Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-16 / 62. szám

XLIIi. flvfoíyam.

Szatmár, 19',1, március h* 16., csütörtök.

62 szám.

iPOlJnriMAk liffAPIIiA^

íiimie

Előfizetési díj :

Helyben: 1 évre 12 K, ‘/i évre 6 K, évre 3 K, 1 hóra 1 K

Vidékre:.. .. 16.,,. „ 8 ,. 4„ 1'50

Egy szám ára 4 fillér.

bzerKc^ztöség 8_ (..adóhivatal:

.uczi-uccza 9. oJ Telefonsam: J7.

Mindennemű dijak Szatmär. a lap kiadó...vatalífban fizetendők.

Hirdetések:

l-r íszpó.izf.zetés mellett, a legjató&yosafcb aíöan kazél- tct.iek. — *»z apróhirdetések közutt minden szó 4 fiBér. NyiRtér sera 20 flWér.

Politikai hullámok.

A türelem és várakozás politikája indult hóditó u*ra, mikor gróf Khuen- Héderváry vette át az ország kormányzását. Az eddigi eredményeket ismerjük. Tudjuk, hogy a helyzet igen nehéz volt. Emlékszünk még arra is, hogy a türelmetlenséggel, kvalifikálatlan gorombasággal, parlamenti Ízetlenséggel kellelt megküzdeni az agilis kormányelnöknek, aki még a téntata-tók és törvénykönyvek dobálása után is békés politikát hirdetett s kezében a béke olajágával közeledett még a halálos ellenséghez is.

Sokan azt szeretik hangoztatni, hogy nagy szerencséje van Kimennek; ez talán igaz is; de a szerencsés pillanatot fölismerni és azt nyomban megragadni, különösen a politikai életben — ehhez nagy és mélységes állambölcsevség és következetes tapintat kell. De még ez sem érne sokat, hogyha nem volna meg az ernyedetlen munkakedv, ami aztán bár ezer akadályon át, mégis meghozza az eredményt.

Nos hát elmondhatjuk, hogy a béke és a kölcsönös megértés politikája bevált, bár az utóbbit annak idején Wekerle is szerette hangoztatni; a kivitelben azonban nem volt szerencsés keze Wekerlének s ez okozta a koalíció bukását, amit nem igen sajnálhatunk. A

koalíció bukása közelebb hozta a magyar nemzetet a királyhoz, aki azóta Magyarország iránti jóindulatának és szerzetének számos jelét adta.

Szóval, most már meg van mutatva a nemzeti boldogulás ’ útja s hogyha fékevesztett indulatok nem fognak háborgatni s ha alattomos hazugságokkal nem vezetik félre a tömegeket, a nemzetet: akkor — igaz bár, hogy a lassúbb tempójú, de biztosabb alapon nyugvó fejlődésre számithatunk.

Mert azt már ugyan rég beláthattuk, hogy örökös harccal, Ausztria és az uralkodó iránti fenekedéssel nem sokra, sőt semmire se mentünk. Sőt még azt sem kaptuk meg, amit jóhiszemű hatvanhetes politikusok kivívni igyekeztek s igératet kaptak rá: példa erre a kilences bizottságnak jóváhagyott követelése, ami azóta már régen életbe lépett volna, ha állami életünkben a koalíciós közhely nem lett volna.

Most már azonban elmondhatjukj hogy tempi passati: ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat s a múlttal ne törődjünk, mert a tévedések politikája expiálódhatik s minden jobbra fordulhat még.

Figyelmeztetés. Pollák Gyula kárpitos és diszitő mester hirdetésére felhívjuk a figyelmet.

Politikai hírek.

Hazai miniszter Bécsben. Bécsből táviratozzék : Hazai Samu honvédelmi miniszter tegnap est néhány napi tartózkodásra Bécsbe érkezett és a Magyar Házban szállt meg. Tegnap délelőtt tiz órakor a közös hadügyminisztériumban értekezlet volt, amelyen rósztvettek Schönaich báró közös hadügyminiszter, Hazai Samu magyar és Georgi osztrák honvédelmi miniszterek.

A bankjavaslat a főrendiházban.

Politikai körökben feltűnést keltett, hogy az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot a képviselöház által történt elfogadása ellenére a kormány még eddig bizottsági tár gyalásra sem tűzte ki a főrendiházban. Hir szerint a kormány eljárásának az a magyarázata, hogy a bankjavaslatot az osztrák Reichsrath még eddig el nem fogadta s igy a kormány megvárja, hogy az osztrák parlament nem tesz-e módosítást a javaslaton. Ami annál különösebb, mert a képviselőházban Lukács miniszter az ellenzéki módosításokat azzal a megokolással szavaztatta le, hogy a törvényjavaslatnak nemzetközi jellege van s ezért azt csak egészben elfogadni, vagy egészben módosítani lehet.

via Ödön

Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinezy-utea 15 sz.

Műfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunka kát jutányosán készít Telefon 258.

Ifogászati

műtermét

Bobby generalis.

— Mutatvány a Modern Könyvtár .Nagyapó mesék unokáimnak“ cimü füzetéből. —

I.

Scott, a vasutkirály tenyerébe hajtotta fejét és gyémántgyüriis ujjaival idegesen dobolt íróasztalán. A temekben zajtalanul dolgozott az ezerfejü gépezet, mely mozgásba hozta az United States legszövevényesebb vasútvonalát. A vasutkirály rezidenciájának párkányzatán és toronyóriásain csomósán futottak össze a kábelvonalak, s az acélsodronyokat mintha fehér prémmel vonták volna be : ellepte az első hó, karácsony hava. Szürke verebek csiripeltek az ablakpárkányokon, de ott, ahol legnagyobb volt a bőség, senkinek se jutott eszébe, hogy morzsát hintsen a tél kis szükölködőinek.

Mr. Scott-ot nem gyötörték üzleti gondjai. A vasutkirály korlátlanul uralkodott a pénz birodalmában, s országok roppantak meg hatalmának súlya alatt. Sápadt arcának rendithetetlen nyugalmát nem zavarta meg milliók hullámzása, nyert és vesztett csaták hire. Vasember volt tetőtől-talpig; csak a szive egyik zugában buzogott meleg, piros vér, ide szorult minden emberi érzése, szánalma, gyöngédsége. És ebben a zugocskában egyetlen fiának, a tiz éves Bobbynak |

képét láthatta az emberismerő, akinek éles pillantása áthatott fagyon, közönyön, vaspáncélon.

Mr. Seott életereje úgy működött, mint egy gyors, tüneményesen pontos és elmés villamos gépezet. Gyorsan határozott és cselekedett. Egy pillanatra megrögzitette gondolatait, s ez a pillanat felért más ember napi munkájával. Pedig most jelentős munkát végzett, a legfontosabbat, üzleti dolgoknál lényegesebbet. Arról elmélkedett, mivel lephetné meg karácsonyra egyetlen gyermekét s trónörökösét, akit csak úgy szeretett, mint a favágó a maga koplaló, didergő magzatját, mint a veréb a csipogó, tátogó fiókáját. Sőt annál is jobban, mert az irgalom, a gyöngédség, mely a jó emberben felaprózódik, az ő lelkében egyetlen heves, túláradó érzésben egyesült.

Megnyomta az Íróasztalból pattanó kis gránátgömböt, mire a szögletben silbakoló szerecsenszobor szemgolyójából halaványzöld világosság szüremlett. Egy kis kék gömböt érintett meg ezután.

— Mr. Sims-ot kérem ! — szólt a belépő lakájnak.

Mr. Sims, a vasutkirály ügynöke mozgékony, köpcös emberke volt. ö intézte Mr. Scott magánügyeit, bizalmas rendeletéit.

— Mr. Sims! — folytatta Bobby édes atyja — négy hét múlva karácsony lesz.

Bobby ideges, rosszkedvű. Jellis tanár félti az egészségét. Nem tudok aludni, nem érdekel a munkám, semmi, semmi, Sims! Szeretném, ha Bobby kacagna, ha tapsolna örömében. Felforgatnám a világot, hogy uj játékszert teremtsek elő. De a fiamnak mindene van és semmije sincsen, a mitől meg nem csömörlött volna. Mégis azt akarom, hogy olyan karácsonyi ajándékot kapjon, aminővel emberfia nam dicsekedhetik. Ön most beutazza az országot, ha kell, gyorsgőzössel Európába siet, és megveszi Bobby gyermekhadseregét. Száz kis katonát, gránátszinü uniformisban, gránátos süveggel, kürtössel, dobosokkal, zászlótartóval. A fiukról én gondoskodom; a szülők kárpótlást kapnak, a zsoldot Ön határozza meg. Közeledik karácsony napja, siessen, Sims!

Az ügynök nem szólt, nem kérdezett semmit. Egy pillanatig tétovázott még, azután egy piciny távirógép berregése hallatszott a dolgozószobában.

— Dolgom van, nem érek rá. Teljesítse megbízásomat! — szólt a vasutkirály és egy tollvonással megállította, más irányba terelte az ezerfejü gépezet mozgását.

ír.

Karácsony után száz rongyos, izmos, pirospozsgás fiú vonult be Scotték erődjébe, egy váralaku, piros és fehér kockakövekből rakosgatott épületbe, melyet csinos kis bás-