Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-03 / 51. szám

XLI!'. ivfftiygin,

Szatmír, 19H, március M 3 , péntek.

51 szám.

^©MTIMAI IAPILAP.

Előfizetési dij :

Helyben: 1 évre 12 K. ‘/* évre 6 K. V« évre 3 K, 1 hóra 1 K

Vidékre .. 16

............ 8 „ „ .. 4..........150

Eg

y szám ára 4 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107.

Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Hirdetések:

.Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér.

Csali atlanti Kelt.

(—SS.) Mióta az ellenzék elvesztette a hatalmat, azóta ismét egyre gyakrabban magyarázza az országnak, hogy mindent ki lehet vinni, csak akarni kell. Rövid idő alatt megvan az önálló bank, csak erős akarat kell hozzá. Magatói hull ölünkbe az önálló vámterület, ha hozzá való akaratunk törhetetlen. Meglesz hamarosan a perszonális unió is, ha a sarkunkra állunk. A király íélesztendeig Budapesten fog lakni az összes főhercegekkel, ideköltöznek a nagykövetek, a pólai hadikikötő idehelyeztetik, a hadi arzenált Szatmárra telepitik, a katonai vezérkari főnökséget pedig Nagykárolyba (ezen nem veszne össze a két város, az bizonyos), mindez csupán attól függ: akarjuk-e, vagy nem akarjuk, azonban természetesen kell akarnunk, tehát rajta magyarok, akarjunk.

Mielőtt az ellenzék, saját maga legnagyobb meglepetésére a hatalomba csöppent, évtizedeken át szintén azzal ostorozott minden kormányt, hogy dehogy nem megy könnyen ez vagy amaz : megy minden, csak akarni kell, csakhogy a kormányban nincs meg tri akarat.

A lángész.

A szerző sikere jelenetről jelenetre fényesebben bontakozott ki. Ebben a sikerben volt valami hóditó, valami ámulatba ejtő, mint abban, mikor az állatszeliditő megszeliditi a vadat, ügy látszott, mintha a nézőket a csodálkozás szelleme igázta volna le, mely a szorongás és elfuladás érzését hagyta bennük az illattól terhes levegőben.

A baloldali második páholyban, aaü- leinek és unokahugának, Berthának, az ellenállhatlan csufolkodónak, társaságában ült Angeles, a szerző menyasszonya, égszínkék selyemben, tolakkal és müvészeiesen feltüzött gyémántos nyíllal ében-fekete hajfürtéi kő zt; ajkain tán egy kicsit túlsók volt a piros festék s esíméryi szép arcán, a szemek alatt, túlsók a szónfolt, ami mindenesetre emelte tejfehór, bársonyos arcbőrének vakító ragyogását. Magába mélyedre, hallgatagon ült, a diadal tudásának büszke, ideges rángatásával szája szögletei körül. Ő volt az egyetlen a nézőtéren, aki nem kisérte figyelemmel a cselekmény menetét. Fehérkeztyüs karját a vörös plüs karfára támasatva, zárt legyezőjött aztán a függetlenségi párt abszolút többsége, jött a hatalom négy teljes esztendeig és a hazafiak egyszerre elhallgattak az akarattal A hatalom birtokában megszűntek egyebet akarni, mint a hatalmat. Ha akadt néhány félénk hang, a mely naivul ast emlegette, hogy most talán itt volna az ideje megmutatni, mit lehet elérni az akarással: ezeket lehurrogták, hogy micsoda: lehetetlenné akartok tenni bennünket ? A félénk hangok tulajdonosai erre elhallgattak, ki egy főispáni, ki egy állam- titkári, ki egy közjegyzői székbe helyezkedve el ás többé semmit a világon nem akarva, mint azt, hogy ott megmaradhassanak békességben.

Az ország közönsége nem ezt várta a függetlenségj és negyvennyolcas párttól, hanem, hogy majd megmutatja mi mindent lehet programmjából megvalósítani, mert hisz ő hirdette szünet nélkül, hogy semminek sincs akadálya, csak akarni kell. Nem panaszkodhat a függetlenségi párt. hagy a közvélemény talán időelőtti, meggondolatlan akarásra sarkalta volna: ellenkezőleg, az emberek vár ak türelmesen, egy évig, két évig, három évig, hogy mikor kezdődik már |

jével állát simogatva, kéjes libegőssel nézte a közönség fokozódó izgalmát s mind feltűnőbben ült ki arcára az örömnek kaján, ördögi kifejezése. Álmos macskaszemeiben fel-felvillant az önelégültség fénye, mikor érezte, hogy innen is, onnan is feléje szegzik a látcsöveket. A beavatott ajkáról gyorsan hire kelt annak, hogy jelen van a szerző menyasszonya is s Angeles figyelmét az kötötte le, mint suhan a hir végig a páholyok és erkélyek során . . . ügy érezte, hogy hősnője lesz az ünnepi estnek s szépségének meghódol mindenki, aki most rápillant.

Egyszerre csak kitörni készülő érzések moraja zúgott át a termen. A hírneve« színésznő, ki a jövő diadalmas asszonyát ábrázolta, ostobáknak és korlátoltaknak mondta a nyárspolgárok feleségeit, akik gúnyolni merészelték. Kifakadásainak izzó heve feltüzelte a hallgatókat s kiváltotta tőlük a tetszésnek első, frenetikus viharát, amelybe oeak itt ott vegyült a* elégületlenek pisszegése. Majd rövid időre megszakadt az izgalom feszültsége s újra sok látcső irányult Angeles felé; de valamennyinél merészebben

az akarás ? Hát ez nem akart sehogyse elkezdődni. Ekkor azonban már mutatkoztak a csalódás szimptomái: a negyedik évben az országon erőt vett az utálat úgy az egész koalícióval, mint annak minden egyes pártjával szemben. Persze bukás lett a vég«, olyan szégyenteljes bukás, a minőt a magyar parlamemtá- rizmus története még nem látott.

A bukás után körülbelül egy évig a letört és hitelvesztett negyvennyolcas pártok óvakodtak hivatkozni programm- jukra, hogy : csak akarni kell. Egy ilyen kijelentés országos kacajt keltett volna. Most azonban, egy esztendő múlva megint kezdenek vele előhozakodni és sajtójukban minduntalan fölhangzik a régi refrén : csak akarni kell, az önálló bank és a több szem-szivnek kellemes dolog egyesegyedül csak az akarattól függ.

íme: igy akarják megint megeyer- gelni a közvéleményt. Ám ha az ilyen kijelentések nyomában nem támad is az Avastól Fiúméig harsogó kacagás, a mosoly nem marad el. Azzal a szállóigével, hogy „esak akarai kell“, elhallgatna az ellenzék, ha esze volna: mi kívánjuk, hogy C6ak hirdesse tovább ezt a szálló igét. A hány függetlenségi emegy huszártiszté, aki éppen szemben ült, a Veloz-Klub páholyában, egy csinos, daliás fiú, akin fekete prémszegélyü és aranyzsi- nóros attila pompázott. Angeles is szeméhez emelte látcsövét s miután tekintetét végig- bordozta a páholyok során, szemügyre vette a tisztet, majd visszaadta a távcsövet Berthának, ki ezen szavakkal vette át tőle:

— A huszár meg akar téged hódítani.

Folytatták a* előadást. Angeles le-le- nézett a színpadra, de gondolatai másfelé kalandostak. Emlékébe idézte azt az időt, mikor pár hónappal ezelőtt „Sardinero“ név alatt megismerte Ricardot. Egy édeskés krónika viráges hízelgésekkel árasztotta el nevét; világosan kitetszett a sorokból, hogy a szerző őt állítja oda a legtökéletesebb szépségaek s nem telt bele egy bét, menyasszonya lett, — maga se tudta, hogyan — Ricardónak, ódivatú nyakkendői és jelentéktelen kis alakja ellenére. Szerette, igen, szerette őt, különösen mióta apj*, a fiatal ember bizonytalan állására hivatkozva, élénk ellenszegülést tanik-itott.

De ez a győzelemmel biztató első szín

MAKAY t$ LIPIfiZKY mtsa tétnek kététété*; gazdasági épületek, földépítés* ltodba Szatmáx, Hunyadi hx, 94. mtntes és »meiste* épületek fetépétésék* tegjott» Költség számiMet átitat an hészitneh. awd««kivite*b—, »gy mm**ü4ka.