Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-31 / 25. szám
(1911. jan. 31.) 25 szám S2.AMC9 3-ik oldal meggyőződésünk szerint hivatva van a repülés problémáját a tökéletesedés terén előbbre vinni. A gép Angyalosban egybealkotva készen áll, csupán csak a hajtóerőt szolgáltató (ma már bármely ilyen gyárban beszerezhető) m tor hiányzik még hozzá, hogy magasba szálljon. Anyagi erői azonban kimerültek ahhoz, hogy gépét ezen legfontosabb alkatrészszel is elláthassa. A szatmármegyei társadalomhoz fordulunk tehát oly célból, hogy egy részvény- társaságot alkotva, teremtsük össze azt a csekély tőkét, mely egy ilyen motor beszerzését néki lehetővé teszi. Alantirottak elhatároztuk, hogy Csók Károly vállalatának, pénzügyi biztosítása céljából Szatmárvármegye társadalmát megnyerve, 250 darab — egyenként 20 (húsz) korona névértékű — részvény kibocsátásával a szükséges 5000 (ötezer) korona tőkét előteremtjük. A részvénytőke egyelőre a gép értékében, továbbra ped g a kiállítások és nyilvános felszállásokból eredt jövedelemben fogja fedezetét és jövedelmezőségét találni s ezzel az alakítandó részvénytársaság célját és rendeltetését is röviden jeleztük. Alulírottak, mint alapítók, részvénytőke jegyzése után kötelezettségünknek fogjuk ismerni a részvényeseket alakuló közgyűlésre annak idején összehívni. Az aláírások zárideje 1911. április hó 1. A jegyzett részvények összegét egészben vagy annak legalább 20 százalékát Nagyságos Domahidy Viktor földbirtokos urnák, Angyalos, u. p. Pátyod, Szatmárm. címre küldeni szíveskedjék. Kelt Angyalosban, 1911. évi január hó 11-én. Alulírottak, mint alapítók: Domahidy Viktor, Szuhányi Ferenc, Teleki László, berencei Rováts Géza, Damokos Ferenc. Húsz korona nem olyan sok pénz, hogy a haladás barátai hozzá ne járulhatnának vele egy magyar ember úttörő vállalkozásához hozzásegítvén őt, hogy repülőgépjével esetleg világraszóló diadalt arasson. Bajok a nagy'i&rolyi népsíámlálás miatt. Egyik nagykárolyi lap írja: A botrányos népszámlálás ügye sem sokára teljesen tisztázódni fog. A képtelen hanyagsággal, nemtörődömséggel és gondatlansággal eszközölt népszámlálás eddigi adatai szerint a lakosság számában csökkenés nem állott ugyan be; de mindazonáltal lehetetlen, hogy nagy tévedések ne történtek volna. Aki a helyi viszonyokat ismeri, az feltétlenül bizonyosra veszi, hogy a lakosság számának legalább is kétezerrel növekedni kellett volna ős ha ennek daczára az a népszámlálásból meg nem állapítható, úgy ez kizárólag azért van, mert a nép- számlálás rosszul lett végrehajtva. Hogy nagyobb szabású mulasztások történtek azt már a múlt héten megállapították. De, hogy teljes világításban álljon az ügy és hogy a felmerült kételyek egészben eloszlattassanak, Nagykároly város tanácsa csütörtökön tartott ülésében elhatározta, hogy a népszámlálás adatainak helyességét négy ellenőrző biztos által minden házban külön-külön fogja felülvizsgáltatni. A biztosok működésűket pénteken reggel már meg is kezdték. Nem uj összeírást teljesítenek, hanem a házi gyüjtőivek adatait hasonlítják össze a tényleges állapottal. Ez a munka 10 napig fog tartani. De mert a városnak az összes számláló- lapokat a törvény rendelkezése értelmében f. hó 31-ig a központi statisztikai hivatalhoz kellene felterjeszteni, a polgármester halasztásért folyamodott. A megyeszékhely egy másik lapja vezércikkben tiltakozik az ellen, hogy a város népessége apadt, kijelentve, hogy ez a hir hazugság és a nagykárolyi lap, a mely ezt a hirt elsőnek közölte, „soha meg nem bocsátható lelkiismeretlenséget követett el. Újabb összeírás kell tehát, mert a város becsületéről van, a mely országvilág előtt megharcoltak.“ ♦ Részünkről nagy érdeklődéssel várjuk a nagykárolyi népszámlálás revíziójának eredményét és örömmel fogjuk konstatálni, ha az bármily jelentékeny gyarapodást mutat. Mert mindenki téved Nagykárolyban, a ki azt véli, hogy a megyeszékhely hanyatlása nekünk örömet, vagy épen kárörömet okoz. Mi első sorban Szatmár érdekeit tekintjük ugyan, a mint ez kötelességünk is, de az igazán távol áll ős fog állani tőlünk mindenkor, hogy Nagykároly gyarapodása felett szomorkodjunk, vagy hanyatlását óhajtsuk. Szerencsétlenség a grófi kastélyban. összeégett szobaleány. Ezelőtt tizenkét nappal borzalmas szerencsétlenség történt Nagykárolyban, a gróf Károlyi kastélyban. Egy viruló fiatal leány égett össze mások vétkes gondatlansága miatt. Fézer Magdának hívják a 18 éves áldozatot, aki most súlyos égési sebekkel fekszik a kastély egyik cselédszobájában. A dolgot a kastélybeliek, érthető okokból erősen titkolják, úgy, hogy eddig még a rendőrségnek sincs tudomása róla. Részletes tudósításunk a következő : A gróf Károlyi kastélyban özv. gróf Károlyi Istvánná szolgálatában áll Fézer Magda, 18 éves hajadon, aki nagykárolyi polgári szülők gyermeke. Úgynevezett »extralány“ a kastélyban, aki kizárólag a belső termekben teljesít szolgálatot. Tizenkét nappal ezelőtt vendégei voltak a grófi kastélynak. A környéken vadászó mágnások közül többen a kastélyban szálltak meg. Mikor a vendégek eltávoztak, Fézer Magda takarítás c Újából bement az egyik vendégszobába. Az asztalon egy csomó puskaport talált. Ugyanazon asztalon egy gyufatartó is volt, mely takarítás közben felborult, a gyufa meggyuladt és felrobbantotta a puskaport, amely egy pillanat alatt lángba borította a halálra rémült Fézer Magdát. Segítségért kiáltott, de mikorára a cselédség összeszaladt, a szerencsétlen leány már eszméletlenül feküdt a földön. Gyorsan leszaggatták róla ruháit és eloltották a tüzet. A leány már azonban igy is súlyos sórülésekot szenvedett. A jobb arca, a haja és az egyik karja égett el. A kastélyban ápolják és dr. Sternberg Géza orvos gyógykezelése alatt áll. A rendőrséghez az esetet nem jelentették be. Színház és zene. Heti műsor: Kedden Beregi Oszkár, a budapesti Nemzeti Színház legkiválóbb művészének egyetlen vendógfellópte, mérsékelten felemelt helyárakkal „A vörös talár“, Eugón Brieaux szenzációs színmüve (B írletszünet) Szerdán „Nebántsvirág“, operetta. (C. bérlet.) Csütörtökön „C gínyszerelem“, Operette. (A. bérlet.) Pénteken Fábián Margit újonnan szerződött tag első fellépte, „A balga szűz“ színmű. (B. bérlet.) Szombaton újdonság, itt először, ,A hallhatatlan lump“, Eysler Ödön nj operetteje. (C. bérlet) Vasam p délután „A vén bakkancioa és fia a huszár, — este másodszor „A hallhatatlan lump“, Operette. (A. bérlet) HÍRROVAT, Nyomorog, éhezik, fázik az agg szabadságharcos. A halálfejes légió éhező hőse, Jóezivü emberek, adakozzatok I Soksor fordultunk már e>en a helyen a Szamos .'olvasóinak jószívűségéhez, kö- nyörületességéhez és büszkén, jóleső melegséggel mutatunk rá arra, hogy a jótékonysághoz intézett kérő szavaink mindig visszhangra talált a szegények számúra kenyeret, segítséget kérő szó és az adakozók nevét sok szegény ember foglalta hálái imáiba. Eddig sem éltünk vissza a kérő szavainkra jólélekkel hajló emberek jószívűségével, ezután sem akarjak azt mértéken túl kihasználni. Csak a hangosazavu, a nagyon szorongató nyomor, a teljesen segélytelen szegénység kérő szavát tolmácsoljuk és csak azok részére kérünk könyörületessé- get, akiknél meggyőződünk arról, hogy rá van utalva a jótékonyságra. Akinek érdekében most fordulunk kérő szóval ami jószivü közönségünkhöz, annak szomorú, megható a sorsa, a nyomorúsága. Egy 82 esztendős, öreg, fehérhaju, reszketőslábu, homályos szemű, munkaképtelen öreg ember nyújtja ezúton segítséget kérő kezét olvasóközönségünk felé. Az a reszkető, vékony, munkaképtelen kéz, amely a jótékonyság könyörületes filléreit várja, az a reszkető, 82 esztendős kéz, amely már kenyérkereső szerszámát: a varrótűt sem birja, az a kéz nehéz, válságos időkben kardot forgatott, ellenség vérétől pirosló, nehéz kardot, amellyel tiz hosszú esztendeig állott a hasa szolgáltában. Tiz esztendőt töltött el az éhező, fáz', nyomorgó ember a haza védelmében és most 82 esztendős korában ott áll, hogy élete párjával a legnagyobb nyomorúságban, betevő falat nélkül küzd azzal, hogy egyik napról a másikra meg ne fagyjon, éhen ne vesszen. A hires halálfejes légióban kezdte meg a katonai szolgálatot 1849-ben, mint 22 éves fiatal ember, majd Bem hadseregében szolgált és a piskii hídnál az oroszok foglyul ejtették. Ült az aradi várban, el volt zárva Bécsben, majd hat évig Olaszföldöu szolgált A solferinoi csatában egy golyó a lábába fúródott, amely fájdalmai még most is kínozzák. Tiz évi nehéz azolgálat, rabság, háborúskodás után Szatmáron telepedett meg, 60 éven át a szabómesterségből tartotta fenn magát. Nyolcvan éves koráig bírta a munkát, de két év óta a szemei annyira megromlottak, hogy nem bir dolgozni és azóta az államtól kapott havi 10 és a várostól kapott havi 8 koronákból lengeti saját és felesége életét. Tizennyolc korona havi nyugdíjból 6 kerouát lakásért fizet, marad a saját és felesége élelmére, fűtőanyagra havonta 13 koronája, amiből bizony sokat elemészt az orvosság is. Mi tehát a mi jó olvasóközönségünkhöz fordulunk az elaggott, éhesen nyomorgó öreg szabadságharoos érdekében.
