Szamos, 1911. február (43. évfolyam, 26-48. szám)
1911-02-01 / 26. szám
Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */, évre 6 K, Vi évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 ............. 8............. 4............150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI IAPILAP. XL1I . évfolyam. Szatmár, 1911. február M 1„ szeida. Hogyan gyarapodunk? (—ss.) Pár hét előtt a képviselőházban is szóba került a máramarosi és beregi földmivelő nép rettenetes állapota, egy derék magyar újságírónak, Fényes Lászlónak a helyszínén tett tapasztalatai alapján. Az ügyet akkor, eiég helytelenül, felekezeti szempontból vitatták meg és régi dolog, hogy nálunk, mikelyt erre a térre sikerül a vitát átcsempészni, rögtön fellángolnak az indulatok. A zsidók antiszemitizmust, a keresztények zsidóuralmat emlegetnek. Végre természetesen elposványosodik a vita, a jóérzésü emberek elfordulnak tőle és inkább hallgatnak, sem hogy kinos helyzetbe kerüljenek véleményük kimondása által. Ami a kormányt illeti, ennek egyéb parlameni gondoktól fő mostanában a feje, sem hogy valami antiszemitának kikürtöl- hető akcióval még jobban megnehezítse helyzetét, minélfogva pár napi vita ufán a bevándorolt és még folyton bevándorló galíciai szemétnép ügye le is került a napirendrő. A. lefolyt népszámlálás azonban most újra aktuálissá teszi a kérdést, amennyiben arról van szó, hogy szép dolog ugyan a lakosság számának gyarapodása, de nagyon félő hogy ha majd a részletes eredmény is közzé lesz téve, ennek már nem fognak olyan túlságosan örvendeni, mert alighanem az derül ki, hogy az őslakosság és pedig a mi megyénkben a magyar és román nagyon csekély mértékben szaporodott és a népesség gyarapodását inkább a folyton tartó bevándorlás idézte elő. Galíciából minduntalan jön egy raj zsidó, amely aztán nem találva Máramarosban és Beregben többé helyet, vonul tovább Szatmármegyébe. Tényleg csak a vak nem látja, hogy mindenféle jöttrnent, hazátlan, piszkos és visszataszító külsejű alakokkal van tele az északkeleti Magyar- ország és ezek alakok semmi szin alatt nem akarnak mással foglalkozni, mint közvetítő kereskedéssel. Távol van tőlünk félni attól, hogy szabadelvű világfelíogásunkat, modern gondolkozásunkat bárki is kétségbe vonhatná, azért mi bizony ki merjük mondani, hogy az ilyen alakok bevándorlásából már éppen elég volt Szatmármegyének és jelesül Szatmár városának is. A munkás, müveit, hazafias, vallásban türelmes, velünk többé-kevésbbé már egybe is forrott zsidóságot a magyar már rég megszűnt nem testéhez tartozónak tekinteni, hisz több, mint fél - századja már örömben-buban velünk osztozik. Azonban humanizmus ide, humanizmus oda, a Galíciából és egye- bünnen kiüldözött zsidó söpredéket ugyan miért kellene nekünk ssivesen látni? Miért kellene tűrnünk itt tőlük azt, amit Galíciában nem tűrtek el és ami miatt kiüldöztek őket: a közvetítési uzsorát? Mikor e földnek minden más ősszülöttje, úgy a magyar, mint a román és ruthén a munkában majd megszakad, hogy magát fenttarthassa, nézhetünk mi jó szemmel ilyen született naplopókat, akik rongyaik alá rejtik a szerzett vagyont és igyekeznek minden állampolgári kötelesség alól kibújni ? Nekünk eszünkben van a magyar zsidózság vészkiáltása, mikor a Romániából kikergetett harmincezer söpredék zsidó Magyarországnak vette útját, Az első b I. Tisztelt Szerkesztő Ur! Soha megszólítás jobban nem illett még levél tartalmához, mint ez. Mert azzal kezdem levelem, hogy tisztoltetem magnkat. Tiszteltetem én az olyan taplós szivü, bemo- hosodott lelkű, blazirt embereket, akik egy nagy csapat fiatal leánynak nyilvános szerepléséről. első báljáról úgy számolnak be, mint arról, hogy az Avasban egyik oláj kupán- ütötte a másik olájt. És maguk merészelnek a lapjukban szivre, érzésre hivatkozni ? Maguk, akik csak azért írják bele az írásukba, hogy szív meg lélek meg érzés, mert ez jól odapászol és mikor ar a kerül a sor, hogy ezt be is bizonyítsák, akkor beledugják azt az aszalt szivüket egy nehány soros napihirbe ? A legmegátalkodottabb blazirtságnaii adták tanujelét a tisztelt Szerkesztő urak akkori mikor a mi mulatságunkról, a felsőbb leányok szombat esti hangversenyéről és az ezt követő táncmulatságról csak úgy ni, tessék- lássék, vakulj magyar, ne láss tót, felületesen számoltak be éppen csak azért, hogy letudják a nyakukról. Persze, a munkakiállitáson a potyadi- ványpámát elkaparászni, az jó volt, — de mikor meg kellene hálálni azzal, hogy nekünk par sort szenteljenek, akkor beleírják a nagykárolyi népszámlálást, meg mindenféle üres dolgot, aztán nekünk nem jut hely. Csakhogy nem addig van az, szerkesztő ur! Ha maguk lusták irni és inkább a Panoniában lebzselnek meg a korzót rój- ják irás helyett, hát majd csinálok rendet én. Majd irok én. És aztán azt adja maguknak az a jóságos Uristenke odafennt az égben, hogy ezt a levelet ki ne tegyék a lapba, hanem valami körmönfont szerkesztői üzenettel intézzék el, hát akkor, — én nem is tudom hirtelenében, hogy mit csinálok akkor, de tudom, hogy valami rettenetest csinálok magukkal. Én képes leszek a nők egyedüli és legjogosabb fegyverével: a kalaptüvel meg az apró körmeimmel venni elégtételt magamnak és mélyen sértett leánytársaimnak ! Na, ezt csak világosan megmagyaráztam és reményiem, hogy ezek után nem is próbálnak menekülni azon kötelesség alól, a melyet nem •sak hivatásuk ró magukra, de a nők iránti tisztelet is. Lelkiismeretlenségnek tartom, hogy a hangversenyünk fölött csak úgy napirendre tértek, mint miker a színházban vasárnap délután a Peleskei nótáriust játszák. És ezért büntetésből nem sajnálnám a hanyag referenssel tízszer leíratni az est teljes szin- lapját. Hát a Fábián Irén, Teleházy Margit, Erőss Rózsika, Málnássy Leona, Orbán Sári és Molnár Irén bájos és kedves tündérei, a Hermann Milica által alakított kis rongyos gyerek nem érdemelnek annyit, hogy megemlítsék őket ? Ki az urát szereti, jó ebédet főz neki. Ilyen és hasonló felirásu .alvédők drbja 35 kr. UNGER kézi munka-üzletében. RótJB Simon nagyváldszté<u cipóraKtárác Ajánljuk a t. Vttflf8z3QS?gocl(. mint legolcsóbb üefAvA/iádi forralt. 4M közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Siatmár és vldöie legnagyobb czipőraktára. az őszi és téli idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, néi- és gyarmek-czipök
