Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-23 / 68. szám
'^aJJíAÁAA' XUÜ. év!o:vain. Szairoár, M 23., csütörtök. POSifnKAt *APHL A Előfizetési díj : Hely ben: 1 évre 12 K, Vs évre 6 K, V. övre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:,. .. 16 „ „ „ 8............ 4„ „ 150 Egy szám ára 4 fillér. bzerKo^ztöség á j kiadóhivatal: £' .oczi-utczu 9. Jidin. aJ Teleío^sij.jwwk. .07. Mindennemű dijak Sxatm&i. ... a. lap kiadó.uvulíilában fixetemräk. [ Hirdetések : J £ üszpóaif.íotés mellett, a legjutteyosabi) tabui kfedl- tőinek. — a.z apróhirdetések között minden szó 4 ffflér. Nytfttér sora 20 íWér. Iparos otthon. A város társadalmi és kulturális fejlődése történetében felette nagy fontosságot tulajdonítunk annak az eseménynek, hogy iparosaink olyan uj ..otthont“ létesítenek maguknak, a mely úgy céljaira, mint külső alkotására is messze felülmúlja a vidéki városok hasonló társadalmi intézményeit. Az erő és öntudat, a melylyel iparosaink éppen a légkényesebb társadalmi téren alkotnak egyszerre, — a más osztályok intézményeivel vetekedő érintkezési intézményt, óriási lépés a haladás utján. Együvé érkeztünk. A személyes foglalkozások munkásai s a produktiv iparosok karöltve haladnak előre a művelődés elnyerésében és itt a kis városban, ahol éppen a külsőségekben is pompás intézmények kell, hogy enyhítsék a születésbeli, politikai és vallásos nézete közötti külömbségeket: — az egyenlőség talaján a társas érintkezés intézményében találkozunk majd, ahonnan mintegy központból tartjuk fent az össze- kö ő kapcsot a helyes irányban vezetett haladással. Rég eldöntött tény, hogy a casinó intézmények, az érintkezési alkalmak, — vannak olyan jelentősek a müvelöj dés elősegítésében, mint a tudományos, irodalmi, pedagógiai és művészeti egyesületek, mert mig emezek rendszerint nagyon szűk körben piozognak és tagjaik gyakran csak alkalomnak tekintik azokat személyes és féltékenységi viszály- kodásokra: a szabad és független érintkezési alkalmak, a casinók már berendezkedésüknél fogva sem nyújtanak talajt a mellék czélokra. Az igaz, hogy sokszor dorbézo ló helyek a casinók; de hisz nem ezekről a casinókról kivánunk említést lenni, valamint hogy arról sem hogy a casinók lealacsonyodásának mindenkor a vezetőségük az oka. A szatmári iparosok otthonának, abból a bátorságból és erőből jósolunk jövőt a művelődés elősegítésében, a melylyel oda helyezi magát a valódi értelemben vett társaskörök közé, szolgálni az irányt, a mely a nagy és ostoba társadalmi külömhségek lerontására vezető utat mutatja. A belső nemes célon kívül, nem hagyhatjuk említés nélkül e helyen sem, azt az áldozatkészséget és ízlést sem, amelyek egy monumentális és városunk díszére szolgáló épülettel gazdagítják a minden részében nagy várossá fejlődő Szatmári. Alkalmunk volt a terveket látni s azok úgy a külső díszre mint a beosztásra, kifogástalan palotát ígérnek. Hogy a józan fényűzésnek e téren milyen óriási lélektani haszna van, úgy hisszük nem kell bővebben fejtegetnünk. Az épület kiváló berendezésében helyet talált egy minden tekintetben czélszerü hangversenyterem, a mi zenei életünk történetében í’égen érzett hiányt lesz hivatva pótolni. Szatmárnémeti, bízvást elmondhatjuk, egyike a legelői járó városoknak a zenei műveltségben s hogy még előbbre nem haladhatott épen a hangversenyterem hiánya volt az oka. Derék iparosainknak köszönhetjük, hogy ezután ebben sem lesz hiány. Az nem újság! Mint mindig,úgy most is a legmodernebb női kalapmodellek, újdonságok, szolid árakban, kiválóan Barcsai/Erzsébetnél, Kazinczi-utca 6. sz. alatt. | Dr. Lengyel Márton, j Még itt kong a fülünkben az elmúlás szomorú hangjával búgva a gyászt, az utolsó utat kisórő harang bánatos hangja s szomorú kötelessége már ismét arra szólítja a krónikást, hogy egy újabb megrendítő gyászeset hírét Írja le. A medikus — Bródv Sándor háromfelvonásos életképének premiérje. — A színházi referens őszintén sajnálja, hogy elkésett attól a kulturális szenzációtól, hogy Bródv Sándort felfedezhette. Pompás alkalom lett volna reá, ha évtizedekkel le nem késünk, a medikus alakja körül megirt életképből ki ■ejteni az írói talentum ezerfóleségét, amint az három felvonáson keresztül számtalan formában megnyilatkozik. Sajnos azonban Bródy Sándor már megelőzte hírnevével a darabját s mi lekéstünk arról, hogy a darab révén öt fedezzük fel. Mikszáth Kálmán mondja valamelyik Írásában, hogy legnagyobb írói sikerének öreg dajkája egyik megjegyzését tartja A dada. ugyanis, mikor a nagy iró egyik novelláját felolvasta előtte, lekiesinylőleg jegyezte meg: Ez semmi, ezt ón is meg tadtam volna igy írni. És ez igy van. Ezeknek a kézenfekvő, körülöttünk, köztünk mozgó, lezajló életképeknek a megragadása, ezeknek az olya iónképpen való beállítása, hogy az ember azt mondja rá: hiszen ezt én eddig is tudtam, ezt én is meg tudtam volna Írni, — ez az irói talentum. És — ha szabad mégis felfedeznünk — hát felfedezzük azt, hogy régen láttunk, sőt nem is tudjuk, hogy láttunk-e ennyire az életből híven kivett és ugyancsak híven visszaadott képet, mint A medikus. Szinte kezet szeretnénk rázni mindmegannyi alakjával annak a keserű nyomornak, amelyet átéltünk mindannyian, kik szegénysorsban jogászkodtunk. Kezet szeretnénk szorítani a sok régi jó ösmerőssel, akiket régen, évek óta a hátunk mögött hagytunk. Akiket elszakított mellőlünk a cifra nyomorúság, a szimpla, kendőzetlen nyomorúság alakjait. A diáktanya az ő instrukciöszerüleg hiányos bútorzatával, politúros ágyával, rozoga díványával, sötétfehér firhangjával, tejtest,véreivel a külön feljáratu hónapos ágyaknak, — mini régi, hütlenül, de természetszerűleg elhagyott régi ösmerőseink. Osmerős a légkör, amelyben a zálogba vágott ruha zálogcédulája is lombardüz- let tárgyát képezi, mikor a cseléd is ‘ jó pénzkölcsönzésre, mikor füstölt heringet ebédel az ember früstökre, mert annak a szaga egész napra elveszi az étvágyat, mikor a 25 krajcárért adott négy tál étel ünnepi lakoma a diákgyomornak. Ezt mind átélte, átszenvedte és idők múltán mosolyog va citálja emlékébe az ember, aki belé nem fűlt a diáktanya, a diákélet nyomorúságába. Rubin doktor az ő vékony dongáju Riza lányával ott ól a pesti egyetem környékén az ö orvosnövendékóvel, akire jó- előre opciót szerez az apa a leáuya javára. Ott él Arrak János, a szabófi, a ki eladja magát a finom családnak előre, aztán vagy betartja a szarát vagy nem. Az egész darab érzelmi része pedig itt él a szivünkben a lelkűnkben. A falusi, diákköri ideál iránti romantikus vonzalom, a doktorkisasszony iránti reális ellenszenv, — ez is ott él minden ember szivében. A mint a kettőt szépen természetesen megváltoztatja részben a nyomorból való kikivánkozás, részben a Riza kisasszony szimpatikus alakja, ebben sines lélektani döccenés. Riza erélye, a szürkének vélt béka egyéniségének megnyilvánulása egyszeriben, rövidesen meggyurják az eladott medikus érzéseit, aki hirtelenében rajongóvá, szerelmessé válik. Szóval a Mikszáth öreg dadája — ha szegény sorsban jogászkodó emberek között Messalina lett volna — erre a darabra is ráüthetné a legfelsőbb elösmerés pecsétjét: hogy ezt ő is ösineri, sőt meg is tudta volna igy irni. De hát — ismétlem: sajnos — mi már lekéstünk attól, hogy Bródy Sándorból A medikus révén embert csináljunk, mert Bródy Sándor neve ott ól minden, irodalomhoz konyitó ember lelkében, A medikus pedig a fővárosi repertoár révén, mag könyvalakban is sokkal ösmertebbé vált, semhogy valami újat Írhatnánk róla. Azt konstatálni azonban kötelességünk,
