte I Azt akarom, hogy Creagh Cornéliával táncoljon, ő is szenvedélyes olvasó és a legjobb barátnőm. Azután pedig Hetty Towleyvel, akinek főszenvedélye a zene, majd Debora Evertonnal, aki mineralógus. — Szívesen táncolok Cornélia Creagh- gel és Hetty Towleyvel és a többi barátnőivel is, miss Barry, de én is tudni szeretném, melyik a maga szenvedélye ? — Nekem ninoseuek szenvedélyeim. — Én „clever woman“ vagyok, „une femme deé“ — mint ahogy maguk mondják. Ezzel elmosolyogja magát miss Ruth Barry Barnett, olyan kigyózóan hamiskás mosolylyal, hogy Ferriére azt hiszi, hogy az öreg Vincéinek összes vásznai az ifjú Amerika felé emigráltak . . . sic Tizenöt nappal később. A villafrancai öböl egészen szürke a páncélosoktól. Ferriére a Jules Grévy hajóhidjáu jön-megy. — Tizennyolc szüzet vár a hajó fedélzetére, mint látogatót, egy termetes mama vezetése alatt! Ezt a susogó-suhogó betolakodást Ferriére- nek köszönheti a Jules Grévy. És mialatt Ferriére a vendégeit várja, lélekben még egyszer átfutja a miss Barryval való fürtjének egyes frázisait. Először is azt a félős kalaplevevést a footingnál, a Promenade des Anglaisn, majd a találkozásokat a virágárus boltok előtt, a teát Vogadenál a Royalban, a rögtönzött picknicket az Estéreü sziklák aljáig, a me-1 lyeknek színe olyan, mint egy régi etruszk váza s a melyek a Debore Everton szenvedélyét a mineralógia iránt csak fokozták; a montecarlói hangversenyt, melyet a Hetty
