Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-19 / 15. szám
Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K.'/, évre 6 K. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 8 .. 4 ...........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Szatnír sz. Hír. Város 37.000 lakossal. Hivatalosan még nincs megállapítva a népszámlálás eredménye Szat- már városában, de a hozzávetőleges lélekszám már konstatálható a beérkezett adatokból. Ezek szerint Szatmár város területén a polgári lakosság száma leiül van a harminchatezren és a katonasággal együtt bátran harminchétezerre tehető. Az előző népszámlálás alkalmával, 1900-ban Szatmár lakossága kerekszám 27.000-re lett becsülve. A szaporodás tehát tiz év alatt 10.000 lélek, százalékban kifejezve 36°/0. Olyan mértékű ez a növekedés, a minőt Magyarországon eddig egyetlen vidéki város sem mutathatott lel soha. A rohamosan fejlődő vidéki empóriumok közül Szeged, Nagyvárad, Temesvár és Szombathely tiz- évenkinti népszaporodási százalékai 5 és 20 közt mozogtak, és csupán az ország szivében, Budapesten volt egy tiz éves időszak alatt 30 százalékos szaporodás, ez is csupán egyetlen egyszer, 1890-ben. Mielőtt tovább mennénk és levonnék Szatmár város szédítő fejlődésének tanulságait, meg kell jegyeznünk, hogy a népszámlálással megbízott közegek sok kerületben és utcában nagyon A kőkereszt. ii. (Folyt, és vége.) Az ut mellett hajladozó, recsegő, csikorgó fák jelezték, hogy még jó irányban halad. Egyszer egy uj szélroham olyan hó- felleggei rohant neki, hogy egész szemét elborította és az öreg kénytelen volt hátat fordítani, mig szemeiből a kicsorduló kényeket kitörli. Azután megint megfordult és folytatta útját. Majd azon vette magát észre, hogy elfogynak az ut mellett a fák és nem lát a sötétségben semmiféle irányt. De azért ment tovább. Nagy megerőltetésébe került a széllel szemben mennie, de ehhez az irányhoz minden áron ragaszkodott. Mikor hazulról elindult, éppen a város felöl tujt; tehát a széllel szemben, minden esetre a városba kell jutnia. Körülbelül két óra óla volt már utón. Azóta már visszafelé kellene jönnie. Eltévesztette az utat. Annyi lélekerő volt benne, hogy azért felületesen végezték feladatukat és némely helyen olyan eredményt hoztak ki, a mely egyenesen nevetséges. Például a Báthory-utcában, a mely pedig köztudomás szerint a legnépesebb utcák egyike, csupán 600 lelket Írtak össze, egy másik utcában, a hol az előbbi népszámlálás alkalmával csak gyerek több volt kilencvennél, összeírásra nyolcvan egyént vezettek be az ivekbe. A városházán már ismeretesek ezek a hiányok és igy mindenütt, a hol az összeíráshoz kétség fér, újabb népszám- lálost tognak foganatosítani. Ugyancsak itt kell rámutatni újból arra a körülményre is, hogy a lakosság alsóbb rétegeinek a népszámlálás iránti ellenszenvét semmi módon nem sikerült eloszlatni és ennek következtében megtörtént, hogy sok helyen a család lélek- számát eltagadták. A pót-népszámlásnál ezzel a körülménynyel is számolni kell. Könnyen meglehet, hogy a népszámlálási adatok végleges és pontos megállapítása után Szatmár 38—39 ezer lakost fog felmutatni A tiz év alatti páratlan fejlődés újabb bizonysága Szatmár rendkívüli felszivó képességének, a mi viszont szerencsés fekvésének és polgárai áldozat- készségének tulajdonítandó. Mert csupán ez a két tényező játsza a városok fejlődésében a legfőbb szerepet, ezek diadalmaskodnak minden te mészetes és mesteaséges akadályon. Természetes akadálya Szatmár fejtődésének nincsen, el nem csüggedt. Ment előre mindig előre, azzal biztatva magát, hogy előbb utóbb hajlék alá kell jutnia. Elmúlt három óra. el négy is. Közel volt már az éjfél. A szól, a zimankó nem szűnt meg. Akkor egy belső ösztöntől fogva egész önkénytelenül megfordult, hogy más irányban keresse a menedéket. A szél süvöltve rohant el mellette. Itt ott egy-egy hóbuckában megbotolva, majdnem elbukott. Iszonyú fáradtság vett rajta érőt, amit még fokozott a hidegtől származó elgém- leredés. Álmos kezdett lenni Azt tudta jól, hogy ha elalszik, soha többet fel r ém ébred. Arra határozta magát, hogy haza felé indul és ismét irányt változtatott, úgy, hogy most már végképpen nem tudta tájékozni magát. Vagy egy negyed óráig botorkált a hó- fuvatagok közt. Egyszer valami partszakadáshoz ért és se látva, se hallva, belement inkább belebukott. Ez az esés szinte jól esett neki. Érezte, hogy halad, anélkül, hogy kifáradt, elgémberedett lábait kellett volna használni. mesterséges akadályt pedig Nagykároly képez, illetve ennek görcsös erőlködése, hogy a megyeszékhelyt és a péniügy- igazgatóságot megtarthassa. Nos, nem kell már olyan sokáig harcolnia többé Szatmárnak, hogy további fejlődésének őt jogosan megillető ezen atributumai- hoz végre mégis hozzájusson: a székhely és a pénzügyigazgatóság egyetlen megyében sem lehet egy kicsiny és jelentéktelen városé, mikor nagy és jelentékeny város is van és pedig nem is a megye szélén, hanem annak kellős közepén. ügy az állítólagos történelmi tradícióknak, mint egy család csökönyösségének háttérbe kell vonulniok ott, a hol maga a való élet törtet előre és követeli az érvényesülést. A S 7.000 lakost számláló Szatmár jogos kívánságai már nem mellőzhetők olyan köny- nyen, mint a 27 000 lakosú Szatmár kívánságai. A jövő iránti reménységeink annál jogosultabbak, mert a mig Szatmár szünet nélkül fejlődik és gyarapodik, addig Nagykároly folyton visszafelé halad és dacára annak, hogy mesterségesen dédelgetik, egyre gyengül és fogy. Ennek bizonyságát szolgáltatja egy ottani lapnak következő közleménye, a mely most jelent meg: Hozzávetőlegesen már most megállapítható, hogy a népszámlálás Nagykárolyra nézve kedvezőtlen eredményt mutat. Eddig azt hittük, hogy a lakosság száma az utolsó 10 év alatt növekedett. Ezt a A megiagyás kábultsága vett rajta erőt. Már nem volt tisztában azz 1, hogy hányadán van. Még mindig az előbbi kellemes érzs volt ur egé-z valóján. Szentül meg volt győződve, hegy előre megy. Folytonosan annak a szegény haldokló vándorlónak a képe lebegett előtte, akit előbb majd megvett az Isten hidegje és aki úgy került félholtan az ő házához és hogy megmenthesse az életét a városba megy most az orvosért. Voltaképpen pedig megd •) medt inakkal, a hidegtől fásultan hevert a hóban és a szél süvöltve nyargalt el fölötte. Annyira volt már, hogy valóban nem tudta, mit cselekszik, önkívületben volt, hanem ez a megnyugvás is némileg magához térítette, fölocsudott, aztán tőle telhető hirtelen kelt fel. — M g megfagyok. Öntudatában lassan képet nyertek az előző órák eseményei és újból az utat kezdte keresni a városba. Nagyon makacs volt még mindig az öreg. Pár perc múlva, egy kőkereszthez ért, amely ott állott az árokparton. Megismerte és rögtön látta, hogy egész másfelé tévrdt, mint ahová menni akart, de azt is tudta, hogy onnan már csak néhány száz lépés
