Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-24 / 69. szám

XLHL évíotysi, Szalmái, 19.1» március M 24„ péntek. 69. szá OS POMOTKJu. NÁTUilkP­Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K, lh évre 6 K.l/« évre3K,: hóra í K Vidékre:.. .. 16 ., „ 8 „ ,. ., 4 ...........150 Eg y szám ára 4 Kitér. SzeriCo^ztöség é- adóhivatal : .s ’ .oc/i-utcz„ ő. Jidfn. üj Tíjtesorisij:..i; J7. > Mindennemű dijai. Szalmául.. a lap kiade.niatalaban i fizeteJKirlk. Hirdetések : a 4s*p3fczf. :atés mellett, a iegjaUrnyeseéb árban kdzftl- íelaek. — .íz apróhiréul* —kkdzutt mimten szó 4fHlér. NyÖtóér son 20 íiUér. II. Rákóczi Ferenc fejedelem szatmári ostroma. — Irta: Ferency János. — 1711. évi április 27. és 28-ik nap­jain a szatmári vár területén, a refor­mátusoktól templomnak használt élés- j házban történt, hogy a II. Rákóczi Fe­renc fejedelem elcsüggedt kurucai a szatmári békét letárgyalták és elfogadták. Az emléktábla fölállítása a báró Vécsey László ur Deák-téri telkén, melyen a nagy történeti esemény lefolyt, ezen év május 1-én megy végbe. Ez alkalomból, mint a békekötés helyének föltalálója, indíttatva érzem ma­gamat mindazokat előadni, amik a Rákóczi idejében Szatmáron történtek. 1908. évi szeptemberében bontották le Szatmáron az utolsó Rákóczi-kázat. A város ennek telkére postapalotát épített és adóhivatalt fog épiteni; ezért esett áldozatul a történelmi nevezetességű ház a bontó csákánynak. II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek Szatmárvárosában, a mostani Rákóczi- utcában, két háza is volr; az egyik a Boros Bálint, utóbb a Szerdahelyi Ágoston- féle telken, másik a törvényszéki palota helyén állott s itt ez utóbbi kis sárga házat az utolsó időben a kath. kaszinó használta. A Boros-féle telken a hátulsó két szoba a lebontásig azon falakból és bol­tozatokból állott, mint a nagy fejedelem idejében. Ebben a városban és az utóbb ne­vezett házban Rákóczi többször megfor­dult. Olykor igen sok napot, máskor nehány hetet töltött annak fedele alatt. (1703. évi augusztus, szeptember és ok­tóber hónapokban s 1708. évi október 19. — november 10.) Rákóczi, Lengyelországból 1703. jú­nius 16-án Beszkiden bejövén Magyaror szágba, a tiszabecsi győzelem után kelt át a Tiszán s több várost meghódítva, már augusztusban Szatmár alatt volt, hogy az ország Északkeletének a legfontosabb várát megvívja. A szatmári várnak ez volt a tulaj - donképeni területe: északról a Deák-térre menő fél, Eötvös-utca és a Deák-tér; keletről az Árpád-, Majláth- és Kossuth-utcáról a Szamos-folyóig menő terület; délről a Szamos folyó ; nyugatról a Batthyány-utca. A vár sánccal, fallal, cölöppcd, ke­rítéssel, fával, sövénynyel, palánkkal és a folyóval volt védve. Rákóczi Szatmártól Vetés alatt ütött először tábort. Itt megismerkedvén a várral, azt először Pálfalva felül, egy éjjel, i folyón át akarta bevenni. Ezt a falut és az útját sürü bokrek s fák föd­ték be. Menet alatt gróf Bercsényi Miklós a tömegből, melvre az oldalukat fedező kis csapat tévesen törtetett, ki akart bontakozni, de lovával a földre esett, a fején súlyosan megsérült s ájultan vették ki paripája alul. A hátul és elül jövők egymás ellen tüzelni kezdtek s nehányat, kik Somlyó­nál magukat megadó németek voltak, agyonlőttek. Az éjjelt követő reggelen a lovas­ság a folyón átkelt a németek ellen; az ellenség visszaverte őket, sőt nehány zászlót is elvett tőlük. Ez a vereség elcsüggesztette Rá­kóczit, visszatért Vetésbe, hol báró Sennyei Istvánnal kezdett a hadicselekről tanács­kozni. E közben két városi polgár érkezett Rákóczihoz, kérve őt, hogy az ostromot oly pontokon hajtsa végre, melyeket a titokban csatlakozni kívánó polgárok vé­delmeznek. De ez sem fikerült. Gróf Lőwenburg Fridrik császári várkapitány és Sickingen s Glöckelsberg császári tábornokok védelmezték állan­dóan a szatmári várat, akik, midőn meg­tudták, hogy a vártól északra eső Németi város Rákóczinak meghódolt, augusztus 16-án Németit bosszúból díszkőkkel és égő csóvákkal fölgyujtották s fölégették. Ekkor Rákóczi újra Vetés községbe mozdult táborával, de már szeptember 5-én visszatért s hogy a várhoz köny- nyebben hozzáférkőzhessék, szeptember 28-án Szatmári fölgyujtóttá s mint az egykorú történetírók mondják, az utolsó tyúkólig leégette. Midőn Szatmári a kurucok feléget­ték, híveivel s Kincses István paptársá- val Debreceni Ember Pál, a hírneves református pap, a szatmári szőlőhegyre szaladt. Ez a pap jóslói tehetségének fényes jelét adta Szatmárhegyen, a Rákóczinak ide mozdult táborában, midőn a meghalt Gyulafi főtiszt fölött szónokolván, a kurucok hallatára, ezeknek bekövet­kezendő s valósággal be is következett veszedelmét előre megjósolta, miért a fejedelem érzékeny könyeket hullatott. Rákóczi, miután teljesen körülzárta a várat, melyből élelmezés- és takar­mányszerzésre a németek többé ki nem jöhettek, Tokaj alá indult. Az ostromot ezután báró Sennyei István, utóbb Budai István, végre For- gách Simon vezette. Becker István, váradi kapitány, egy Ízben rájok rontott s 1500 magyart le­vágott. Ez a magyarokat végleg elkese­rítette s a vár sorsát megpecsételte. Az ostrom 1705. évi január 1-ig tartott, amikor a várőrség, mintegy 600 lovas s néhány száz puskás, szabad el­vonulás megadásával, éhség által kény­szerítve, föladta a várat, melyet Rákóczi, nehogy ismét ellenség kezébe kerüljön, rendes szokása szerint lerontatott. A vár elbontását 1705. évi június 3-án kezdték meg. A szőilőhegyről a szatmáriak haza­jövetelét Galambos Ferenc várkapitány 1705. évi augusztus 28-án, báró Károlyi Sándor tábornok pedig szeptember 5-én parancsolta meg. Rákóczi nyolc évre terjedő szabad- ságháborui alatt még egyszer fordult meg szatmári házában, (1708. évi október 19. — november 10.) midőn gyalog in­dult el s vadászatra jött ide a mintegy négy mértföldnyire eső Nagykárolyból, ahol Károlyi vezérét látogatta meg. Ekkor a hamvaiból már nagyjában uj életre kelt Szatmári személyesen meg­hívta a tályai novemberi országgyűlésre. Rákóczi a most jelzett szatmári tar­tózkodása alatt innen tizenegy levelet irt és pedig hadi ügyekben hetet gróf Bercsényi Miklós fővezéréhez, hármat báró Károlyi Sándor vezéréhez és egyet diplomáciai ügyben Talaba Máté moszk­vai magyar követéhez. Rákóczi, ebben az időben, 1708. évi augusztus 3-án elvesztvén Trencsén- nél a császári seregek ellen a döntő üt­közetet, teljesen le volt már verve. Hadait aztán meglepte az árvíz, a pestis, az éhség és az árulás. Innen kezdve háborújának a sor»a HOTEL A központi pályaudvarral --------- szemben. == AR ANY SAS' SZÁLLODA BUDAPEST Baross-tér 19. szám alatt. Családi szálloda. Pedáns tisztaság. Modern kényelem. Szobák villany­világítás és kiszolgálással 2 kor. 60 fillértől feljebb. ===== Szállodatulajdonos: Fried Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents