Szamos, 1911. február (43. évfolyam, 26-48. szám)
1911-02-11 / 34. szám
2 oMal SZAMOS (1911. febr. 11.) 34 szám Gallérok gözmosása ügifiíiA« Dá] Qyahnár Gyár fóüzlet Kossuth L. u. 10. Tükörfénnyel hófehérre ______üflJlqJCl isi ű^flüllal. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2. Á k épviselöfjáz ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, febr. 10. Elnök Náray Lajos. Novák János gazdapárli szólt a javaslat ellen. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter válaszol azokra a megjegyzésekre, melyek az ő állásfoglalását illetik a közös bank dolgában. Neki az a meggyőződése, hogy a készfizetések kötelező felvételét igenis követelni kell a banktól. A valutarendezéssel az volt a célunk, hogy a bankjegyek az ércpénzzel egyenértékűek legyenek. A belföldi forgalomban a közönség nem szivesen fogadja az ara nyat, hanem bankjegyet kér. Volt rá eset, hogy a bank telíteni akarta a forgalmat aranypénzzel, de ez arany gyorsan vissza özönlött a bankhoz. Nekünk nem a napi forgalom miatt szükséges az aranyfizetés hanem a nemzetközi fizetéseknél. Ha felvesszük, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem azt a kötelezettséget róná ránk, hogy a külföldi árfolyamukat fenttartsák, hanem azt., hogy a készfizetéseket felvegyük, a bankhoz kellene menni aranyért, és azt küldeni külföldre. Ez azzal a költséggel jár, hogy az aranyat tényleg el kell küldeni külföldre. Miután a bank köteles a külföldi árfolyamot fentar- tani, a közönség külföldi váltókat fog venni és mindjárt megkapja azt az érmefajtát, amelyben fizetéseit teljesítheti. 1810-ben, az angol parlament egy bizottságában merült fel először ez a kérdés. Akkor ugyanaz volt a vita tárgya és formája, mint ma a magyar kópviselöházban. Akkor is igen tekintélyes politikusok vitatták, hogy a készfizetés kényszerű kimondása szükséges. A bank azonban bebizonyította, hogy a külföldi deviza-árfolyam paritásának biztosítása biztosítja azt is, hogy a bankjegyek mindig teljes aranyér- téküek legyenek. A mostan előttünk fekvő törvényjavaslat éppen úgy biztosítja a bankjegyek készfizető képességét, mintha a készfizetés ki volna mondva. (Zaj a baloldalon.) En azonban a váltóárfolyam paritásának biztosítása mellett szükségesnek tartom a készfizetések felvételének határozott kimondását is. A váltó paritása és a készfizetés felvételének kimondása ugyanannak a dolognak két oldala. Ha én száz márkáért Berlinben 117-56 koronát bankjegyben fizethetek, mert a váltóárfolyam biztosítva van, vagy azért, mert a készfizetés aranyban, törvényileg biztosítva van. Külföldi hitelezőink azonban sohasem fogják megérteni, miért nincs kimondva a készfizetés. A meet benyújtott javaslatnak határozott hibája, hogy a készfizetés felvétele nincs kimondva benne. A javaslat biztosítja a készfizetés valóságos megtörténtét, nem értem tehát, miért ne mondjuk ki törvényben is a; készfizetések kötelező vohát. Válaszolva gróf Andrássy Gyulának, Tisza álláspontját foglalja el, amely szerint törvény nyel alkotmányt sérteni nem lehet. Ez a felfogás a felhozott történelmi példák ellenére sem állnak. Nemcsak törvények, hanem a rossz régi hagyományokhoz való ragaszkodás is megölheti az alkotmányt, mint Lengyelország példája mutatja. Ha a kormány fél az obstrukciótól, erre elég oka van. Hogy négy hétre kívánja a javaslat szorítani a vita idejét, ez olyan d log, melyen sehol sem ütköznének meg. A magyar parlament sem magát fegyelmezni, sem az időt felhasználni nem tudja. Az lndemnitás, budget megszavazása nem alkotmánysérelem. Andrássy azt mondja, hogy páratlan dolog, amit a törvényjavasat a bank jogainak kit-rjesztése érdekében csinál. Az angol parlament elég érett ahoz, hogy jól cselekedjék s 1820 ban szintén úgy tett, mint most tervezi a törvényjavaslat. Zavarosnak is tartja Andrássy a törvényt, mert a 83. § felfüggesztésének megszüntetését nem mondja ki. Hanem az 1903. évi bankjavaslattal hasonlítja össze Andrássy a javaslatot, be kellett volna lát nia, hogy »z nem il ogius dolog, mert a bank alapszabályaiban az van, hogy csak lesi készfizető. A német-francia háború folyamán a kormány nagyon igénybe vette a francia bankot, úgy, hogy a nagy bankjegyforgalom miatt a bank kénytelen volt be szüntetni a készfizetéseket. Azóta semmi törvénynek nyoma nincs a meiy készfizetésre kötelezze a bankot. A bank tehetségéhez képest fölveszi a készfizetéseket, de kötelezve erre nincs. Igaz, hogy a mostani törvényjavaslattal nem érjük el összes céljainkat, de olyan közel éltünk a készfisetések felvételéhez, hogy *a törvényjavaslat elfogadásának semmi akadálya nincs. Ajánlom a javaslatot elfogadásba. Inzultus a színpadról a sajtó e!ier\. (—SS.) A szatmári színházban csütörtökön este, a Cigányszerelem előadása közben betét gyanánt még egy darabot játszottak síinészeink, a mely darabnak ez lehetne a cime: „A meg- frics ázott sajtó“. Rövid volta betét, de igazi szinész elme termék, t. i. szellemtelen és ízléstelen, csak azt az egyet kell elismerni, hogy jól játszották, sokkal jobban, mint a Cigányszerelmet. Meglátszott, hogy gondosan be volt tanulva, tervszerüleg beállítva és éppen ez az, a mi súlyossá teszi az esetet, a melynek előzményei a következők: Egyik szatmári laptársunk nemrég a színházi zenekarról Írván, szóvá tatte, hagy az némi tekintetben hiányos, szükséges volna abba még két ía fúvó hangszert ás főleg két üstdobot beállítani, mert ezek által a zenekar mindjárt változatosabb és nemesebb effektusokat hozhat létre. Ennyi volt az egész, vagyis laptársunknak szóban forgó közleménye a színházra nézve semmi sértőt nem tartalmazott és nem is lépte túl az okjektiv kritikában megengedett határokat. Ha ehez hozzávesszük még, hogy az ujság- iró-kritikus egyúttal szakember, sőt elsőrangú szakember a zene terén, világos lehet mindenki előtt, hogy tanácsait vagy meg kellett volna a színház igazgatóságának szívlelni, vagy pedig egyszerűen napirendre térni azok fölött: ez utóbbi esetben sem dűlt volna össze a világ, mert hisz utóvégre egy színigazgatóra nézve sem kötelező teljesíteni rögtön mindent, a mit egy lap színi kritikusa javasol Azonban sem egyik, sem másik eset nem történt, hanem történt az, hogy a színház nehány tagja ferfortyant az említett kritika miatt és boszut esküdött a kritikus ellen, akit azóta görbe szemmel néztek a színház tájékán. Közben a szinügyi bizottság az igazgatóval kötött szerződésbe belevette azt a pontot is, hogy az igazgató tartozik a zenekart az üstdobokkal kiegészíteni: vagyis a szinügyi bizottság egy újságíró javas latát akceptálta. Ez már több volf, mint amennyi a szinészönérzet, jobban mondva önhittség elviselhetett volna és az újságíró elleni boszuérzet csütörtökön este tényleg explodált egy durva inzultusban. Megtörtént ugyanis az a botrány, hogy a színpadon szereplők a nézőtéren ülő újságírót aposztrofálták és gúny tárgyává tették, illetve akarták tenni, vonatkozásba hozva annak fejét az üstdobbal és őt magát, mint hülyét emlegetve, hogy a közönség nevessen rajta. A szatmári közönség azonban, dicséretére legyen mondva, a betanultlrögtönzést tekintette hülyeségnek és visszautasította azt. A közönség Ítéletéhez mi ts csatlakozunk. Ami csütörtökön este a szatmári színház színpadán történt, merénylet volna a kritika szabadsága ellen még akkor is, ha az illető újságírónak abban, amit a zenekarról irt, nem lett volna igaz.». De igaza volt és igy a megbántás, amely érte, kétszeresen méltánytalan és az egész szatmári sajtóra nézve mélyen sériő. A dolgot tehát nem lehetett szó nélkül hagyni és csak természetes, hogy a sajtó foglalkozott is vele érdeme szerint, amint erről más helyen be is számolunk. Részünkről csupán a következő megjegyzéseket tesszük meg: Nagyobb jóindulattal, mint mi állandóan tesszük, vidéki színtársulatot sehol sem kezelnek, s ugyanezt el lehet mondani az egész szatmári sajtóról. A mit jól csinál, azt zokszor az egekig magasztaljuk, a mi hibát tesz, lehetőleg takargatjuk, mert tudjuk, hogy miádén erősebb gáncsot a színház pénztára érez meg, a tagúkról ped g úgy írunk, mintha mindnyájan Gál Gyulák, Ujházyk, Varsányi Irének és Szamosi Elzák volnának. Hát ime, mindezért ez a köszönet Kiáll a színpadra egy általunk agyonbeeézett senki és a nyelvét öltögeti a sajtóra. Nos, ez a sajtó is valami, nemcsak a színház, mi ujság rók is vagyunk valakik, nemcsak a színész urak : ha ezek inzultálnak bennünket, nekünk is módunkban van bizonyos szarvakat letörni. Végül még egyet: nem hihető, hogy Heves Béla igazgatónak a csütörtök esti csúf színpadi botrányról előzetesen tudomása lett volna, mert ő, a hogy ismerjük, az ilyeneknek nem kedvelője. A mi a sajtót illeti, ez majd megszerzi magának az elégtételt. Különleges cslpkefes- tés, hűen minta után Hájíájer Pál, Szabnák Gyár főüzlet: Kossuth JL.-utca 10. Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca z.
