Szamos, 1911. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-18 / 40. szám

rOlilTIKAl lAPILÄS*. XLIK evtü'ysiTi. Szatmár, 19]L 40 szám. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */j évre 6 K. 1/4 évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre „ 16 „ „ „ 8 ............ 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: ltészpénzfiaetás mellett, a legjutányosabb árban kör.51- tetnak. — Az apróhirdetések között minden sió 4 Silór. Nyilttér sora 20 fillér. £d1(í(5 lisztf igaza. Snmmifél# erőlködés sem lesz ele­gendő ahhoz, hsgr a titkos aktákat fs- lülvissgáló bizottság döntése után * Kossuth-párt politikájának nyíltságát és őszinteségét elhitesse. Hiába volt az az örömujongás és taps, amivel a párt ma Désyt a Háiban üdvösölte, a négyes bisott»ág jegyiőkönvve épen csakhogy nem halálos ítélet a Kossuth-pártra, de semmiesetre sem erkölcsi bizonyítvány, aminek a párt tagjai sseretnék feltün­tetni. S hogy nem teljes halálos Ítélet lett a jegyzőkönyvből, amivel a Kossuth- párt most dicsekedni akar, nem a párt érdeme, hanem Tisza úri gavallérjai és nobilis irgalmasság*. Ezt nem mi mondjuk, hanem ezt maga Tissa István mondotta a munka­párt előtt a döntés után néhány órával a pártkörben. Tisza egyenesen és hatá­rozottan megmondotta ott, hogy nem akarták a döntéssel a politikai ellenté­teket kielégiteiii, s hogy az a jegyző­könyv nem egyéb, mint egy kompro- misssum. Maga a titkos akta, — mon­dotta Tisza — nagyon homályos s ez érthető is, mert as ellenzék, illetve a 48-as miniszterek legalább papíron akar­ták biztosítani azt a látszatot, hogy ne­kik a bankkérdésben mikor szabadkesüek less és hogy szabad lesz nekik az ön­álló bank felé törekedniük. Lukács László magyarázata, amelyet a titkos aktának adott, feltétlenül megáll Tisza szerint, aki hivei előtt nem habozott kijelenteni, hogy es az akta a Lukács febréár 9-iki beszédének nemcsak a jó­hiszeműségét igaiolja, hanem ennél sok­kal többet igazolt. Tisza azt hiszi, hogy ez a döntés, - amely ismételjük, ke­gyelem és kompromisszum volt, — jó hatással lesz az ellenzék további politi­kai magatartására. Ennyit ér a flastrom, aoait a Kos­suth-párt --ebeire ragasztottak, — és nem többet. Minden más magyarázat ; amit ehez fűznek, önkényes s azt, hogy ez a jegyzőkönyv a koalíció egész politikájá­nak adott volna salvus conduktus-t, épen nem jelentheti. Sőt egyenesen kimondja, hogy e kérdésben is ragaszkodtak a koaliaiÓ8 erkölcsökhöz, s itt sem voltak őszinték. Mert nem nehéz belátni, hogy mi­kor a jegyzőkönyv homályos fogalmazást emleget, az többet jelent, mint rósz sti­lizálást 8 hogy ezzel újból elismertetik az, amire a koalíciós kormányzat lépten- nyomon adott példát, tudniillik, hogy az őszinte leleplezetlen nyilságot kibúvóval, zavaros, mindimféleképen értelmezhető fogalmazással helyettesítették. S lehet e vajon azzal dicsekedni, hogy döntő és a párt programjában alapvetően fomoB kérdésben a miniszte­rek nem világosan, kétségbevonhatatla- nu! szögezik le a maguk álláspontjukat ? Szabad-e arn büszkének lenni, ha egy olyan kérdésben, mint az önálló bank, sikerült a párt minisztereinek olyan ra­vaszul megszerkesztett álláspontot elfog­lalni, amely, ha akarom közös, ha aka­rom nemxetissinü, a melybe jóhiszen ü- séggel és kegyelemből azt is bele lehet magyarázni, hogy túlságos nagy «Ívfel­adás nem történt. Ez az, amire a Kos­suth nevét viselő függetlenségi párt olyan büszke. Hiszen egy magyar miniszter, aki­ről még a Kossuth-párti két aktavlzsgáló sem vitatta el a jóhiszemtséget, mert ők is aláírták a jegyzőkönyvet, a melyben az konstatáltok, — egy jóh szemű magyar miniszter is eivfejadást, bankról való lemondást olvashatta ki ezen akta homályos bujkálásaiból, képzeljük el. — mit olvashat ki abból egy osztrák mi­niszter, aki nemcsak hogy nem jóhisze- müleg nézi és olvassa azt az aktát, ha­nem éppen ellenkezőleg, érdeke, hogyaz osztrák álláspontnak minél megfelelőbb a kakas £A!lais Alphonse.) — Allais Alphonse úrhoz van sze­rencsém ? — Az vagyok. . . . Ha a kegyes olvasó megengedi, hogy egy kis közbeszurással éljek, leszek bátor látogatómat nagyjában leírni. Mintegy 40 éves férfi volt, az arca narancssárga, a haja zöldes. Ritka, csene- vósz szakái vegetált busán arcán végig s szemét a por ellen két óriási, aranyba foglalt üveg védte. Mólabus felöltője a sarkáig ért le. Volt azonkívül gyöngy­szürke kamáslija, pinguinhangja s egy négerfejes pálcája. 1 -- Nem azért jövök, hogy meginter­juoljam, szólt, de meg kell vallanom, hogy ritka egyén hirében áll. Az ön sajátsága, úgy látszik, páratlan s ha szabad e kife­jezéssel élnem: ön úgyszólván fejjel lefelé s lábaival a zsebében jár, a mi feltétlenül eredeti — Úgy van. — Nos tehát, uram, szeretnék vala­mit kérni öntől: egy anekdotát, egyszerű kis anekdotát egy könyv számára, a me­lyen dolgozom s a melynek a cime ez lesz : „Az excentrikusok“. — Uram, mondám, rendelkezésére állok. Tessék helyet foglalni! S odanyujtottam neki egy sörös üveget. Aggódva, hogy megbánt, jól-rosszul elhelyezkedett a karosszékben, erőlködve, hogy kényelmesen ülni lássák. O, folytatá, egy anekdotát, egy cse­kélységet — de valami valódit, átéltet, — •z kellene nekem ! Azt felelem, hogy ha átélt dolgot óhajt, a legjobb helyre fordult, mert ne­kem meg van, a mi neki kell. — Uram, mondám, én kiváló hal­tenyésztő vagyok . . . . . . Páris környékén van egy kis patakom, a hol évenként 20000 lazacot tenyésztek — kerek 20000 lazacot ... De el se hinni, mennyi nehézséggel jár ezek­nek az Ízletes állatkáknak a tenyésztése ! Hallatlan 1 A fiatal halak, a melyeket vá­sárlók, csendes vízben születnek s mihelyt a folyó vizbe dobná őket, százával túlad­nak bele 1 — Százával uram 1 — Úgy hogy kénytelen vagyok uszóleckáket adni nekik, testük köré kis parafaőveket kötni ... De most nem arról van szó . . . ez csak afféle . . . — Bevezetés ? — Az uram! fején találta a szeget, valóságos bevezetés . . . . . . Rendesen júniusban kezd m meg kísérletezéseimet. Májusban igyek­szem lerázni velem született lustaságomat s lassanhint hozzászoktatom maga in az ébrenléthez . . . mert — ön jobban tudja, mint akárki — a jó haltenyésztőnek a nappal együtt kell fölkelnie. A tavaly igy fogtam hozzá, hogy szerencsétlen mormotaszokásomat legyőz­zem: Vettem egy kakast. A kakas — talán már hallotta egyes utazóktól beszélni = nagyon korán ébred s mihelyt fölkel, egyetlen gondja veszet­tül kukorékolni. — Ez a legjobb mód, hogy a magamfajta ember kiugorjók ágyából. VÁLLALNAK: Tervrajzok és költségve­tések készítését; gazdasági épületek, föld- épitési irodája Szatmár, Hunyadi-u. 24. szintes és emeletes épületek felépítését a legjobb Költség számítást díjtalan készítitek. beosztás és Ízléses modern kivitelben, úgy helyben, mint vidéken IAKAY ^ LIPICZKY ÉPÍTÉSZEK /

Next

/
Thumbnails
Contents