Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-27 / 22. szám
2 It? o dal SZAMOS '1911. jan 27.) 22 szára Modern ruhafestés ftaitiior» Pál QyahnQr Gyár louzlei Kossuth L.-u, 10. bármely divatszinre ufljtuJCl IG* JMUMl, Felvételi üzletek; Kazinczy-utca 17, Attila-utca 2. mindent, mert az állam a sok ezer község mindenikében nem léphet fel mint kezdeményező, ellenben az egészséges vállalkozást készséggel támogatja. A mai földmivelésügyi kormányhoz meg éppen bizalommal fordulhatnak a községek, mert nem mint eddig: szóval és igerettel, hanem tettekben megnyilatkozó előzékenységgel fognak találkozni. Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasútiba zárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) A képviselőljáz ülése. — Saját tudósítónktól. — Bpest, jan. 26. Berzeviczy Albert elnök egynegyed 11 órakor nyitotta meg az ülást Az e nöki előterjesztések után a bankjavaslathoz eisőnek Ivánka Imre Kossu’h párti) szólott a javaslat ellen. Bjszéde közben rosszul lett úgy, hogy rögtön befejezte beszédét. Nagy érdeklődés kísérte Szterényi József felszólalását, aki kosszasau foglal kozott a kiég) ezés kérdésével és az e kérdésben a koalíciós kormány ellen m ézett támt dásokkal. Csodálkozását fejezi ki, hogy ez a párt támadj* a függ tlenségi pártot, hogy a kiegyezést megszavazta, tekinteti ti az akkori gazdasági helyzetre. Ezért ezektől csak dicséretet érdemelhet. A bankkérdóst nem pofii,inai, de célszerűségi, ídöszerüs-gt kérdésnek tartja Egy 67 es vezető po i ikus n a állította, hogy Magyarország n-m volna kepes az öná lóbank fe állítására Ez a legnagyobb szegénység volna Nyu od au tácna-zkod- hat. azonban Mag)aroiszag a közös bankra tóvá’ bra is. S terényi ezután a ’arifa poli ikával fog1 >-1 ozik és mentege'i « köphető re firajében irt neki. Milyen érzések! Egy tűzhányó ! — Igen az akkori emberek — kockáztattam meg a megjegyzést, bogy szavaim hatását meglássam — az akkpri emberek job an szerettek, mint mi. — Azt hiszi ? — Nekem úgy tűnik fel. — Nekem is. Kül nben pedig én nem vagyok illetékes bíró. De az tagadhatatlan, hogy a korrupció nagyon elharapódzott. — És a férfiak közt éppen úgy, mint a nők közt, monsieur Gianozzi. Vállat vont, ezzel mutatva, milyen lényegtelen körű mény ez. Tovább próbálkoztam. — Ah! az asszonyok ! . . . Nem félhetünk eléggé tőlük. — Engem nem rémítenek. — Mondja, mondja, az asszonyok önt nem ijesztik el ? — Semmi közöm hozzájuk. Ha szépek, szeretem nézni őket. Ha csúnyák, elfordulok. Különben pedig az, hogy jók-e, vagy rosszak ; tisztességesek-e, vagy . . . ön t> dja, mit gondolok ? . . . Mit bánom én? És aztán ki mondhatná ki, hogy: „Ennek igaza van, ennek nincs.“ Nem gondolja, hogy igazam van ? — Mindenesetre de ha meggondoljuk, hogy mégis csak van közük az asszonyokhoz, az ön fölfogása elég praktikus. — Nekem nagyon praktikus. jót, hogy az miért nem valósíthatta meg a készfizetések felvételét. E tekintetben, úgymond, a koalíciós kormány kedvezőtlen helyzetbe volt, a mai kormány helyzetével szemben, mert nem volt egyidejűleg alkalma a bankszabadalom megújításáról dönteni, amire a mostani kormánynak van alkalma. Ezután behatóan foglalkozik szóló a kvótaemelés indokolásával és az akkori kedvezőtlen gazdasági helyzettel indokoja a kvótaemelést. A kedvezőtlen gazdasági konjunktúra, amely akkor az egész világ minden államát sujto’ta, nálunk is válságot vont maga után, amely országunkat katasztrófával fenyegette. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Budapesten elfogott anarkista. — Oroszországban halálra ítélték. — Budapest, jan. 26. A budapesti rendőrségnek régóta tudomása volt egy orosz menekültről, Sera- finow Petáról, akiről külföldről azt a titkos értesítést kapta, hogy egyike a legelszántabb és a legveszedelmesebb anar kistáknak. Beidézték a rendőrségre, kihallgatták, ahol ö maga is bevallotta, hogy az auar- kisták legszó sőbb csoportjához tartozik s ha a sors úgy akarja meg vau az elszántsága, hogy az orosz cárt megölje. Rájö t, hogy 3 eves orvosnöveodók, négy héttel eze ő't jött Budapestre. A rendőrség a to oncházba vitette, akkor az is kid-rült Serafinowról, hogy Oroszországban halálra ítélték. S-rafinow bevallotta, bogy az oro-z katonabiróság tényleg halálra Ítélte, de azt nem afcar'a megmoudaui, hogy miért. Araikor a detektivfőnök kijelen et e, hogy akkor Várnába fogják toloocolai, a ha al más ember térdre esett és könyörgött K ecsánvinak, c a1? ez’ ne tecv^k vei“, Itt, megvallom, már nem tudtam tovább fékezni kíváncsiságomat. Minden kerülgetés nélkül megkérdeztem : — De hát mindent összevéve, hogy bánt ön eddig az asszonyokkal ? Kérdésem egy csöppet sem zavarta meg, mindössze kissé meghalkitotta a hangját, amint felelt: — Kedvesem, az a meggyőződés, hogy én nem o yan vagyok, mint a többi emberek, már a legelső ösztönökkel kezdett éledezni bennem. F gjon meg egy lovat és huzza a fülénél fogva, — egy más valaki meg huzza a fark-mái, — ha a kétfelé ható erő egyforma lesz, a ló nem og menni sem előre, sem hátra. Ez az én esetem. Az ösztöneim az egyik oldalra húztak, a meg- győződé-em a másikra és az lett belőle, hogy nem haladtam. így, ahogy most lát maga előtt, ugyanaz vagyok, aki tizenhótóves koromban voltam. Most már majdnem öt- venesztendős vagvok. Nem hirin’ senki, mert még egy ősz hajszálam sincsen. Ha holnap arra ébrednék fel, hogy Adonissszá lettem ? De hiszen ez nem állhat be. És Iára, a meggyőződés megmarad, az ösztö nők elmúlna«. — De hiszen, — mondtam gondolkozva — akkor ön örökös küzdelemben él... — A vi ágért sem ! Mi az a küzdelem? Az az átkozott valami, ami megjön anélkül, hogy várt volna rá és amiről azt tartja, hogy nem is érdemelte meg. De én már mert Bulgária okvetlenül kiszolgáltatja Oroszországnak és akkor őt ott kivégzik. Szerafiaowot visszavezették egyelőre a toloncbázba. A rendőrség most azt kutatja, vájjon miért Ítélték halálra? Ha közönséges büntóuyröl van szó, kiadják, ha politikai okokból ítélték el, a határra fogják toloncolni. KÜLFÖLDI SZEMLE A spanyolok Marokkóban. A napokban irta alá Canalejas spanyol miniszterelnök a Marokkóval kötött egyezményt. Ez az egyezmény olyan jogokat biz osit Spanyolországnak Északafrikában, a minőket a függetlenségére féltékeny marokkói nép eddig egyetlen európai hatalomnak sem adott meg. Alfonzó király pár nap előtti mellitai látogatása alatt meggyőződött arról, hogy a spanyol kormány komolyan fogja fel feladatait és igyekszik rendezett viszonyokat, jó közigazgatást teremteni marokkói birtokain. A bennszülöttek meg is vannak elégedve a spanyolokkal, a kik ezúttal igazán kultur hivatást teljesítenek a felvad Marokkóban. Ha négyszáz év előtt, Amerikában is ilyen politikát követett volna, hol állhatna jelenleg Spanyolország ! A görög katonai zendülés. Athénből újabban ezt táviratozzak : A kormány már egy hét előtt megtudta, hogy a hadsereget ellene bujtogotják és hogy ebben Lapaliotis volt hadügyminiszternek van legtöbb része. Hogy az esetleg nyílt zendülésnek eleje vétessék, a kormány Lapatiotist •-lfogatta. Kiderült, hogy összeesküvésről volt szó, a melyben nemcsak katonatisztek vettek részt, hanem képviselők és más politikusok is, a régi kormányrendszer hívei. Egyébként a görög kormány ugylátszik hamar megbánta, hogy az összeesküvésről szóló hirt világgá röpítette, mert egy újabb sürgöny szerint az elfogott tisztek nem zendülésről tanácskoztak titokban, hanem arról, hogy a királyhoz kérvényt intéznek Pichon kudarca. A bol endiai parti erőeök kérdésében a francia külügymiaisz er, gyermekkoromban tisztában voltam vele, ho.y mi vár rám. Engem éppenséggel nem bánt, hogy igy élek, mintha nem volnának nők! Mondtam, hogy ha szépek szeretem nézni őket. Ez természetes. S ez mindig szabad is volt nekem. Ami gyönyörűsége másnak a képességeiben van, nekem azt a nézés adja meg. — És ezenkívül milyen gyönyörűségeket keres ön ? — Mindig olyat, amiben senki sem akadályozhat meg: egy sem a napon, egy- egy jó ebéd, kellemes csevegés, jóizü alvás . . . Ekkor elállott az eső. A kis ember leugrott a székről, amelyen lelógó lábával hintázott és felpillantott a kávéház órájára. — Ejnye, ejnye, most elmúlt az ebéd ideje! S aztán, mintegy különös kegyképpen, megérintve vállamat, udvariasan köszöntött: — Viszontlátásra, kedves barátom 1 S én ott maradtam magamban, eltűnődve rajta, hogy vájjon a föld legszerencsétlenebb vagy a legboldogabb emberével beszéltem-e most? S ha nem csalódom, igazán valami irigységfélét éreztem. S azt hiszem, hogy mint valami színész a színpadról a közönségnek, egészen úgy jelentettem ki, mintha csak hallották volna : — Ez a pygmeus óriás. Legszebb ruhatisziitás Unífinipn Dói S7írtmnn Gyár főüzlet: Kossuth L.-utca 10. Vegyileg száraz utón 1 ulűblilfll. Pefvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2. \
