Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-28 / 71. szám

4. oldal. SZAMOS (1911. máreius 28.) 71. szám­emberek. Fogarasi Béla fordítása. 47—48. Schnitzler: Anatol. Bíró Lajos és Gömöri Jenő fordítása. (Hugo von Hofmannsthal Prológusával, mely Kosztolányi Dezső for­dítása.) — A 35-ik kötet két eredeti szín­müvet tartalmaz: Kapos Andor : „A tanító“ cimü szinjátékát és Horváth Ákos: „Pom- péji utolsó éje“ cimü versestragédiáját A kötetnek aktualitást ád, hogy Kapos Andor szinjátékát, „A tanítót“ éppen most mu­tatta be a „Kamarajáték-Szintársulat“ nagy sikerrel. Szatmárném ti, 1911. Márczius 28­Kap. János. Milyen idő várható ? A meteorológiai int. jelentése Enyhe idő, elvétve némi csapadékkal. Sürgöny- prognázis: Enyhe, elvétve csapadékkal. Déli hőmérséklet: 15. 8° C. Spines riportok. Díjazott szívfájdalmak. Bokáig gázoltunk a vérben, a nadrágunkra felfreccsent a földön heverő agy velő, a ci­pőnk alatt meg-megreecsent egy ott felejtett koponyadarab s ha egy kicsit félrenéztünk, egy lépést sem tehettünk anél­kül, hogy belé ne botoljunk egy'ßgy förtelmesen össze­égett hullába. Egy üszkös gerendának dőlve szivettépően, görcsösen, kínosan zokogott egy összetörött öreg ember, akinek hat családtagja veszett oda a borzalmas bálba. Azt hittem megőrjíti a fájdalom és gör­csösen szorítottam fogam között a szivarom csutkáját, hogy rajtam is ki ne törjön a zokogás. Mikor eldobtam a szivart, az öreg mélyen sújtott megszűnt könyeivel áztatni az üszkös gerendát, lehajolt a bagóért, meg­köpködte a tüzét és berakta a szájába a páraszti szájnak kellemetes csemegét. Akkor, egy évvel .ezelőtt megdöbben­tett a cinikus jelenet. Ösztönnek, önkívület­nek magyaráztam De azóta lassanként megváltozott a véleményem, mert sokszor láttam az ököri tói fájdalmas sziveket kinyújtott kézzel le­hajolni a bagóért, a dohányért, a fájdalom dijáért. Láttam a katasztrófa idején lelketlen embereket, akik nem akartak lepedőt adni • az envéreik hulláinak elszállításához, lát­tam renitens magyarokat, akiket csendőrrel kellett rákényszeríteni, hogy befogjanak a szekereikbe s segédkezzenek a hullák elta­karításánál, láttam súlyos betegeket, akik letépték sebükről az orvos kötését és tae- tanust okozó lótrágyával kenték be csontig égett testüket és láttam ezek közül nem egyet, akit el nem pusztított a trágya in- ficiálása folytán beállott merevgörcs, amint a kisbiró dobszójára, amely ingyen orvos­ságot, pénzsegély hírét tette közhírré, be­hegedt' jelentékte'en sebekkel zaklatták az orvosokat csak azért, hogy a pénzsegély listájából ki ne maradjanak. Láttam embereket, akik meghatóan, görcsösen zokogva állottak a bizottság pénz­zel megrakott asztala elé, nem kevésbbé görcsösen kaparászták fel a fájdalomdijat, mondván: — Bár csak ne kellene kapnom, a fiam, a lányom, az apám, az anyám halt meg ezért a pénzért. Könnyes szemeiken át pontosan meg­olvasták a 4—6—900 koronákat és elfúló zokogással tartották tovább a markukat, nem lehetne-e 10—20 koronával többet ki­alkudni az elvesztett családtagok kárpót­lásául. Láttam százezres gazdákat, akik tüle­kedtek a jótékony adakozás pár száz koros náiért, szóval láttam megnyilatkozni a hire- magyar népiélek eddig novellában, népszín­műben fel nem dolgozott tulajdonságait el riasztó, visszataszító mértékben. Láttam, hogyan hegeszti be a paraszti szív mérhetetlen fájdalmát a csengő pénz, a nagyhasu bankó és végül láttam az ököri tói magyarokat, amint a segélypénzek apra­jával besomfordáltak a Weisz Ábrahám kocsmájába halotti tort ülni a szomorú év­fordulón. %*’JÉs mégis, mégis — mikor mindezeket láttam, hallottam és méltatlankodva Ítéltem el, hogy jótékony fillérekkel fizeúk meg az emberi szív tépő fájdalmait — szerencsém volt, hogy senki sem kérdezte meg tőlem: mit kellett volna hát kezdeni az összegyűlt summával, ha nem azt, hogy kiosszák azok között, akik valamilyen kárpótlást mégis megérdemelnek. S a dolog erkölcstelen része nem is abban rejlik, hogy az emberek péuzt adtak mélyen sújtott embertársaiknak, hanem ab­ban, hogy ezek tülekedtek, ravaszkodtak, a kudoztak, alakoskodtak azért, hogy minél jobban értékesíthessék szivük gyötrő bá­natát. Teljes igazság nincsen a földön s igy az ököritói igazságtalanságba is belé lehetne nyugodni, ha nem egy romantikába burkolt nemzeti büszkeséget: a magyar paraszt büszkeségét, nyíltságát, önérzetességét tép- desték volna meg azok a kezek, amalyek nem is annyira a fájdalomtól, mint inkább a pénz utáni mohó vágytól reszketve, mar- kolásztak a szívfájdalom dijában. De ezt tépték meg. Csúnyán meg­tépték. G) A törvényszéki elnök állapota. Dr. Róth Ferenc törvényszéki elnök állapota napról-napra javul. A betegség lefolyása ugyan kissé hosszadalmas, de most már aggodalomra nincs ok. Esküvő. Bagossy László debreceni törvényszéki albiró f. hó 25 én tartja eskü­vőjét Debrecenben Marschall Anna bárónő­vel, báró Marschall Gyula cs. és kir. tábor­nok és neje rudnói és divékujfalussi Rudnai Ilona leányával Házasság. Retsky András m. kir. honvéd főhadnagy f. hó 21-én esküdött örök hűséget özv. Köszeghy Gyuláné leá­nyának, Erzsébet uek. Elmaradt ünnepély. A ref. főgimn. igazgatóság értesítést küldött be, mely sze­rint a f. hó 28-iki önkópzőköri jubiláris is­kolai ünnepsége Dr. Erőss Lajos debreceni püspök halála miatt elmarad és ápr. 29-ón d. u. 5 órakor lesz megtartva. Kováts Ágostonná temetése. Vasár­nap délután, ragyogó :avaszi napfényben, ezrekre menő közönség részvétele mellett temették el városunk kiváló asszonyát, özv. járdánházi és berenczei Kováts Agostoanót, szül. Olchváry Euláliát. A gyászház udvarán, valamint a Deák téren órási néptömeg cso­portosult, hogy utolsó útjára kisérjók a női erényekben oly gazdag matrónát, kit nem­csak városunk, de egész Szatmár vármegye büszkén tartott oly sok évtizeden át magáé­nak. A temetésen ott láttuk városunk és a vármegye notabilitásait. A temetési szertar­tást Biky Károly esperes és dr. Kováts István szatmári ref. lelkészek végezték. Előbbi megható könyörgés és ima, mig utóbbi költői hasonlatokban gazdag beszéd kíséretében búcsúztatta el a halottat. Az Iparos dalárda és Dalegyesület záróéneke után a koszorúkkal megrakott díszes kopor sót feltették a négyes fogatú halotti gyász­hintóra, s a gyászoló közönség a Deák-teren, Széchenyi és Kossuth Lajos-utcán elkísérte a halottat örök nyugvóhelyére, végakaratá hoz képest a római kath. temetőbe, hol a dalárda bucsuéneke közben elhunyt fia, Sándor mellé helyezték. A koporsót a csa­lád és ismerősök szinte elhalmozták a szebb- nél-szebb koszorúkkal. Tűzoltóink Miskolcon. A borsod- vármegyei tüzoltószövelség alakulása alkal­mából annak ünnepélyesebbé tétele céljából ez évben e hónap 25. és 26-án tartotta meg az országos tüzoltószövetség az évi igaz gatósági ülését is. A mi tűzoltóink közül Tankóczi Gyula főparancsnok és Ferencz Ágoston alparancsnok vettek részt a mis kolci ünnepélyes gyülekezésen. Az országos szövetség ülésén Tankóczi Gyula kiküldött kijelentette, hogy sikerült az erdélyrészi vármegyék tűzoltó szövetségeit azon szán­dékéiról lebeszélni, amellyel az országos szövetségből minden áron ki akartak válni. Gróf Károlyi Antal birtoka. Schwartz Jakab nyirvajai (Szabolesmegye) nagybérlő megvette gróf Károlyi Antal Szatmár mel­letti sóspusztai 2100 holdas uradalmi birtokát. A főkapitány a „Népszava“ és a „Friss Újság“ budapesti újságoknak három hónapra megadta az utcai árusításra az engedélyt. Választás Az I. számú temetkezési társulat az elhalt Rácz István volt ref. lelkész helyére, elnökül a vasárnap megtar­tott választáson Dr. Glatz József ügyvédet választotta meg nagy szótöbbséggel. Halálozás. Súlyos csapás érte Vilá- gossy Gáspárt, a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkárát. Tizenhárom éves kis fia, Zolika hosszú és kínos szenvedés után szombaton éjjel meghalt. A kis halott te­metése tegnap délután volt nagy részvét mellett. A gyászeset szomorúságát s a mé­lyen sújtott szülők iránt megnyilvánuló részvétet csak fokozza az a tragikus körül­mény, hogy alig egy év alatt Világossy Gáspárnak, ez a második gyermeke, aki elhunyt. Uj pénzintézet a vidéken. Hagymás- láposon, hagymásláposi takarékpénztár cég alatt 100 ezer korona alaptőkével e hó 21-én részvénytál saság alakult, melynek igazgatója Salamon Ferenc ottani birtokos, ügyésze dr. Barna Samu ügyvéd lett. A pénztár műkő dósét a napokban megkezdi. Országos vásárok vármegyénkben. Április 7-én Hagymás-Laposon; 10-én Fe­hérgyarmaton, Nagykárolyban és Szinér- váralján ; 11-én Aranyosmegyesen és Érendró- den ; 13-án Erdődön, Királydarócon ; 17-én Avaslekencón; 18-án Krasznabélteken; 21-én Csengerben; 24-én Mátészalkán. Az apai malmok konkurrenciája címen e hó 24-én megjelent cikkünkre vo­natkozólag Nagy Lajos, apai gőzmalomtulaj­donos részéről felkérettünk annak a kijelen­tésére, hogy a cikkben leirt verekedést nem ök, hanem Jeremiás József kocsisa, Májer Géza kezdte, akit azután Nagy Gusz­táv csak önvédelemből inzultált. Nagy Lajos pedig a verekedésben egyáltalában nem vett részt. Májer Géza sérülései nem halálosak. A pálinka meg az egyezség. Huszti Sándor és Dobosi Mihály hod^szi gazdák régidő óta háborúságban állottak a mesgye miatt. Egyik is, másik is a magáénak vallott vagy néhány arasz széles csikót a földjeik között és sem birói Ítélet, sem rábeszélés nem segített a háborgó gazdák akaratos szándékán Legutóbb mégis mintha Huszti Sándor engedett volna a nagy esetből, haj­landónak mutatkozott az egyezkedésre. Egész addig, mig valamilyen alkalomból jól b* nem pálinházott. A pálinka aztán tetejére állított mindent, sőt fegyvert is adott a Huszti kezébe. Egyszerűen elment Dobosi hoz a megismertetvén az egyezségre való hajlandóságát, keresztül lőtte az ellenfelét. Husztit az ügyészség fogházában őrzik, Do­bosit a lakásán ápolják.

Next

/
Thumbnails
Contents