Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-17 / 63. szám

Szamár, lS:i. március M 1/., péntek.

63 szám.

Hirdetések

XLIIL évfolyam.

Előfizetési dij :

Helyben: 1 évre 12 K, >/* évre 6 K. V. éve 3 K, 1 hóra 1 K

Vidékre:.. .. 16.,,. 8............. 4..

Egy szám ára 4 fillér.

1-50

bzerKcoZtőség é X.úozí-uíczü 9. Jtdin. Mindennemű dijak Szatmái

fizetendők

FOMEIKAk WAJPULA #>

kiadóhivatal :

oJ Telefonsaim: iJ7. a lap kiadóai v «italában

V? í

! Xászpúuzfizetés mellett, a legjuttoyosabb áriján koeW- tetiiek. — az apróhirdetések között minden szó 4 flfiér. NvHttér sora 20 fillér.

| alkotást a belügyminisztérium készíti elő. A kereskedelmi miniszter rengeteg sok és nagy horderejű munkát tartogat a törvényhozás számára. Legfontosabb a Duna—'Tisza csatornáról szóló törvény- javaslat, melynek első tervei is Hieronymi Károly minisztersége alatt készültek s amelyet a kereskedelmi kormány feje minél előbb tető alá szeretne hozni.

A kereskedelmi minisztériumra már huzamosabb idő óta vár az ipari ügyek és viszonyok legislatórius rendezésének nehéz és kényes feladata. Eddigi kormányaink egységes iparügyi kodéi létesítésére törekedtek. Ennek az anyaga azonban oly rengeteg sok és teljes felépítése olyan hosszúra nyúlt, hogy az egységre való törekvésen hajótörést szenvedett a rendezés maga. Éppen ezért Hieronymi elhatározta, hogy a kérdést több, talán hét vagy nyolc csoportba osztja és mihelyt valamelyik csoport kodifikációs munkája elkészül, az illető javaslatot a képviselónáz elé terjeszti. Az uj ipari törvénykezés igv ugyan több részletben lesz meg, de mégis hamarabb fog befejezést nyerni, mintha a kormány bevárná, raig készen áll az egész.

Külön törvényt szándékozik a kereskedelmi miniszter a legislativa elé terjeszteni a háziipar fejlesztésének tárgyában, melynél az lesz az alapelv, hogy

az állami támogatás főleg a hazai termelés érdekeit mozdítsa elő.

A kultuszminisztériumban készen áll a katholikus autonómiáról szóló törvényjavaslat, mely nemsokára a képviselőház elé kerül. Ezt még a nyár beállta előtt követni fogja több más, részint kultuszjavaslat.

Az igazságügyminiszter főgondja most az uj polgári perrendtartás életbeléptetése. De Székely miniszter legközelebb azért néhény törvényjavaslatot is be fog terjeszteni. A földmivelésügyi minisztériumban a vízjogi törvény módosításával s a vízi erők nagyobb kihasználásával, továbbá a mezőgazdasági termények hamisítását tiltó törvény revíziójával és a mezőgazdasági és mezőrendőri törvény kiegészítésével foglalkoznak s ezek a kérdések is már legközelebb foglalkoztatni fogják a Házat.

Mindez csak rövidre fogott felsorolása annak, hogy mi foglalkoztatja a kormányzatnak különböző reszortjait és hogv milyen feladatok várnak a legközelebbi jövőben a parlamentre. A fölsorolással nem Í6 annyira munkaprogramot akartunk adni, mint inkább bizonyitókot arra nézve, hogy ha ellenzéki oldalról azzal fenyegetik meg a kormányt, hogy nagyon is sok lesz a munkaalkalom : a kormánynak ettől nincs oka megijedni.

Bővelkedünk a munkában.

Miután az ellenzéki sajtó kimulatta magát azzal, hogy a kormányt ilyen meg olyan obstrukcióval fenyegette, most uj mulatságot eszelt ki. Most azzal ijesztgeti a közvéleményt, hogy í költségvetés tárgyalásának olya” hirtelen lesz vége, hogy a kormány nem is lesz képes a képviselőbáznak munkát adni. Az első fenyegetés túlzott volt, a második üres és alaptalan. Hogy pedig a közvélemény ne nagyon ijedjen meg, hát felsoroljuk, a kormány műhelyeiben mi minden várja már a parlament által való végső feldolgozást.

A költségvetés után következő nagy kérdés tudvalevőleg a véderőreform, melyet azután a népszámlálási adatok feldolgozásuk után, bizonyos idő múlva, a választójog reformja fog követni. E két nagy kérdésről a lehetőség szerint eléggé tájékozott már a közvélemény. De amig a választójogi reform megtalálja majd a nyilvános letárgvalásra való előkészítés alkalmát, addig a parlamenti munkafolytonosságban bizonyos rések állanak elő, melyet a kormány egész sor ki.-ebb nagyobb hasznos törvényalkotással szándékozik kitölteni.

Ezek közül az elsők egyike lesz a fürdőtörvéuy, melyet a pénzügyi bizottság legutóbb is megsürgetett. Ezt az

Bobby generalis.

— Mutatvány & Modem Könyvtár „Nagyapó mesék unokáimnak“ cimü füzetéből. —

(Folytatás és vége.)

III.

Scott, a vasutkirály, Bobby édes atyja dehogy is gondolta volna, hogy a játékszsr- ből valóság lesz, gyönyörű, példátlan intézmény, melynek egy nemeslelkü, fiatal tanító az apostola, Ezt a tanítót Smithnek hívták. Smith sokat szenvedett és küzdött az apostolok türelmével, lelkesedésével, a hittérítők buzgóságával; néger iskolában tanította a fekete rajkókat, kínai csapszékekben prédikált erényről és mértékletességről, mig Sims figyelme a gyermekhadsereg élére állította. És Smith elfogadta a meghívást.

— Nem megyek el idegen világrészbe, mikor itthon terjeszthetem a világosság, az igazság szellemét, hinthetem a magot, melyből tudás csírázik és megértés. Nem téritek meg vad népeket, hiszen itthon is szükség van a térítés magasztos munkájára. És ez a munka áldásosabb, szükségesebb, sürgetőbb.

A misszionáriusok lángoló buzgalmával látott munkájához. Megismerkedett Bobbyval, s megértette, hogy ez az egykedvű, bánatos gyerek az ellenséges terület, amit meg kell hódítania, ki kell kémlelnie. A vasutkirály

pénzbirodalmában Bobby parancsol, a milliók arának ő a zsarnoka.

Karácsony estéjén, amikor együtt volt a gyermekhadsereg Bobby brigádjának első karácsonyán, amikor Bábel tornyában szomorúan ödöngtek Bobby pirosmundóros katonái, Smith elvezette a kis generálist táborába:

— Jöjjön, Mr. Bobby, megmutatom önnek uj játékszerét, a legszebb, legtökéletesebb játékszert, az eleven játékot, a pojácezredet, amely úgy forog, úgy táncol majd. ahogyan ön akarja. Eltörheti, elronthatja, mint a játékos gyermek a fabábuját. De a maga játékszerének lelke van és éppen ez a csodás, ilyen a tündérek birodalmában sincsen. Őrizze meg, ápolja a lelkét kis uram. Érzékeny kis gépezet ez, vigyázzunk, hogy piszok ne rutitsa, szenny be ne lepje, mert megreked, tótágast áll a gépezet. Szereti a mesét, Mr. Bobby? Hát elmondom az abessziniai király egyetlen fiának történetét. Volt egyszer, hol nem volt Abesszíniában egy izzó nagy sivatag, melynek arany volt a fövenye, de az arany tüzesen világított, perzselte a szegény ember saruját. A sivatag közepén lakott a varázsló, enyhet adó pálmaliget rejtekében, forrás partján, a hova enyhülni jártak a szomjas vándorok, a sínylődő bélpoklosok és szenvedők. Ez a híz es varázsló volt a kis abessziniai király keresztapja.

És mert a varázsló tudós hatalmas férfiú volt, a kis abessziniai király is elzarándokolt hozzá a sivatagba s négy turbános rabszolga vitte a gyaloghintaját. Talizmánt kért a király a varázslótól, s bár az öreg Mahmud a szegények gyámolitója volt, a királynak is adott orvosságot, talizmánt:

— íme a bűvös pálcám! — szólt a tudós férfiú. — Látod a rovátkákat, látod a bűvös betűket a zöld rovásokban ? ... Ez a próféta parancsa, ezt fogadd meg, ha betegség bánt s égen-földön teljesülni fog a te akaratod.

— Nem látom, Mahmud ! — panaszolta Abesszínia királya. — A rovásban nincs betű. Valami zöld ákom-bákom táncol a szemem előtt, de nem tudom elolvasni. Arkánu- mot kértem, mely boldogságot, enyhülést ád, mert ezer kétség bánt, oh Mahmudom ? S te játékszert adtál, rovátkás botot, melynek rejtelmeit meg nem fejthetem.

A próféta mosolygott:

Térj vissza országodba, ó királyom és fejtsd meg a próféta szavát. Ha kétség bánt, ha gonosz szellemek dúlnak benned, suhints a pálcáddal s a próféta parancsa szólaljon meg a lelkedben.

Az abessziniai király megfogadta Mahmud tanácsát. S valahányszor bűvös pálcájával suhintott, a titkos irás megszólalt leiké-