Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-28 / 71. szám
XLilL évfolyam. Szctmar, 19<1. március M 28,, kedd. 71. szám. S ^mrw jk iffiD I AiniiluU mí MunaUk WAJPHiAíp Előfizetési díj : Helyben: 1 éwe 12 K, V* évre 6 K. */, évre l> K,: héra1K Vidékre:16 8 .. .. 4 „ 1-50 Egy szám ára 4 fittár. özferKwztoséjj éj !o&f*ó-hivatal: K.' -oczi-uiczj 9. j*etn. aJ Telefons* Mindeivnemü dijak Seaimfa » lap kiaiió.i.vata tóban fiaetenuSk. f Hirdetések : t jy J X Wp*..íf.-;etéa mellett, a legpitáayaatM) ízben fcIMl telnek. — i\z apróbirdetéeek körátt máadea aaó 4 fflMr. NyiBtér sora 20 fiffér. A halálbál évfordulója. Kiosztották Ököritőn a segélypénzeket. hogy a nép a nyomor miatt Amerikába vándorol. — Mennek biz’a, mennek a népek, imitt-amott, de hát annak semmi köze sincs a katasztrófához. Mentek azok azelőtt is és sokkal nagyobb számban, mint a szomorú bál óta, ezt felelik rá az ököritóiak. A bál óta . . . — Saját kiküldött tudósítónktól. — Serdülő tavaszi fü zöldéi a hatalmas sirhanton, amelynek lakói ma egy éve rózsás karton báli ruhában, testre feszülő magyar nadrágban mentek el az ököritói bálra, amely 1910. március 27-én kezdődött s a melynek az eljövendő feltámadás vet majd véget. A temető mellett elhaladva a szomorú sirhant önkéntelenül emlékembe idézi a borzalmas látványt, amelyet ma egy éve a rakáson heverő emberi hullák nyújtottak. Perzselt hullaszagot hoz a szól, égett pernyét, amelyről nem tudni, hogy pár órával előbb szalma volt-e, vagy báli ruha, avagy éppen egy odaógett édes anyának, fiatal, viruló leánynak rózsavízzel szagosi- tott hajfonata. Káprázat, hallucináció . . . A szél már a tavasz illatát hozza az ököritói zöld mezőről, a halálbál borzalmas emlékű csűrjenek helye pedig egy puszta, homokkal behintett hely, amelyen éppen egy imaköpenyébe burkolt zsidó halad keresztül az imaház felé. A mint görnyedt hátával ballag a téren át, úgy néz ki messziről, mint egy árva kisértet. A kiosztás színhelyén. A kezeiket tördelő, görcsösen zokogó emberek eltűntek a gyászos hely mellől, ma egy kicsit odább, a községháza előtt csoportosulnak, ahol az egy esztendő előtti katasztrófa sujtottainak e hó 25-én, szombaton kezdték kiosztani a segélyösszegeket. Egyenként, lassan gyülekeznek a községháza bekeritetlen udvarán a segélyt kérő emberek: szomorú arcú, fonnyadt özvegyek, ráncosképü, görnyedt nanók, fehérhaju vén emberek. Aki fiatalja, munkabírója van a községnek, az kiment munkálkodni a mezőre. Amig a bizottsági urak megérkeznek, szóba állok a segélyre váró károsultakkal, akiktől különösen ama dolgok iránt érdeklődöm, amelyekből az utóbbi napokban a fővárosi lapok nagy, szenzációs cikkeket kerekítettek. Nines nyomor, nem is volt. Amint kérdezem egyiket, másikat, — furcsa adatok kerülnek napvilágra a tudósítás céljából, szenzációért lenntjárt pesti urak fantáziájára vonatkozólag. Kerestem, kutattam azt a hires nagy nyomorúságot, amelyet olyan meghatóan írtak le a fővárosi lapok, hogy az embernek szinte a szive szakadt meg belé. A minden oldalról kapott felvilágosítások nyomán aztán rájövök, hogy fájdalom, munkaerő vesztessóg, — az volt Ököritón, ezt tudtuk egy évvel ezelőtt, de a borzalmas nyomornak, a nyomorgásnak sem Ököritón, se azokban a falvakban, amelyeket szintén sújtott a csapás, hire sincs. Az ököritói nép nem nyomorgott, nem éhezett a segélykiosztás ösmeretes késlekedése miatt. Jómódúak, vagyonosak Itt az emberek, ennivalója még a szegényebb fajtának is van. Az az egy-kót öreg asszony, ember, akinek betevő falatra kellett a pénz, azok meg kaptak előleges segélyt a jegyzőtől, főszolgabírótól. Csaba Adorján főispán ugyanis — aki mindvégig meleg érdeklődéssel, figyelemmel kitérte az ököritóiak dolgát, rendeletet adott ki, hogy ha a jegyzők valakinél szükségét látják p soronkivüli, gyors segítségnek, arról haladéktalanul tegyenek jelentést főszolgabírónak, alispánnak, a honnan minden esetben pár nap alatt megjött a segély. Hálával, szinte rajongással bestéinek az emberek Németh Jenőné úrasszonyról, aki nemcsak a katasztrófa idején ápolta önfeláldozással, páratlan emberszeretettel a sebesülteket, de mindvégig istápoha, támogatta a segélyre szorultakat s nem egy súlyos beteg az ő közbenjárásának köszönheti, hogy ingyen helyet kapott a fővárosi kórházakban. A porcsalmaiak meg a földesuruk, Péchy Manó jószivót emlegetik nagy hálával, aki nem egy embert segélyezett a saját zsebéből addig, mig a pénzeket kiosztották. Nem kellett kérelemmel fordulni hozzá, ő maga kereste fel, kutatta ki a segítségre szorult embereket. Hogy milyen kevesen voltak a segélyre szorultak, azt legjobban bizonyítják a kiosztás adatai. Alig egy nehány embernél fordult elő a segély kifizetésénél előleglevonás. Az előleg 10—20—30 koronát tesz ki, egyetlen egy tételnél 60 koronát. Azt pedig maguk az emberek mondják, hogy aki kórt, az mind kapott segélyt. A porcsalmai károsultaknak például 10 ezer koronán felüli összeget adtak segélyként s erre mindössze 60 korona előleg esik. Legnagyobb anyagi károsodásuk talán csak a muzsikus cigányoknak volt, akik a gyászeset óta nem muzsikálhattak bált, minthogy az ököritóiaknak nincs már kedvük bilótás bált rendezni többé. De ezek, minthogy csak ilyenmódon közvetve károsodtak, nem részesednek a segélyben. Az amerikai kivándorlás. Nagy lármát csaptak az újságok avval a könnyen ható argamentummal is, Megüti a fülemet ez az időhatározás. A bál ... A világ minden helyén vigsá- got, mulatást jelent ez a szó, Ököritón mérhetetlen gyász, szomorúság, fájdalom fűződik hozzá. A bál . . . Háromszáz táncoló pár, háromszáz lánggal égő ember, háromszáz agyonógett hulla, elvesztett anyák, hitvesek, gyermekek, — ezt jelenti az ököritóiak szótárában ez a szó: bál. De — a nóplólek jellemzésére legyen mondva — az ököritóiak meglehetős közönnyel, közömbösséggel mondják ki ezt a szót, hogy: bál. Az idő, a fásultság, a sególypénz által behegesztett sebek-e az okai ennek a közönynek, — ezen vitatkozni lehetne. Lemond a jegyző. Megemlítem az emberek előtt azt is, hogy a jegyzőjük lemond. A fővárosi lapok ezt is az Ököritó körül felidézett szenzációival hozzák kapcsolatba és megjegyzik, hogy a Farkas Ernő távozása nagy örömet kelt a nép között, mert a jegyző népszerűtlen ember. Suttyomban, titokban kérdezem meg erre nézve az embereket, biztosítom őket, hogy nekem őszintén felelhetnek, nem azért vagyok itt, hogy amit hallok, visszapletykáljam a jegyző urnák. És az emberek felelnek is őszintén, mind, akit megkérdeztem, egyórtelmüleg: — Igaz, hogy Farkas Ernő ur lemond a hivataláról, de nem a segitsóg-pónzek miatt. Lemond, mert nincs ráutalva a fáradságos hivatalra. Több száz holdas birtoka van, megél azután is, nem kell neki a hivatallal vesződni. És mi nem örülünk a távozásának, mert becsületes, derék, jó ember volt, aki minden dolgunkban lelki- ösmerettel, pontosan járt el, a katasztrófa óta meg éppen emberfölötti munkát végzett. Hogyan készültek a pesti szenzációk ? Egyetlen egy emberre akadok a sok között, aki beösmeri, hogy panaszkodott a pesti urnák a segély késedelmes kiosztása miatt. Jómódú ember, 50 hold földje vau, ami Ököritón 40—50 ezer koronát jelent. Restelli a dolgot, hogy eljárt a szája, hogy ok nélkül fecsegett. Váltig mentegeti magát: — Mondtam, uram az igaz, de nem gondoltam ón vele semmi rosszat. Csupáncsak azt gondoltam, hogy igy hamarább jutok a pénzhez, amire nekem már szükségem lett volna. Egy kis bank- tartozásom járt le, még a katasztrófa előtti időből ered a tartozás, azt akarom kifizetni vele. Na, igy készülnek a helyszíni felvételek szenzációi.
