Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-05 / 4. szám
4. cidai. SZAMOS — Hát jól ran, ne mond, hogy smueig a magyar. Ezután a Csákó és Kalaphoz kiflik helyett kariáro* sonkás zsemléket kapsz. — És mikor adjuk újra ezt a darabot ? tudakolta Vájna mohón. — Majd az uj szatmári színházban ha megkapom. Csak nem gondolod, hogy a mostani színház egy napi jövedelmét veled fogom megetetni? Sninéaxiskolában. Próbaközben a folyosón beszélget a színháznak néhány férfi és női tagja. Színi iskolai éleményeket tárgyalank. z,öldi Vilma is a beszélgetők kost volt s ö mondta el ezt a sziniiskolai növendék korában történt esetet. — Az egyik elősdó tanár a drámáról magyarázott az irodalmtörtáneti órán és magyarázat közben az egyik növendéktől megkérdezte, hogy mi a menolog? — A monolog, ha egy szereplő beszél — volt a felelet. — És ha ketten beszélnek, azt ho gyan hivják ? — Bardevu — adta meg a választ a növendék. Színház. Heti műsor: Csütörtökön „A kis cukros“, vígjáték. (C. bériéi). Pénteken „Cigánysaerelem“ Operette. (Bérletszünet). Dollárkiráiyuó. Elsőrangú és a legkényesebb művészi ízlést is teljesen kielégítő előadást- produkált kedden est-e színtársulatunk. A Dollárkirálynö ötletes »ókéit, kedvtyrilő seneszámait úgy adták vissza, hogy ezek után bátran elmendhvjuk: vidéki szitház ezt az előadást nem múlja fölül. Balk Mariska, ha az izgalomtól sápadtan is, de azért a*»gmuUt^a, hogy a közönség mulatt,utasát életbevágó bajainál is előbbrevaló kötelességének tartja. Vidáman, jókedvűen, a talertumos »»inéssnö művészetének minden erejével játszotta Daisy szerepét. Dénes Ella, Herczeg, H->)tíi Káldor, Sipos kiválóak voltak. Burányi nemosak gyönyörűen énekelt, hanem ügyesen, ötletesen játszott is. A közönség hálás tapsokkal jutalmazta a pompái előadás szereplőit. A kumzsló. Földes Imre tavaly bemutatott színmüvét adta tegnap este a társulat. As előadás kitűnő vei*. A ku- rnzsló szerepét Vidor játssta, aki nagy intelligonciával, túlzásoktól ment drámai erővel elsőrangú alakítást produkált, sokkal kiválóbbat, mint tavalyi elődje, Szilágyi a ki most BaUa Kálmán társulatának tagj*. Uj szereplő volt meg Csóthyné szerepében Zöldy Vilma, aki a tőle megszokott, előkelő finomsággal játszott. A régi szereplők a régi jók voltak. A kis cukros. Paul Gavaultcak a múlt saiaiévadban óriási sikert aratott ötletes- és rendkívül szellemas fehér vígjátéké. ma csütörtökön kerti műsorra ez idényben először a címszerepben Horváth Lenkével. A bájos vígjáték többi vezető szerepeit Pongráez Matild, B. Kovács Lenke, Vidor József, Sipos Zoltán, Herezeg Vilmos, Vájná Károly, ifj. Bagky Gyula, Boos Jenő adják. Czigányszerelem. L*hár Ferenc nagy népszerüségü és nálunk is rendkívüli sikerrel bemutatott uj operetteje pénteken nyolcadszor kerül ssinrs az ismert kitűnő szereposztásban. H. Bállá Mariska, Dénes Ella, Pongráez Matild, Káldt r De**ő, Heltai Hugó, Burányi, Boss Janó és ifj. Bsgbyval. A péntek esti előadás bérlelszÜBStben lesz tartva, hogy a számos vidéki család kik eddig nem juthattak helyhez, most a bér- letszünetes előadásnál jegyhez jussanak. Visszavont pályázat. Kövessi Albert, a ki a szatmári szinügyi bi»ottságlsa* o*ak két szavazatot kapott, sísrdáu vias- szavonta pályázatát. ......................... 1 ■■■...........................—■—-— Ki s krónika. A K . . . . i jegyző már 10 éves fe- leséges ember és papucs alatt nyög. Sorsába sehogyse akar belenyugodni, annyival is kevésbbé, mert barátai folyton Jszekirozzák e miatt. Mindössze vasárnap délelőttönkint járhat ezeknek társaságába, egy-két korsó sörre, de hát lehet ebéd előtt mulatni? Az is huncut, a ki azt mondja, hogy lehet. A mi jegyzőnk pedig ha este nem, legalább délután szeretett volna néha kiruccanni hazulról. Sokáig spekulált, hogy valami ürügyet kieszeljen, de hiába. Agyvelő dolgában is gyengén állt egy kicsit, s ha a spanyolviasz nem volna már rég feltalálva, ő bizony fel nem találná. Egyszer aztán azt mondja neki a körorvos : — Tudod mit? Te panaszkodni fogsz a feleségednek nehéz lélegzésről, elhivatsz engem, én mag délutánonként hosszú sétákat fogok rendelni a szabadban. Aztnn elsétálsz hol egyikünknek, hol másiknak a szőlőjébe. ügy is lön. A jegyző betegsége meg lett állapítva, délutáni séta elrendelve, az első összejövetel az állató vos szőlőjében megbeszélve. Voltak ott vagy tizen csapravort hordó mellett. Vártak, vártak, de a ki nem jött, az a jegyző volt. Mi az ördög történt vele ? Nos az történt kérem, hogy a feleség tudomásul vette az orvosi rendelést és igy szólt az urához : — Az orvosnak igaza van, János, te tényleg keveset mozogsz. Mától kazdve tehát m nden délután kimégy — az udvarra és ott pontosan két óra hosszat sétálni fogsz — a szemem előtt. Se többet, se kevesebbet. Én majd leülök a pitvar- ajtóban, órával a kezemben. így is történt és ezért várták hiába a jegyzőt. A boldogtalan ember egyébként esak egy negyedóráig bírta a sétát, aztán bement a szobába, mondván : — Szamár ember ez a doktor, ha nekem nagy sétákat rendel, mikor — úgyis nehéz a lélegzetem. A modell. Mikor Nagybányán a müvésztelep létesült és elkészült as első műterem, abba Hóllósy hurcolködott bele A műterem körül volt egy kicsiny szőlő is, meg gyümölcsös kert. Miud&í ettőt a művész édesanyja gondozta, a ki küiöaöseu egy Franciaországból importált szőlő fajra vigyázott, mint a szeme fényár*. Mindössze három három töke volt ebből, mindegyiken abban az évben termát először egy-egy fürt. A matróna ki xs adta a szigorú parancsot a cselédségnek, hogy aki eaekhea a fürtökhöz nyúl, az halálok halálával hal meg. Történt azonban, hogy Hollósy egy fiatul hölgyei hozatott Budapestről modellnek és a műterem mellett egy kis lakásban szállásolta el. A modell üres óráiban sétá'gaton és minthogy éppen akkor érett a szőlő, miudabárom fürtött megette. A művész anya, mikor mégrabolva látta a féltékenyen őrzött tőkéket, rögtön a cselédséget vette elő. — Melyik volt az a gyilkos, a ki hozzá mart nyúlni rh-z a szőlőhöz? Had gátolok keresztül az akasztanivalón! Senkise mert szólni egy darabig, végrj as egyik cseléd uekibátorodott és kibökte : — Nem mink puszpitottuk el tekin- sstes asszony, hanem a modell. A szomsaéd szőlőben egy öreg parasst- asssony hallgatódzott, a ki e szavakra ijedten csapa össze a kezét: (i911 jen. 5.) 4 arám. — Szent Isten, micsoda csapást küldesz még ránk ! Ezelőtt harminc évvel a filokszéra pusztított' el mincTsn szőlőt, most meg egy uj féreg gyütfc, a modell. . . Jaj, Jaj ! HÍRROVAT. Az akasztófa árnyékában. Valahányszor súlyos bűnesetek letteseire fordítja rá a börtönör a fogházi zárka nyistorgó ajtaját, valahányszor előtérbe tolul a kérdés: akasatófa-e, v»gy humaniamu* ? — mindacnyissor eszembe ötük egy fölöttö jeüeoaső jelenet, «»minek a foghási folyosón voltam tanúja pér év elölt. Egy oigányf'iu volt szab» dalóban. L-Jszschék róla a saégyeateljes daróoruhát, amit valami lopási ügy miatt viselt a restén hosszabb szabadságvesztés id»jén át és odaadták neki a saját eiviírongyait, a batyuba kötött eók-mókofe s antá'i le is ut, fel is ut, mehet ki a szabad levegőre, élvezni az imádett szabadságot, szívni as éltető szabad levegőt, amely nélkül — hogy is szokták csak mondani? — ssárnya szegetten sorvadó raboaadár as ember. A saárnya»«egetten sorvadó rubraadár azonban tétovázott és gondolkodásilag vakarta a f*jét. S#hogys*m akart a butyn- hoa nyúlni. Nem rohant tág tüdővel, ö elő karokkal a szabadság nélkülösheteüon kebt-lér*. — Tekintetes fogházfelögyelö urat aláss&n magkérem, had hagynám itt a cókmóbomat. — Itthagyni? Minek? — Csak azért, kezét csókolom, mert hogy amúgy is visszakerülök én ide. Nincs nekem sehol olyan jó dolgom mint itt. A kunyhó hideg ilyenkor, az étel is szűkén van, holnap kimegyek lopni, ha az isten megsegít, holnapután itt leszek. így beszáll a hosszú rabságéau tiny- iedöt* rabusadár és a foghásfelügyelö oktató pofonjsinak segélyével kipenderült a foghás ajtaján. Érdeklődtem iránta. Három nap műiva a csendőrök richtig visssakisértók a jó meleg helyre. Most, hegy a osengerbagosi rablógyilkosok is állami melege* élveznek, kincstári levest esznek és ott lebeg fejük felett Buli Mihály kezének meleg szorítása, ismét fölmerül az igazság szolgáltatása körül az alaposa» letárgyalt öreg elvi kérdés: halálbüntetés, vagy nem halál? A vitába pompás és meglepően józan judioiummal szóinak bele a letartóztatott, cigányok, akiknek nyaka legjobban érdekelt a dologban és akik folyton hangoztatják, hogy immáron érzik lábuk aia't fujdogáini az igazság süvítő szelét, hallják fejük fölött károgni az akasztóid éhes hollóit. Hát ha igy érzik a dolgot, nem rossz próféták rablógyiikosék. A koukrét eset ismét felidézi a halál- büntetés fenaUrtása. vagy eltörlése körül burjánzó véleményeket. S a most előttünk fekvő konkrét eset erősen a modern humanizmus ellen és az akasztói*, mellett dönt azzal az utólérhe- tstleu erővel, amelyet az érvek sohasem tudnak kifejteni. A rabságban sínylődött cigányfiu mondta, hogy „a kunyhó hideg, az étel meg szűkön.“ A miniszteri rendelet pedig azt mondja, hogy a fogház meleg legyen, a rablógyilkosok mindennapi leveskóje, főn étele ízletes, a hue pedig hetenként kétszer adódjék. A bánásmód illedelmes, a levegő egészséges és ha rablógyilkos urék görbén tüsszentenek, a fogház orvos nyomban priznicst rakat a mellükre. Azt ám, meleg kötelet a nyakukra!
