Szamos, 1911. február (43. évfolyam, 26-48. szám)
1911-02-21 / 42. szám
% > iPO&ITIKAI HAPIMF. Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Hirdetések: Helyben: 1 évre 12 K, '/, évre 6 K,»/«évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre :16 „ „ 8 4...........150 Egy szám ára 4 fillér. Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszérr.: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Hirl&piró-SEiüdikátus Szatmáron. (ss) A szatmári sajtó történetében nagy jelentőségű esemény történt hétfőn : megalakult az itteni újságírók szindikátusa, azaz szövetsége. Ideális és tiszteletreméltó cél hozta össze ezt a szindikátust : egységes működéssel a tagok egymásnak jogos érdekeit kivánják általa megvédelmezni minden sérelem ellen, de ezenkívül kivánják főleg azt, hogy a hírlapok és hírlapírók munkája kizárólag a közérdeknek legyen szentelve, abban soha semmi körülmények közt se egyéni érdek szerepet ne játszhasson, se személyes torzsalkodás el sa kezdődhessen. Hogy ilyen célhoz a szatmári hirlapirók egyhangúlag hozzájárultak s az eszmét megvalósítani lelkesedéssel tettek fogadalmat: ez minden szónál szebben dicséri eddigi működésűket is, amelynek a szindikátus csak szervezett folytatást ad. Vidéken ritkaság az újságírók közti egyetértés. Rendesen érdekszövetkezetek támadnak, amelyek egymást görbe szemmel nézik. Ebből az állapotból aztán minduntalan támad valami konfliktus, an ely idővel személyes gyűlölködésre, sokszor botrányokra vezet. Hogy ezek mennyire aláássák a hirlapirók tekintélyét, ezt nem kell bővebben fej.egetai. Külön elismerésre érdemes, egyúttal pedig érdekes tény, hogySzatmár Magyar országon az első város, ahol az újságírók helyi szövetséget alakítottak. Vau Három iskola. — Curnonskf. — Nénesse Latrigot, a kit „a Bois Co- lombes-i rém“-nek neveztek, mérgesen lecsapta a fúrót, a melylyel már egy fél óra óta foglalatoskodott s morogni kezdett kezdett: — Na, igazán! Az ember megutálja a foglalkozását 1 Talán még könnyebb lenne becsületes utón- kenyeret szerezni magamnak manapság . . . Eddig tényleg még soha sem találta magát ily ellentálló vasszekrónynyel szemközt, már két fűrészt eltört, elgörbített egy feszitővasat s egy hidegvágó egyszerűen kettéesett a kezében. Micsoda szomorúság volt ez reá nézve! Eddig minden olyan simán ment! Tizenöt nap előtt vette észre ezt a kis villát, bezárt spalettáival Parmain fölött, elhagyatottan. Mindjárt úgy gondolta, hogy itt jó üzletre van kilátása. Szeretője, „Juliette, la Frisóe*, bonnenak öltözve néhány napra LTsle-Adamba jött azon ürügy alatt, hogy helyet keres magának. A szomszédos házak cselédeivel beszédbe elegyedett, sőt az egyik kertészlegény ugyau egy Vidéki Hirlapirók Országos Szövetsége is, de ennek helyi jelentősege nagyon csekély, amennyiben célja nem igen terjed túl azon, hogy tagjainak szükség esetén anyag! támogatást nyújtson. Ezenkívül ez a szövetség az ország összes vidékeire kiterjed és igy nem is léphet fel egyes helyeken mint irányitó faktor. Hogy mennyire szükség volt Szat- má.ion a hirlapirók szindikátusára, erre nézve éppen a közelmúlt eseményei szolgálnak tanulságul. A hírlapírónak erős fegyvere ugyan a toll és a rendelkezésére álló újság, azonban az emberi gyengeségben találja magyarázatát, hogy a fegyvereket némelyek a kelleténél gyakrabban használják olyan sérelem megtorlására, amely a közönségre nem tartozik. A szindikátus Ítéli meg ezután, hogy valamely tagjáaak személyes ügye mennyiben érinti magát a sajtót, illetve mennyiben kell azt az olvasó közönség elé kivinni. Utóvégre a sajtónak legelső és Isgfontosabb kötelessége a hírszolgálat és ebben a versengésnek a szindikátus korlátlan szabadságot enged. Ellenben igenis a sajtó ösazesége van hivatva őrködni, hogy személyes jellegű ügyek az újságokban ne tárgyaltassanak, viszont a közérdeket érintő ügyekben a közönség mindig meg lehet nyugodva, hogy a sajtónak igaza van, ha látja, hogy az egész sajtó valamely kór- uést egyforma felfogással tárgyal. Szinte kiszámiihatlan haszna van a közügynek bele is szeretett, parasztmódra. Oly jól végezte dolgát, hogy a hót végére Nénesse mindent tudott, a mire szüksége volt, — a villa egy üzletember: Maré Dochée tulajdona, a ki a múlt évben vásárolta meg azt, s a kit egy év óta nem láttak itt. — Magammal kellett volna hozni „Foie de Zinc“-et is, — gondolta a tolváj — ő értett volna a dologhoz, hiszen lakatos volt valamikor. Csakhogy: akkor kénytelen lettem volna megosztozni vele. Aztán meg mindig jobb, ha az ember egyedül dolgozik . . . Egyszerre felemelte a fejét. Az alvó vidék csendjében valami egyhangú röfö- gésszerü zajt hallott, mely egyre erősbült. Jó Isten ! -Egy automobil, mely a magaslatra igyekszik felfelé ! Csak ne a gazda legyen, aki most jön haza 1 Tolvajlámpáját lezárta s a fekete sötétségben hal'ga- tózott, egyik kezét a viharosan dobogó szivére szorítva . . . Fél perc múlt el . . . Rémült kiáltás rekedt meg torkában : az automobil a villa előtt állt meg . . . A „Bois-Colombes-i rém" egykor egyiket órezta azoknak a névtelen, nagy rémületeknek, a melyek paralizálni szokabból, ha a hírlapok a fontosabb kérdésekben mindig az igazi közvéleményt tolmácsolják s a város vagy megye békéjét viszálykodó sajtó meg nem zavarja. A szatmári hírlapírói szindikátus vezető féi-fiaiaak névsora az itteni legtiszteltebb neveket foglalja magában. E férfiak magnk is garanciáját képezik annak, hogy a szindikátus csakugyan betölti azt a hivatást, amelynek teljesítésére vállalkozott. Csak jót kíván Szat- már városának az, aki a szindikátustól minél buzgóbb tevékenységet kivan. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Szavazások napja. Bpest, febr. 20. A képviselőház mai ülésén első sorban Kelemen Béla határozati javaslatát névszerinti szavazással, Kelemen Samuét felállással Lovássy Márton javaslatát névszerinti szavazással elvetette. Ugyancsak elvetette a Ház gróf Sommensich Tihamér, Kováos Gyula és Polónyi Dezső szavazatát is. A fehérgy; rmati vérengzés a Házban. Budapest, febr. 20. A mai ülés végén Kovács Gyula képviselő, a ki Szunyogh Mihály támogatására járt lennt a fehérgyarmati kerületben. Interpellációt intézett a vérengzés ügyében a belügyminiszterhez. ták az embert. Revolvert sem hozott magával, nehogy kísérteibe essék azt használni, a mi rendszerint szükségtelen komplikációkat szokott előidézni. És a gazdára igazán nem is gondolt 1 Egyszerre egy villamos lámpa fénye világította be hirtelen a szobát. — Nini, itt vendégek vannak 1 — szólt egy gúnyos hang. Az ajtó nyílásában egy nagy, erős fiú jelent meg, a ki gazdag automobil köpenyt viselt s fején soffőrsapkát . . . Háta mögött két izmos legény állt, a kikről Latrigot kiérezte, hogy készek minden pillanatban reá vetni mágukat. De a másik egy kézmozdulattal visszatartotta őket ettől. — Hagyjátok 1 — mondta nyugalommal. — Nem látjátok, hogy kolléga s még hozzá nem is valami jól mulat ? Közben azonban megvető tekintetet vetett a földön heverő műszerekre s gúnyosan folytatta: — Ugyan, hát te igy dolgozol ? Latrigot nagy nemtörődömséggel vonta fel a vállát, most, hogy a veszély elmúlt rá nézve. De az uj jövevény bemutatkozott :
