Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-21 / 66. szám
XLÍIL évfolyam. Szaímár, 19‘.1, március !»« 21., kedd. 66 szám. PWfSHlfe Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V* évre 6 K, 1/i évre3 K, í bóra 1 K Vidékre:,. „ 16 „ 8 „ „ 4„ „ 1-50 Egy szám ára 4 fillér. SzerKeaztőség éa kiadóhivatal : ív' vúczi-ütcza 9. *din. uj Telefonsam: ;j7. Mindennemű dijak Szatmáiuu, a lap kiadóhivatalában fizetondSk. Hirdetések : J Sdszpóíizfi’etés mellett, a iegjatányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések közdttminden szó -4 fl#ér. NyiKtér sera 20 filMr. Kossuth Lajos. (D. S.) Ne vegyük elő az emlékezés világitó fáklyáját és ne lobogtassuk fennen, hogy fénye belobogjon a régvolt időkbe, melyeknek fényét, árnyát, örömét és gyászát évtizedek enyésztő köde takarja. Ne vegyük elő a. krónikás fáklyá- lyát abból az alkalomból, hogy tegnap volt szomorú, tizenhetedik évfordulója annak, hogy Kossuth Lajos meghalt. Ne emlékezzünk, ne idézzük fel profán frázisokkal Kossuth szellemét ezen a napon, amikor a nagy embernek, a politikusnak, a hazafinak hagyatékát szerteragadozták már hitvány utódok és biborpalástját takaróul fejükre húzván, üzleti jelszót, pártreklámot csináltak belőle. Ne ütögcssük hazafiui érzelmektől dagadozó keblünket és ne adjuk a fenn- szóval lelkesedőt, mert nincs ebben az évfordulóban, a forduló jelenjében semmi, ami különös lelkesedésre tudná kelteni az embert. Hagyjuk a lelkesítő emlékezést, a hálás méltatást a történetírónak, aki korlátlan ura a múltnak, a mienk a je- | len, a ma. A sivár, kopasz jelen, az üzleti zajban, hétköznapi vásárban tova- sikló ma. Az évforduló, amelyen a boltos nem csukja be boltját, a kovács nem pihenteti pörölyét, az asztalos tovább riszáltatja gyaluját, az évtizedek előtt felszabadított jobbágy pedig éppen úgy tartja az ekeszarvát, mint más közönséges napon. us hogy egy ilyen nap ennyire emlékezéstelen tud átvonulni azon a magyar földön, amelynek az eke alatt porladó minden röge összefüggésben van a Kossuth névvel, profán, elvetemedett ember lenne, aki ebből a Kossuth név glóriájára vonna megtépázó következtetést. Ha a nép romlik, züllik, elrugaszkodik, annak soksem az Úristen az oka. A papjai a hibásak, akik közvetítik az érintkezést az Ur és az ő népe közöttj akik nem tartják ébren a népben az Ur iránti tiszteletet, hódolatot. Ha Kossuth Lajos halálának évfordulóján a hatalmas múlt önkényes kisajátítói nem mernek a magyar nép eíébe állani a jelenjükkel, bizony nem Kossuth Lajos benne a hibás, hanem a papjai, akik profán zászlóra írták a szent nevet. Azok a papok, akik elidegeuitették a magyar nép lelkét — nem Kossuth- tól, mert ehhez túlságosan jelentéktelenek — hanem saját maguktól, akik hamis portékát árulnak a fenséges jelszó alatt. És hogy kufár papok, tehetetlen hősök mégsem tudták lajáratni a Kossuth név körül fénylő glóriát, az is csak azt bizonyítja, hogy milyen nagy ember volt Kossuth és milyen kicsinyek az ő méltatlan politikai utódai. Emberek, honatyák, nagy hangon szavaló hazafiak, akik kicsinyek arra, hogy alkalmas módon rendezzék be a saját életüket, se használni, sem ártani nem tudnak annak, aki elég nagy, elég hatalmas volt ahhoz, hogy egy egész nemzet életében olyan változtatásokat tudjon keresztülvinni, amely változtatások nyomán uj élet keh, uj rendszer támadt, uj korszak kezdődött. Ók ugyan mindent elkövetnek ez Szerető asszony — asszony szerető. ír ti D ines Sándor. Nem tudom, más is úgy van-é véle, de ha utón vagyok, túlságosan szabadjára ragadják a lelkemet a vágyaim, a gondolataim. Mikor a vasút idegen rónákon, vad hegyek közt száguld velem, mikor barátságtalan, rideg másodosztályú arcok vesznek körül, mikor ösmeretlenek a hangok, a melyek ideges zűrzavarba vegyülve a kerekek csattogásával vasári zsivajt csinálnak a fejemben, akkor úgy belehuzódom a saját lelkembe, mint a puha, barátságos, meleg lakásba és ott melengetem rideg életemet. Mikor az ember idegenül, rideg jégcsapok között érzi magát, mikor fagyasztó körülötte a hangulat, akkor — nem tudom, más is úgy van-é vele — de engem ilyenkor elfog a forró vágy, az epedő szerelmi szomjúság egy nő után. Ilyenkor kellene, ilyenkor jó volna egy nő, egy kicsi, meleg nő, egy forró nézésű, egy kívánatos, bársonyos karú nő, aki belenézzen a szemembe, aki végigsimitsa a homlokomat, aki megszorítsa a kezemet, akinek érezzem a forró lehelletét, aki melegséggel, szeretettel, szerelemmel vegye körül a lelkemet a szörnyűséges hangulatú idegenben. És ha ilyenkor üres mellettem egy ülőhely, akkor odaültetem magam mellé, közel magamhoz a nőt, odasimulok hozzá s azon Kapom rajta a vágyakkal teli szememet, hogy még rá-rá is nézek a nőre, a kit önkényesen viszek, ragadok magammal uttalan-utakon, zajos nappalokon, sötét éjszakákon, olyan önkényesen, olyan forróságos szenvedélylyel, amit magamfajta embernek csak képzeletben engedhet meg a sors. * Háttal ültek feléin az étkező kocsiban. Egy férfi meg egy nő. Fiatalok, formásak, finomak. Szemben velük az asztaluknál egy totyakos, kopasz, kövér ember lehajtott fővel szundikált. Valami odatévedt idegen lehetett. Az étel kihűlt előttem, az ital langyme- leggé lett, csak a szememmel ettem, a lelkemet itattam. Közel, szorosan közel ült egymás mellett, egygyé tett két széken a férfi és a nő. A nő karja ottpihent a férfi ülőhelyének támláján úgy, hogy ölelésszámba is lehetett venni. Szép, fehér, sima, bársonyos kéz volt. Utálatos kéz volt: jegygyűrű volt rajta. De fehér volt, párnás volt és egy kacér világoskék ér úgy kígyózott végig rajta, hogy élesen kirítt a fehérségéből. Egy tányérból ettek, émelygősen viselkedtek, étették egymást, cirógatták egymást, össze-összehajolt a fejük, szerették egymást. Úgy viselkedtek, hogy az ettikettmäszi- gek azt is mondhatták rájuk : ízléstelenség, ízléstelenek voltak, de szerették egymást. Nem volt szép a viselkedésük, de nagyon jó lehetett nekik. És én néztem, szememdülledtéig néztem, a beleharapásig néztem azt a kék-eres fehér kezet, amely életem egyetlen fájdalmát, lelkem egyetlen vágyát jelképezte nekem : a szerető asszonyt. Nem érdekelte őket semmi, sem a vidék, sem a környezet, legkevésbbé az etikett és még annál is kevésbbé a kopasz, a ki aludt, egyre csak aludt és a feje lelógott a mellére. Ilyen nő volna jó. Ez az a meleg, bársonyos testű, boldogító nő: a szerető HOTEL/ ARANY BUDAPEST A központi pályaudvarral —szemben. ■ Családi szálloda. Pedáns tisztaság. Modern kényelem. Szobáit villanyvilágítás és kiszolgálással 2 kor. 60 fillértől feljebb. ===== SZÁLLODA Baross-tér 19. szám alatt. Szállodatulajdonos: Fried Gyula
