Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-21 / 17. szám
(1911. jan. 21.) 17 szám. SZAMOS 3 :k oldal. s külön audienciára jelentkezett fí Felségénél. Kimen Héderváry Károly miniszter - elnököt a király holnap fogadja, a miniszterelnök ezenkívül a főhercegeknél is tesz látogatást és két napig marad Béosben. Lemond a vezérkari főnök. Béos, jan. 20. Legmagasabb katonai körökben már régó’a rebesgetik, most azonban teljes bizonyossággal merül felszínre ismét az a hir, hogy báró Hötzendorf Oonrad vezérkari főnök már legközelebb megválik állásától. Ezúttal állítólag az az oka a vezérkari főnők elkedvetlenedésínek, hogy közte és a hadügyi vezetőség közt nézeteltérések támadtak a osapatkiképzés módjai körül. Azt is beszélik, hogy báró Hötzen dorf Conrad lemondása esetén hadsereg- felügyelő lesz. Már utódát is emlegetik. Legvalószínűbb jelölt a vezérkari főnökségre Sohemua Balázs altábornagy, had- ügyminiszteriumi osztályfőnök. Különös baleset. London, jan. 20. Newycrkból táviratozzék : A hami- soci (Canada) operaházban történt tegnap. A színpadon egy jelenet t játszottak, amelyben a hős párbajt viv ellenfelével. A mérkőzés hevében a kard pengéje eltörött s lerepült a nézőtérre. A hegyes kard a földszinten egy néző fejébe fúródott, aki nagyot sikoltva rogyott össze. Szerenosére a zenekar tovább játszott, az emeleteken nem vettek észre semmit, mert különben pánik lett volna. Halál a láncok közt. Brüsszel, jan. 20. Dinant mezővároskában rémséges tűzvész pusztított tegnap. Egy egész házcsoport gyulladt ki s mire a tűzoltók megérkeztek, menteni már nsm lehetett. A lakók veszni hagyták minden vagyonukat s kirohantak a piaotérre, onnan néz tik a pusztulást. Csak egy agg özvegy- asszony és öreg oselédje nem tudott beletörődni szegényes cókmókjának elvesztésébe. A két asszony visszarohant a házba. Rögtön azután beszakadt fölöttük a házfedél ■ iszonyadva nézte a börülálló nép, a mint a kit matróna bennégett. Egy tűzoltó halálmegvetéssel hatolt be a házba, hogy megmentse a két asszonyt ■ majdnem ő is oda veszett. Szatmári egyesült helyi érdekű Vasutak Részvénytársaság. E cim alatt óhajtanak egy társasággá egyesülni az eddig három külön r. t. képzett Szatmár—erdödi, Szatmár—bik- szádi és Nagykároly—somkuti b. é. vasú ak. A Nagykároly-somkuti h. ó vasút ami forgalmi érdekeinket egyáltalán nem szolgálta s igy az egyesülés felé megtett első lépést a midőn ezen vasutat, illetve részvényeit a kizárólag Szatmár városra mint forgalmi központra támaszkodó másik két b. é. v. pénzcsoportja megvásárolná, részünkről örömmel keli üdvözölni. A helyzet képe átalakult, a három h. é. v. most már egy forgalmi politikai irányzat eszközévé lett s egy elég tekintélyes mintegy 150—160 ki'óméter vonal- hosszúsággal biró, műszakilag egységes, mindenesetre oly tekintélyes vasúti hálózat létesült, a mellyel szemben fokozottabb forgalmi igények támaszthatók. Az egyesülés kérdése azonban, jóllehet az egyesülés helyességét és célszerűségét a részvénytársaságok külön-külön közgyűlési belátták és meg is szavazták, továbbá jóllehet ahoz mint két h. é. v. tekintélyes törzsrészvényese Sza'már- Németi város is hozzájárult, még sem oly egyszerű. A lapok hasábjain is, többször jelentek meg az egyesülést korlátozó sorok, természetesen abból az egy okból és azon az alapon, mert úgy vélekedtek, hogy ez egyesülés, tisztén pénzügyi előnyökből történik, a rossz, szatmár—erdödi és negykároly—somkuti vasúti elsőbbségi részvények megjavítása oáloz atik a jobb szatmár—bikszádi b. ó. vasúti részvényekkel való egyesítés által. Ej a feérd<'s azonban nem igy áll s hogy sokká1 mélyrehatóbb okai, a váro3 közönségére és forga'mára sokkal nagyobb jelentőségű indokai vannak az egyesülésnek, arról meggyőzött a kereskedelmi Miniszter ur által f. hó 16-án d. e. a kereskedelmi minisztariumba összehívott és Stettina József államtitkár ur elnöklete alatt megtartott szakértekezlet, a hol az egyesülés fontosabb kérdései megvitatást nyertek. Kétségen kivül áll és abban a szakértekezlet egyetértett, hogy a három egyesülést óhajtó h. é. vasútnál a műszaki egységen kivül, a viszonyok egyébként külünbözők és pedig az ügykezelés, a jö vedelmezősóg és ebből kifolyólag a vagyonjogi helyzet különböző. Az államvasutak nevezetesen három különféle szerződés mellett kezelik ezen h. ó. vasutakat, abban azonban mindhárom megegyezik hogy a Máv, tetemesen ráfizet. Például a legjobb kezelési szerződés melleit is a bikszádira 1909 ben 9 .000 koronát fizetett rá a kezelésre a Mív., nem is említve a másik két vasút tetemesen nagyobb ráfizetéseit. így a Máv. képviselete az egyesülés első feltételeként az üzemkezelÓ8 revidiálását követelte, amely kérdés megoldása igán nehéz, mert a h. é. vasutak jogait is érinti s igy e tekintetben tárgyalások még folyamatban maradtak. A másik főkérdós a három vasúti törzs és elsőbbségi részvények lehető egységesítése s ez alapon egy uj részvény típus kibocsátása. E tekintetben a pénzügyi osoport előzékenysége folytán a nehézségek eloszlottak, nevezetesen a Szaf- már—erdödi és Nagykároly—somkuti h. é. vasútnál fennálló elsőbbségi szelvény osztalék körülbelül 1700 koronáról. Miután ilyen a bikszádinál részvényenkint csak 7 korona áll fen, a pénzcsoporb lemondott s igy az egyesülés után kibocsátandó uj részvényekre a múltra nézve szelvényosztalék hátralék csak a bikszádinak megfelelő darabonkint 7 korona terhelendi. Ezen kikötés főleg a város képviseletében megjelent po'gármester és igazgatósági tagok felszó alására és kívánságaira vétetett fel. Az egyesülés alkalmából a Máv. részéről mindazon kívánságok előterjesztettek, a melyek a h. ó. v. ellen részben az üzemkezelós közben felmerültek és kielógi tést igényelhetnek, másrészt a nagyközönség főleg a város részéről panaszoltalak. Ezek részletes felsorolását mellőzve és rámutatunk, hogy a kiváut árbefeklelések a részvénytársaság részéről mintegy 1,600.0C0 korona uj befektetést igényelnek. A részvénytársaság képviselete min- deu további nélkül elfogadva minden oly befektetést és létesi ményt, a mely a forgalom gyorsabb és megfelelőbb lebonyo i tása érdekében szükséges, csak azok elől óhajt kitérni, a melyeket uem tart e kéréssel szorosan összefüggőnek, de remélhetőleg itt is megtalálják a kibontakozás helyes útját. B nnüuket ezen újítások kö’ziil kü lönösen érdekel a Szatmár város belterületén tervbe vett uj vonal vezetés, a mely szerint a Rákóczi- és Hám János-utcai vonalvezetés mellett az Attila utcáról az Árpád-, Széchényi-utcáu és az Iskola közön át vezetne egy uj vasúti vonal a jelenlegi Kossuth Lajos ulcai vonalba, ez a vonal rész esetleg csak a teher forgalom lebonyolítására használtatnék — mig a személy vasút a Széchenyi-utcán át a Deák téri vonal vezetéshez csatlakozna. Természetesen ezek az uj vonal szakaszok külöa közigazgatási bejárás tárgyát képe zendik s ennek remijén lesznek végleg megállapítva. Ezzel kapcsolatosan volna megoldva a sokat vitatott s a Deák-térre tervezett vasúti felvételi épület, ügye is, a mely esetben ez az Árpád-utca egy megfelelő pontján volna felépítendő a honnan aztán a vonalok úgy Szatmárhegy, mint Somkut és Bikszád felé és felöl irányoztatnának, továbbá a Szamos bid megerősítése, u] mozdonyok és személyszállító kocsik beszerzése, a Bikszádi vonalon az átereszek kicserélése a pályának tört bővel való be- boritása és megerősítése, a melynek elle- nébeu az óránkinti menetsebesség a jelenlegi 15 kilométerről 30—35-re felemeltessék. Ezekben óhajtottunk képet adni ennek a város vasúti forgalmára meszee kiható ügynek. Hozzá tehetjük azt, hogy ismerve most már az egy kézben összpontosuló vezetésnek Szatmár város iránt sokszor tapasztalt jóindulatát — egy lelkes szatmári férfiú az egyik fóintóző — bizton remélhetjük, hogy a három h. é. v. kizárólag Szatmár város kereskedő mi és forgalmi érdekeit fogja szolgálni s itt lesz gócpontja ennek az egyesített vasúti hálózatnak. Megemlítjük, bár nem szorosan a tárgyhoz tartozik, hogy a vasúti részvény- társaság újból megkérvén az Erdőd—Ákosi összeköttetést, ez által egy uj vidéket csatol be Szatmár város érdekkörébe. Jól tudjuk, hogy egy rendes nyomtávú, a gőzfürész állomástól kiinduló összeköttetés ideálisabb megoldás volna, de aki ismeri a jelenlegi felfogást és elvi megállapodásokat — az a közel jövő lehetőségei közzül egy ily vasút létesítését ki kell hogy zárja, Jól tudjuk, hogy a város jövője iránt érdeklődő barátatainkat az erdélyi egyenes összeköttetésnek — amely egy rendes nyomtávú vonal mellett talán meg volna tartható — eeetleges elvesztése aggasztja, de ha figj elembe vesszük, hogy egy ma már teljesen kiépült Zilah—Nagykároly—Mátészalka—Csap vonal e óéiból már rendelkezésre áll — s't ez a vonal, mint rövidebb, mindig veszedelmes kon- kurrens maradna, annál inkább kel, legalább az Erdőd—Ákos közötti vidéket — a h. é. v. által örökre hozzánk csatolni és a jövőt illetőleg abban az iránybau keresni Erdéllyel az összeköttetést, a melyet számunkra a földrajzi fekvés biztosit; ez a Nagybánya—Magyarlápost tervezet vasúti vonal, a honnan a Szamosvölgyi vasút Deés állomásához lesz csatlakozás Besztercén át Csernovicig, a melyet a későbbi jövőben mint az Északkeleti országrész legrövidebb u vonala a Szatmár—Mikola— Palád—Tiszaujlak—Munkáé s—Siánki egyenes összeköttetés egészíthet ki s amely fővonalnak természetes központja mindenkor Szatmár leend. Kapcsolafcos&u azt is megemlítjük, hogy a közel jövőben, a szalmári állomáson egy központi fübőház és forgalmi műhely létesül, a melyek vasúti berendezésünk fejlődéséhez lényegesen hozzíjároluak. így taláu lassan lassan tényleg megérik és beérkezik a mindnyájunk á ta örfimmel várt nagy vasúti intézményt, az Üzletve- zetöség. Tatorján István ".I,“*« ípiiSsi Írod'ja Szaimáí,Rákóczi-u, Fogarassy-hás. (Az emeleten.) Válla! mindenféle építkezési, tervek, költsás vetések készítését, m azetést és ailenérzést
