Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)

1910-12-01 / 268. szám

1910. dec. 1.) 8C8 szám SZAMOS 3. oldal, nak fellépni, mint akik beletörődtek házas- társaik techlli meohtlijébe, beleegyeznek abba, hogy azok egymáséi legyenek, de ezzel szemben ők is elveszik egymást. A furfang beválik, a házasságtörök szépen megtérnek a nagy szerelemből, Juránénak már az is nehezére esik, hogy a reggelijével várjon Heimra, mindenik fél visszatér, sietve és bo dogan tér vissza házastársihoz. Heim boldogan siet keblére okos fa- leségének és a művészek ösmert íékkvilá gát feltárva elmagyarázza ennek, hogy őt a szereplés, a közönség és a hivatásával járó forgolódás viszi bele ezekbe az apró kalandokba, amelyek külömben teljesen terhére vannak. Már-már a függöny legördültót vár­juk, mikor belibeg a művész imádója, ©•rendi Éva, szerelmet vall a zongorista nak, kehiére borul s miközben a függöny lehal&d, az imént megtért művészből ki­tör a férfi, a csélcssp, muszáj-nőcsábász és szájon csóko’ja babáját. Csudamódra furcsa házasságtörósi vígjáték. Egy szó, egy betjj pikantéria, sehol semmi csiklandősság, egy elejétől végig szűz házasságtörö darab. Ellenben tömve van szellemmel, öt el­tel úgy, hogy a néző szinte sajnálja, hogy egy egy elmésebb mondásnál nem állhat meg nehány percig gondolkozni, hanem tovább kell kisérnie a darabot. Német darab, de ment minden német laposságtól, unalmas bölcselkedéstől és a közönség pompásan mulatott rajta. A szereplők közül elsősorban Zoidy Vilmáról és Vidor Józsefről kell megem lékelnünk. Mindketten olyan magas intelligen­ciával, finom könnyedséggel, utolérhetet­len természetességgel játszották meg sze­repeiket, hogy a közönséget a szivénél, leikénél megragadva vitték bele a darab különös hangulatába. Nem sablonos dicséreti formula akar ez lenni társulatunknak két ilyen kiváló művészével szemben, és mikor ilyetén módon különösképpen kiemeljük őket, nem a kritika nagyképűsködése, fontoskodása visz rá bennünket, hanem az a vélemény, amelyet Zö'dy Vilmának és Vidornak já­tékáról a közönség köréből minden oldal­ról hallottunk, Horvát Lenke dr, Juráné szerepében játékával és kellemes besaédmodorával ismét közelebb jutott a közönség kedvelé­séhez. Kitünően adta viasza az érzelem- változások minden fázisát, amin a szerel­mes, majd kiábrándult és aztán ismét fér­jébe szerelmes asszony keresztülment. Czakó Mici kicsiny szerepében izin- tén kedves volt. Elevenen, temperamen­tummal játszott. Szándékosan hagytuk a referáda vé gére Baghy Gyulát, aki a zongoraművész szerepét játszotta. Amit itt elmondunk, nem is az ő személyének vagy művészeté­nek szól, hanem a hibás szereposztásnak. A hibás szeraposztás az oka annak, hogy a Heim Gusztáv alakja sehogysem volt összhangban a darab hangulatával és a többi szereplővel, aminek nem Baghy az oka, hanem az, hogy ez a szerep egy­általában nem felel meg az ö drámai egyé­niségének. Az ö érdekében cselekednék az igazgató, ha nem kényszerítené többé en­nek a szerepnek az eljátszására. HÍRROVAT. Áz újságról és olvasóiról. Irta: Bodnár Gáspár. Ki az a halandó már ma, a ki újsá­got nem olvas? Avagy olvastat. Fehér holló bizonyosan több van, mint hirlapolvasást nem üzö ember. Kevesen akadnak azonban, a kik sze­retik megfigyelni is, hogy és mi módon olvassák — főleg nálunk — az emberek az újságokat. Pedig -- higyjük el — az újságolva­sásnak is meg van — a lélektana. * * * Lélektani következmény például az a jelenség, hogy az újságban minden ember­fia eat a rovatot ragadja üstökön, a mi érdekéhez legközelebb van. Az az, a mi tudatában nralkedó képzet. A város, a falu mozgó-postásai, nem csak asszonyok, de bizony hogy férfiak is nagy hivatással űzik az ősi, Éváról örökölt mesterséget: — tüstént ?, f Srfi híveket, a szenzációs botrányokat falják. Számukra nincs jó újság, osak amelyikben mentöl több pikáns, idegrázó, hajmeresztő hírek vannak. Ha ilyeneket nem t&láinak: az a lap ür8s, lapos, álmos — és mindenekfölött nem modern. (Az nem baj, ha valamelyik újság kiválóan hizlalja a hírlapi kacsákat. Miér’, mer’ azért, hogy — szerintük — nem mozog a falevél, ha a szél nem fújja.) * * * És meg kell adni, hogy a magyar közönséget a szenzációs, botrányokat ke­reső újságokra a mi hírlapjaink, még inkább újságkiadóink pompásan ránevelték. A szó legteljesebb értelmében naiv, hiszékeny gyermekké tették a mi közönsé­günket. A magyar ember nem hisz a me­sékben. Gyönyörködik benne. A hírlapi kaosákban, a nyomtatott betűnek bámula­tos módon hitelt ad. É* izgatja idegeit. Egykor, nem is régen ideális határo­kat szabott a becsületes magyar lélek a hirlapirás szabadságának. Hova jutott ez az idealizmus ? D&ák Ferenc a haza bölcse az ő pu­ritán leikével kardinális szabályul állította fel ez újságírásban, hogy „írjatok mindenről. De hazudni nem szabad.“ A mai modern újságírók ezt a sza­bályt már régen penzióba tették. Egyike például igy ir: — Kacagás, mikép botolhatik meg egy olyan bölcs ember, mint Deák Ferenc ur. Aki azt kijelenti, hogy hazudni pedig nem szabad. Deák ur azt hiszi, hogy ő valami nagy bölcsességet mondott. A mi hiriapirásunknak éppen az a szabálya: — Hazudni lehet! Kell! Muszáj! Iszen, amelyik lap homlokára ma kiírják, bogy , . . „Igazmondó“ az a lap mihama­rább becsukhatja a boltját. Annak nem lesz . . . nem lesz különösen hirdetése. De még — olvasója sem, * + « Tagadhatlan lélektani jelenség azon ban, hogy a közönség igen tekintélyes része megbízhatóság, hite.re érdemesség tekintetében már nagyon is észrevehetőig klaszifikálja újságainkat. Szinte rámutat .arra a hírlapra, amelyiknek van súlya, meggyőződése és hitele. Jönni fog idő, mikor a nagyon is szükséges visszahatás — megérkezik a maga erejével. * * A XIX, század nagyi a számunkra a jelszót, hogy: — A sajtó nagy hatalom. Bizony, ma már érezzük, hogy a sajtó ott tart, melyszerint első hatalom akar lenni. És úgy látszik az is. Megjósolta ezt már lc40 ben Montefiore Mózes főrabbi. — Ameddig — úgymond hitsorsosai- nak — a sajtót teljesen kezünkbe nem kerítjük, addig minden hiábavaló. Szapo rithatják a szuronyokat Csinálhattak ban kokat. A legjobb üzleteket. Hiábavaló. A mig a közvéleményt a sajtó igája a’á nem hajtjuk . . . világuralomból semmi sem lesz. Ez a jós rabbi igazán, hatalmas psi- chologus volt. Taláu a leghatalmasabbak egyike. * * Hát csudálkozhatunk-e, ha a pártok, a politikai pártok is a sajtó körül utazgat­nak, És, a hova beteszik lábukat, ott mind­járt az ujságalapitásra gondolnak. Iszen, a pártok küzdelme, élete úgy­szólván: az uralomra való jutás. És itt egy igen érdekes lélektani jelenségre bukkanunk. Az ellenzéknek természetes sajátsága, privilégiuma, hogy lenézi az uralkodópárt hírlapját. Mert az szolga. Úgy táncol, a mint gazdija . . . hegedül. És még a lap élhetésének jogosultságát is tagadásba híij!andó venni, Ezenközben nem veszi észre, hogy az ő lapjuk végeredményben szintén úgy táncol, amint a párt vezére hegedül. Sőt azontúl is. Esetek, események iga­zolják, hogy egyes ellenzéki lapok is egyesek vagy egyesnek hegedűje, érdeke után — járják a tojás táncot. !fj. Litteczky Endre, lapunk eddigi felelős szerkesztője a mai nappal a szerkesztőság szoros kötelékéből kilé­pett és csak mint belmunkatárs fog tovább működni. Köszönet. Lapunk mindazon bará­tainak és üzletfeleinek, akik 4 éves működésem alatt támogatni szívesek voltak, köszőnetemnek adok kifejezést és kérem további jóindulatukat. ifj. Tátteezky Endre, a „Szamos* napilap és a „Szabadsajtó“ könyvnyomda r, t. igazgatója. A „ Szamos “ uj szerkesztősége, a mai napon ment át lapunk az uj rész­vénytársaság tulajdonába s ez alkalom­mal megalakult az uj szerkesztőség is. A szerkesztőség élén, mint lapvezér, Jeney György nyug. kir. ítélőtáblái biró áll, a lap főszerkesztője Seress Imre, aki huszonöt éven át volt fővá­rosi hírlapíró s legutóbb a Pesti Hírlap munkatársa volt, felelős szerkesztő lapunk eddigi szerkesztője, Dénes Sándor maradt. Köszönetnyilvánítás. A helybeli kereskedőtestület azon tisztelt tagjai és ösmeröseink, kik felejthetetlen fiam, Som'yay Elemér elhunyta alkalmából rész vétüket szóval vagy Írásban kifejezni s a temetésén megjeleani szívesek voltak, fo­gadják a család nevében forró köszÖDe- temet. Szatmár-Nómsti, 1910. nov. 30. özv. Somlyay Antalné. Temetés. Juhász Józsefné Kerekes Juliánná temetése ma délelőtt 10 órakor lesz. Weisz Károlyné temetése. A meg­renditésig megható, szivet megindító volt a szegény, korán elhunyt fiatal anyának utolsó szereplése az életben. A Keres­kedelmi Banknak nemcsak az udvarát, de mindkét emeleti folyosóját is megtöltötte a közönség, amelynek minden egyes tagja őszintén, melegen osztozott a mélyen súj­tott cs Iád gyászában. Haügos zokogás töltötte be a nagy palota udvarát, hangos zokogása annak a hatalmas részvétnek, amely dr. Wei-z Káiolynét utolsó útjára kisérte. Dr. Jordán Sándor főrabbi maga is könnyezve mondotta el megindító, meg ható gyászbeszédéi;, amelynek különösen ama részéről hangzott fel minden könnyező ember zokogása, mikor a szegény elköltő-

Next

/
Thumbnails
Contents