Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-16 / 62. szám

XLIIi. flvfoíyam. Szatmár, 19',1, március h* 16., csütörtök. 62 szám. iPOlJnriMAk liffAPIIiA^ íiimie Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K, ‘/i évre 6 K, évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16.,,. „ 8 ,. 4„ 1'50 Egy szám ára 4 fillér. bzerKc^ztöség 8_ (..adóhivatal: .uczi-uccza 9. oJ Telefonsam: J7. Mindennemű dijak Szatmär. a lap kiadó...vatalífban fizetendők. Hirdetések: l-r íszpó.izf.zetés mellett, a legjató&yosafcb aíöan kazél- tct.iek. — *»z apróhirdetések közutt minden szó 4 fiBér. NyiRtér sera 20 flWér. Politikai hullámok. A türelem és várakozás politikája indult hóditó u*ra, mikor gróf Khuen- Héderváry vette át az ország kormány­zását. Az eddigi eredményeket ismer­jük. Tudjuk, hogy a helyzet igen nehéz volt. Emlékszünk még arra is, hogy a türelmetlenséggel, kvalifikálatlan goromba­sággal, parlamenti Ízetlenséggel kellelt megküzdeni az agilis kormányelnöknek, aki még a téntata-tók és törvényköny­vek dobálása után is békés politikát hirdetett s kezében a béke olajágával közeledett még a halálos ellenséghez is. Sokan azt szeretik hangoztatni, hogy nagy szerencséje van Kimennek; ez ta­lán igaz is; de a szerencsés pillanatot fölismerni és azt nyomban megragadni, különösen a politikai életben — ehhez nagy és mélységes állambölcsevség és következetes tapintat kell. De még ez sem érne sokat, hogyha nem volna meg az ernyedetlen munkakedv, ami aztán bár ezer akadályon át, mégis meghozza az eredményt. Nos hát elmondhatjuk, hogy a béke és a kölcsönös megértés politikája bevált, bár az utóbbit annak idején Wekerle is szerette hangoztatni; a ki­vitelben azonban nem volt szerencsés keze Wekerlének s ez okozta a koalíció bukását, amit nem igen sajnálhatunk. A koalíció bukása közelebb hozta a ma­gyar nemzetet a királyhoz, aki azóta Magyarország iránti jóindulatának és szerzetének számos jelét adta. Szóval, most már meg van mutatva a nemzeti boldogulás ’ útja s hogyha fékevesztett indulatok nem fognak há­borgatni s ha alattomos hazugságokkal nem vezetik félre a tömegeket, a nem­zetet: akkor — igaz bár, hogy a las­súbb tempójú, de biztosabb alapon nyugvó fejlődésre számithatunk. Mert azt már ugyan rég beláthat­tuk, hogy örökös harccal, Ausztria és az uralkodó iránti fenekedéssel nem sokra, sőt semmire se mentünk. Sőt még azt sem kaptuk meg, amit jóhiszemű hatvan­hetes politikusok kivívni igyekeztek s igératet kaptak rá: példa erre a kilences bizottságnak jóváhagyott követelése, ami azóta már régen életbe lépett volna, ha állami életünkben a koalíciós közhely nem lett volna. Most már azonban elmondhatjukj hogy tempi passati: ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat s a múlttal ne tö­rődjünk, mert a tévedések politikája expiálódhatik s minden jobbra fordul­hat még. Figyelmeztetés. Pollák Gyula kár­pitos és diszitő mester hirdetésére felhív­juk a figyelmet. Politikai hírek. Hazai miniszter Bécsben. Bécs­ből táviratozzék : Hazai Samu honvédelmi miniszter tegnap est néhány napi tartóz­kodásra Bécsbe érkezett és a Magyar Ház­ban szállt meg. Tegnap délelőtt tiz órakor a közös hadügyminisztériumban értekezlet volt, amelyen rósztvettek Schönaich báró közös hadügyminiszter, Hazai Samu magyar és Georgi osztrák honvédelmi miniszterek. A bankjavaslat a főrendiházban. Politikai körökben feltűnést keltett, hogy az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot a képviselöház által történt elfogadása el­lenére a kormány még eddig bizottsági tár ­gyalásra sem tűzte ki a főrendiházban. Hir szerint a kormány eljárásának az a magya­rázata, hogy a bankjavaslatot az osztrák Reichsrath még eddig el nem fogadta s igy a kormány megvárja, hogy az osztrák parlament nem tesz-e módosítást a javas­laton. Ami annál különösebb, mert a kép­viselőházban Lukács miniszter az ellenzéki módosításokat azzal a megokolással szavaz­tatta le, hogy a törvényjavaslatnak nemzet­közi jellege van s ezért azt csak egészben elfogadni, vagy egészben módosítani lehet. via Ödön Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinezy-utea 15 sz. Műfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunka kát jutányosán készít Telefon 258. Ifogászati műtermét Bobby generalis. — Mutatvány a Modern Könyvtár .Nagyapó mesék unokáimnak“ cimü füzetéből. — I. Scott, a vasutkirály tenyerébe hajtotta fejét és gyémántgyüriis ujjaival idegesen do­bolt íróasztalán. A temekben zajtalanul dol­gozott az ezerfejü gépezet, mely mozgásba hozta az United States legszövevényesebb vasútvonalát. A vasutkirály rezidenciájának párkányzatán és toronyóriásain csomósán fu­tottak össze a kábelvonalak, s az acélsodro­nyokat mintha fehér prémmel vonták volna be : ellepte az első hó, karácsony hava. Szürke verebek csiripeltek az ablakpárkányokon, de ott, ahol legnagyobb volt a bőség, senkinek se jutott eszébe, hogy morzsát hintsen a tél kis szükölködőinek. Mr. Scott-ot nem gyötörték üzleti gond­jai. A vasutkirály korlátlanul uralkodott a pénz birodalmában, s országok roppantak meg hatalmának súlya alatt. Sápadt arcának rendithetetlen nyugalmát nem zavarta meg milliók hullámzása, nyert és vesztett csaták hire. Vasember volt tetőtől-talpig; csak a szive egyik zugában buzogott meleg, piros vér, ide szorult minden emberi érzése, szá­nalma, gyöngédsége. És ebben a zugocská­ban egyetlen fiának, a tiz éves Bobbynak | képét láthatta az emberismerő, akinek éles pillantása áthatott fagyon, közönyön, vas­páncélon. Mr. Seott életereje úgy működött, mint egy gyors, tüneményesen pontos és elmés vil­lamos gépezet. Gyorsan határozott és csele­kedett. Egy pillanatra megrögzitette gondola­tait, s ez a pillanat felért más ember napi munkájával. Pedig most jelentős munkát vég­zett, a legfontosabbat, üzleti dolgoknál lénye­gesebbet. Arról elmélkedett, mivel lephetné meg karácsonyra egyetlen gyermekét s trón­örökösét, akit csak úgy szeretett, mint a fa­vágó a maga koplaló, didergő magzatját, mint a veréb a csipogó, tátogó fiókáját. Sőt annál is jobban, mert az irgalom, a gyöngédség, mely a jó emberben felaprózódik, az ő lelké­ben egyetlen heves, túláradó érzésben egyesült. Megnyomta az Íróasztalból pattanó kis gránátgömböt, mire a szögletben silbakoló szerecsenszobor szemgolyójából halaványzöld világosság szüremlett. Egy kis kék gömböt érintett meg ezután. — Mr. Sims-ot kérem ! — szólt a be­lépő lakájnak. Mr. Sims, a vasutkirály ügynöke moz­gékony, köpcös emberke volt. ö intézte Mr. Scott magánügyeit, bizalmas rendeletéit. — Mr. Sims! — folytatta Bobby édes atyja — négy hét múlva karácsony lesz. Bobby ideges, rosszkedvű. Jellis tanár félti az egészségét. Nem tudok aludni, nem érdekel a munkám, semmi, semmi, Sims! Szeretném, ha Bobby kacagna, ha tapsolna örömében. Fel­forgatnám a világot, hogy uj játékszert te­remtsek elő. De a fiamnak mindene van és semmije sincsen, a mitől meg nem csömörlött volna. Mégis azt akarom, hogy olyan kará­csonyi ajándékot kapjon, aminővel emberfia nam dicsekedhetik. Ön most beutazza az or­szágot, ha kell, gyorsgőzössel Európába siet, és megveszi Bobby gyermekhadseregét. Száz kis katonát, gránátszinü uniformisban, gráná­tos süveggel, kürtössel, dobosokkal, zászló­tartóval. A fiukról én gondoskodom; a szülők kárpótlást kapnak, a zsoldot Ön határozza meg. Közeledik karácsony napja, siessen, Sims! Az ügynök nem szólt, nem kérdezett semmit. Egy pillanatig tétovázott még, az­után egy piciny távirógép berregése hallat­szott a dolgozószobában. — Dolgom van, nem érek rá. Teljesítse megbízásomat! — szólt a vasutkirály és egy tollvonással megállította, más irányba terelte az ezerfejü gépezet mozgását. ír. Karácsony után száz rongyos, izmos, pirospozsgás fiú vonult be Scotték erődjébe, egy váralaku, piros és fehér kockakövekből rakosgatott épületbe, melyet csinos kis bás-

Next

/
Thumbnails
Contents