Szamos, 1911. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-17 / 39. szám

S Z'A MOS

B-ik oláai.

tennie, vonakodott ettől, nemzetiségi okokból kéri határozati javaslata elfogadását.

Schuller Rezső személyes kérdésben kimagyarázza a Sümegi emlitette esetet. Kérdi, hogy fiatal korában ostobaságot sohase csinált?

— Nemzetem ellen soha ! — kiáltja Sümegi. (Derültség.)

Ezután Egry Béla és Hegyi Árpád beszéllek a bankjavaslat ellen, Holló Lajos és Polónyi Géza pedig a házszabályok címén.

(1911. febr. 17.) 39 szám.____________

_

Sz

ínház és zene.

Heti műsor:

Pénteken újdonság, először „Karemin Anna“. (A bérlet.)

Szombaton másodszor „Karenin Anna“ (B. bérlet.)

Vasárnap délután „Gül-Baba“ operette, este harmadszor „Karenin Anna“ (G bérlet.)

hogy egyék egy kis szemére nem vetett meleg ételt abból, amit a jószivü emberek fölösleges filléreikből önként adnak neki.

De rosszul ismerte a Heti Szemle lelkűidét az öreg honvéd, ha ezt hitte.

Mert a lap legközelebbi számában rendőrért kiabált derék laptársunk. Rendőrért, aki megalapítsa, hogy az öreg negyvennyolcas nem is negyvennyolcas, csak zsidó és igy nincs joga koldulni, hanem ha éhes, forduljon fel éhen.

Ámbátor — igy tovább a Heti Szemle — jól beüthetett az „üzlet“, hogy még a zámbéri missziónak is telik belőle.

Hát az üzlet az jól beütött, ez igaz. Forró könnycseppek hullottak az öreg honvéd homályos szeméből, mikor reszkető kezébe leolvastuk -t begyült 87 koronát.

Mindazonáltal felajánlotta, hogy hajlandó az „üzletet“ elcserélni azzal az úrral, ott a Heti Szemlénél, aki ennek jövedelmezőségét irigyli tőle.

Ami pedig az okmányait, a bizonyítékait illeti, ezennel megnyugtatjuk aggódó laptársunkat: az öreg honvéd tényleg negyvennyolcas honvéd, aki 12 éven át fegyverrel kezében harcolt azért a földért, amelyből az övé sohasem volt még annyi sem, ami a lyukas lábbelijére ragad belőle, ellenben az uraké ott, a túlsó oldalon . . . na, mi nem nézünk az ő szájukba:

Elhozta az öreg honvéd az írásait, amelyek közül egyik Magyar Királyi Miniszterelnök felirásu papíron az 1848—49-iki honvédeket nyugdíjazó bizottság 4699. M. E. H. II. szám alatt igazolja, hogy ő tényleg honvéd közvités volt 1848—49-ben.

A másik okmány a fizetési könyvecskéje, amelylyel a miniszterelnökség 5566. M E. H. II. számú utalványa alapján felveszi a havi 10 korona nyugdiját minden hó 2 án a helybeli adóhivataltól.

Mindezekről meggyőződhetett volna könyörületes laptársunk, ha akár az adóhivatalhoz fordul, akár a városhoz, ahonnan az öreg honvéd szintén húz havi 8 korona nyugdijat.

Ami pedig azt az írást illeti, amelyet 1849-ben a szatmári zsidók Írtak alá arról, hogy közülök egy sem vett részt a szabadságharcban, erre azt mondja az öreg, hogy ezt az ivet nem küldték el hozzá 1849-ben aláírás végett. Pedig ha keresték volna, meg lehetett volna találni. Abban az időben az aradi várban ült, ahonnan gyalogszerrel kisérték fel Bócsbe. Kiszabadulása után az Erzhercog Franz Kari nevét viselő 52. gyalogezrednél szolgált 10 évig, részt- vett a solferinoi ütközetben éa csak azután jött Szatmárra lakni egy golyóval a lábában.

így áll a dolog, jótékonyság iránt melegen érdeklődő, könyörületes laptársunk, így áll az öreg honvéd üres gyomrának ügye, aki egyébként ismételten tiszteletet küld a Heti Szemle jószivü urainak meg a zámbózi missziónak.

Eljegyzés. Dr. Klein Samu Szinér- váraljáról eljegyezte Militzer Erzsikét Szatmárcsekéből. (Minden külön értesítés helyett.)

Vizsga Vass Károly helybeli postagyakornok a postatiszti szakvizsgát Budapesten jó sikerrel letette.

Köszönetnyilvánítás. Mindazon jó barátaimnak és ismerősömnek, akik megboldogult feleségem temetésén megjelentek, részvétüket nyilvánították ezen az utón mondunk hálás köszönetét. Szatmár, 1911. február 16. Márkus Márton és gyermekei.

Közgyűlési meghívó. A szatmárnémeti II. számú temetkezési segélyző társulat folyó évi február hó 19-én délelőtt fél 11 órakor közgyűlést tart a németi ref. egyház tanácstermében, amelyre a társulati tagok ezennel meghivatnak.

Részvényláz Nagykárolyban. A nálunk leülepedett részvényvásárlási láz átKÜLFÖLDI SZEMLE.

A Vatikán és Olaszország jubileuma. Rómáb'l jelentik: Tudvalevőleg a szentatya a gyászév folyamára az összes ünnepélyes ceremóniákat, zarándoklásokat és szentbeszédeket lemondotta. Ebből az okból kifolyólag a szentatya legutóbb a világ összes kath újságaiban, tehát nem diplomáciai jegyzék utján, mint azt tévesen jelenttettók, közzétette, hogy az 1911-iki gyászévben semmiféle fejedelmi látogatást nem fogad. Még azokat az uralkodókat sem fogadja, akik bár nem katholikusok, mint a német császár, de a Vatikánnal fenntartják a diplomáciai összeköttetést. Eddig a szerb, bulgár s a norvég király jelentették be látogatásukat az olasz kormánynál. A nem kath. uralkodók római látogatását ebben az esz tendöben nem tekintik ugyan casus bellinek a Vatikánban, de mindenesetre kellemetlen benyomást fog kelteni.

Ferencz József királyunknak az az elhatározása, hogy a római jubileumi ünnepségek megnyitására külön küldöttséget küld ki, az olasz sajtóban nagy örömet keltett.

A pápa egyébként — mint Rómából jelentik — az utóbbi napok .szeszélyes időjárása következtében meghűlt és egy ideig kénytelen a szobát őrizni. Amig állapotában javulás nem áll be, nem ad kihallgatást. A pápa gyengélkéde miatt a szerdára hirdetett kihallgatás is elmaradt. A pápát szerda délelőtti miséje után könnyű hideglelés fogta el, úgy, hogy kénytelen volt ágyba feküdni. Háziorvosa szigorú étrendet és nyugalmat ajánlott a pápának, de azt hiszi, hogy a gyengélkedése 2—3 napnál tovább nem tart.

Portugália uj elnöke. Machado portugál külügyminiszter, mint Lisszabon ból jelentik, azzal a gondolattal foglalkozik, hogy állásától visszavonul. A visszavonulás oka állítólag politikájának kemény külföldi kritikájában, továbbá diplomáciai sikertelsn- ségekben keresendő. Brazilián kívül ugyan s egyetlen állam sem ismerte el hivatalosan a portugál köztársaságot és az a kísérlete, hogy a külföldi hírlapíróknak hetenkint hivatalos információkat adjon, szintén hajótörést azenvedett. A „Seculo" azt írja, hogy Machadonak a köztársasági elnöki állásra való jelölése a visszavonulás valódi oka. Machado inkább ezt a dekorativ állást akarja elfoglalni, mert érzi, hogy mostani állásának követelményei felülmúlják erejét.

Oroszország é* a hármas megegyezés. Pétervárról érkezett tudósítás szerint Oroszország benn marad ugyan a hármas ententeban, de csak azzal a feltétellel, hogy az entente békés politikát űzve, nem fordul Németország ellen. Londonban és Párisban faltörő kosnak szeretnék hasz nálni Oroszországot Németország megran- ditésére. Oroszország azonban nem hajlandó sem az angolok, sem a franciák kedvéért fejjel nekimenni a falnak. Oroszország szerepe legfeljebb az lehet, hogy mint a hármas entente tagja, közvevetitő szerepet játszók az enteme és a hármas-szövetség között. Ily körülmények között úgy fest a dolog, hogy a hármas entente visszazsugorodott azzá, ami kezdetben volt: angolfrancia kettős entente-tá.

„A tanítónő“, Bródy Sándornak, a ma élő magyar irók legnagyobbikának falusi életképe zsúfolt ház előtt ment szerdán e3te. A közönség nagy érdeklődéssel kisérte a darabnak az életből vett igazságait, amelyek minden ember lelkében igaz visszhangot keltettek. Zöldy Vilma teljesen kifogástala- lanul, az érzések meleg húrjait disszonánciá nélkül kezelve játszotta meg a társadalom ocsmányságai által célbavett és végsőkig gyötört, az igazság erejével hősiesen küzdő diplomás asszonyt. Élethűen, átérezve, a közönség szivéhez intézve alakította nehéz szerepét. Vidor a falusi zsentri léha, majd előttünk komolykodó alakját vitte teljes sikerre. Czakó Miéi a kis falusi tanitóleány szerepében igen kedves volt. Sipos a falusi tanító nyomorúságos, de gazdag lélekkel érző alakjában ismét tanujelét adta sokoldalú tehetségének. Homokay Gabriella, Heltai, Mátrai, Vájná, Herczeg és Szende szintén hozzájárultak az est sikeréhez.

HÍRROVAT.

Akinek joga van koldulni.

— A nyomorgó negyvennyolcas honvéd és a Heti Szemle. —

Pár hét előtt felhívást intéztünk lapunk olvasóközönségéhez e helyen, arra kérve a jószivü embereket, hogy segítsenek meg könyöradoalanyaikkal egy szegény, elöregedett, magával tehetetlenül éhező, fázó öreg negyvennyolcas honvédet.

Az adakozások megindultak, jöttek a könyörület fillérei sz?pen, és nem tagadjuk, a mi lelkünket jóleső, meleg örömmel töltötte el az a tudat, hogy sikerült egy szegény, éhes ember éhségét csillapítani, didergő tagjainak felmelegítéséhez hozzájárulni.

Egyszer csak megszólalt azonbßn a közélet tisztaságára, a nemes emberi érzések ápolására, az emberszeretet, a könyö- rületesség gyakorlására féltékenyen őrködő laptársunk: a Heti Szemle és miután bele- kiáltotta a gyűlölet szavát az adakozásba, odadirzsölte az öregségtől vagy talán az éhségtől reszkető negyvennyolcas honvéd orra alá, hogy — az isten bocsássa meg szegény öreg honvédnek — zsidó.

Hát az szentigaz, hogy ha mihozzánk éhes ember fordul, mi sohasem vizsgáljuk meg a keresztlevél, hanem azo tartjuk, hogy ha embertársunknak korog a gyomra, istennek tetsző cselekedet annak egy kis könyöradományt juttatni.

Az éhes szájnak nincs vallása, az üres gyomor nem rítus szerint korog és passzióból senki sem koldul.

De mivel jószivü laptársunk ugyanazon számában arra hívta fel a közönséget, hogy adományaival járuljon hozzá ahhoz, hogy az előtte szimpatikus zámbéri misszió Zumbó államban, Miruruban 48 ezer koronáért földet vásárolhasson, eleget tettünk szegény öreg védencünk ama kívánságának hogy a részére gyűjtött pénzből juttassunk el két koronát a Heti Szemléhez, hadd vegyen érte a szimpatikus zámbézi misszió földet Miruruban.

Azt hitte a jámbor, hogy ezzel a naiv eszközzel kibékíti a Heti Szemlét és ez el fogja most már nézni, meg fogja engedni,