Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)
1910-12-04 / 271. szám
4-ík osásR. S £. A M O N , '191D dec.' 4. 271. ássam.'* *■ Csajig Gyula látszerész Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) Á-'iasiié nagy raktár zseb-, fali- is slraszti árakban- ■ Szemüvegek nagy válasatékéan. Javítások jutányos árban, lelkiismeretes pontossággal •szközóltetnek. akadályok miatt a lap ezúttal csak korlátolt terjedelem1, en jelent meg, Ezután következő számai sokkal 'terjedelmesebbek lesznek. HÍRROVAT A hétről. Irta: Dénes Sándor. N em tehetek róla, hogy ennyire túlteng bennem a szerzői önérzet, de mikor annyira gyönge az ember saját magával szemben, hogy nem tudja elhallgatni a nagyobb és jelentősebb sikereit! Csöndben, szerényen, minden nagyobb zaj, lárma és reklám nélkül folyt le a Szamos szerkesztőségében az elmúlt hét legnagyobb eseménye, a mely — határozottan merem mondani: — megérdemli, tőlem legalább meg, hogy A hétről cimü közunalmi rovat' egész terjedelmét ezen nagyjelentőségű eseménynek foglaljam le. Odakünn az utcákon nagy, fehér pillékben hullott vagy talán éppen akkor nem is hullott a hó, az emberek közömbös, mit sem sejtő arccal jártak-keltek a dolgaik után, inig itt bennt, a Szamos szerkesztőségéhez címzett szűk kis irodalmi krájzle- rájban nagyjelentőségű, fontos irodalmi esemény történt. Olyan esemény, a mely érdemes arra, hogy ezennel leszögezzük. Künnt, az utcán borongott a korai est, a villanylámpák kacérul hunyorgattak egymásra a karcsú oszlopokon és szerkesztőségünkbe belépett a báró. Igenis, a báró! Nem jött négylovas hintóo, karcsulábu táltosok nem táncoltak könnyű kocsija előtt, nem is automobilon, hektikás benzingópen, csak amúgy demokratice, gyalog kopogtatott be azon az ajtón, a melyen egy kicsiny tábla hirdeti, hogy itt mérik a helyi irodalmat. — Báró........... A „báró“-t, azt még tisztán hallottam a bemutatkozásból, de a bemutatkozás többi részét, a báró vezeték- és keresztnevét nem hallatta meg velem az a boldog szédülés, a mely minket, demokratákat, a kik itt a szerkesztőségi asztalnál lenéző és lekicsinylő fitymálással beszélünk s Írunk a kilencágu koronákról, mindannyiszor elfog, ha szerencsések lehetünk egy igazi főnemessel kezet szorítani. Már pedig a báró igazi főnemes volt. Nemcsak előkelő, főúri kinézésén látszott meg az igazi főnemes, de elárulta az a csalhatatlan raccsolás is, a mely úgy kerüli az „r“ betűt, mintha ennek a kiejtésén múlnék a hitbizománya. De különösen súlyos előkelőséget tulajdonított a főur megjelenésének az a pirossapkás hordár, a ki, mint egy személye körüli hajdú, hordta utána sárga pakktáskáját, a mely viszont úgy nézett ki, mintha a családi vagyont hordatná maga után ő méltósága. A báró, mint azt már a regényekben megszokta, rögtön a tárgyra tért: — A főszerkesztő urat keresem. Azt nem, gondoltam magamban, azt nem. Hogy most én elszalaszszam a szerencsét, hogy a báróval, egy igazi eleven báróval sajátszájulag tárgyaljak és átengedjem a főszerkesztőnek, azt nem. — Sajnálom, méltóságos uram, de a főszerkesztő nincs itt. Beteg szegény fő- szerkesztő. A feje fö a főszerkesztőnek, hanem, ha nem móltóztatnék kegyesen tolakodásnak venni szerénytelenségemet, itt volnék én, a felelős szerkesztő. — rvendek, örvendek, örvendett kétszer is a báró. Mióta van Ön a lapnál ? — Másféi éve, méltóságos uram, feleltem olyan demokratikus hód lattal, mintha nem csak egy báróval, hanem legalább is egy szövetkezeti igazgatóval beszélnek. — Első sorban azért jöttem, hogy megköszönjem az urak szivességét, hogy tavaly itt járt nagybátyám. Lehetotlennevü táborszernagy ittjárta alkalmából olyan szívélyes hangon írtak nagybátyámról, a táborszernagyról. Én ugyan nem emlékeztem sem a táborszernagyra, sem a szívélyes megemlékezésre, de ha a báró mondja, akkor bizonyára b? lehet rá V6nni az ellenmérget, hogy szent igaz. — Oh, kérem, méltóságos uram, kérem, szót sem érdemel. Hiszen mi igazán nagy bar -tjai vagyunk a katonáknak és ha tehetünk valamit egy táborszernagy érdeké ben, sohasem zárkózunk el ridegen előle. — Mondja osak kérem, esapott át hirtelen más témára a báró, mondja: pártolja Ön az irodalmat? — Hogy pártolom-e, méltóságos uram ? Egyebet sem csinálok, kezét csókolom, csak az irodalom pártját fogdosom. Tessék nézni itt a szekrényen, a szekrény alatt, asztalon, asztal alatt, papírkosárban, fás ládában, — ez mind irodalmi pártfogdosásom eredménye, amit Színes Riportok cim latt gyűjtöttem egybe. Ara kél korona. Kapható minden könyvkereskedésben és a Szabadsajtó r.-t. nyomdájában. Hogy pártolom e az irodalmat, méltóságos báró ur? Becsületemre mondom, hogy pártolom. Valósággal agyonpártolom. A szó szoros értelmében au irodalompártolás áldozata vagyok. Bajnoka, mártírja, vértanúja vagyok az irodalom pártolásának. Látja báró ur, méltóságos szemeivel ezt a sebhelyet, a jobb hüvelykemen ? Az irodalompártolás sebhelye. — Párbaj ? — Nem. Az olló törte fel a nyirodalom pártolása közben. — Akkor jó helyen járok. — Jó helyen, feltétlenül jó helyen. — Tudni illik, hogy most, őszidőn birtokaimon szünetel a mezei munka, az utazásokkal, a világkörüli barangolásokkal pádig már torkig vagyok, gondoltam ma gamban, teszek némi szolgálatot magam is az elhanyagolt hazai irodalomnak. Na, ez cikket hozott, gondoltam boldogan. Cikket, egy báró, a Szamosba, nahát ez a boldogság, ebbe bele fognak pukkadni még a fővárosi lapok is. — Óh, kérem, méltóságos uram, csak parancsoljon pártolni az irodalmat. Szerény lapocskánk csak végtelen szerencsének fogja tartani, ha Mél’óságodnak az irodalomhoz - való kegyes leereszkedését közvetítheti. — Na, nem úgy értem. Én leereszkedtem ugyan az irodalomhoz, de annyira, hogy cikket írjak, még sem ereszkedtem le. Egyelőre csak közvetve pártolom. Én ugyanis csak úgy privát passzióból, mivelhogy hit bizományomon (stb., mint fönnt), és a sok utazás (szintén mint fönnt), — elvállaltam a Könyves Kálmán könyvterjesztő vállalat képviseletét. Ha tehát Ön, aki ilyen lelkes pártfogója az irodalomnak, óhajtana igen kényelmes részletfizetésre valamely tudományos vagy szórakoztató müvet . . • Keresztberaktam a lábamat, agyaramra csaptam a szivarcsutkát és csak úgy foghegyről vetettem oda: — Köszönöm, nem rendelek. Van itt nekem könyvem elég. Itt van a Színes Riportok cimü novellás kötet. Tanulságos is, szórakoztató is. Megtanultam belőle, hogy könyvet nem szabad kiadni, csak milliomosoknak. Ha meg szórakozni akarok, akkor kiszámítom, hogy ha 200 példányból 15 tiszteletpéidány fogy el, mennyit keres rajta a szerző. — Akkor talán valami szép kópét ? — Sajnálom, báró ur, azt sem veszek. — Kérem, az sem baj. Adunk revolvert, Browningot, fényképező gépet, evőeszközkészletet igen kényelmes részletre, jótállás nélkül. — Sajnálom, kedves barátom, szóltam ridegen a báróhoz, a méltósagoshoz, a fő- urhoz, az irodalom eszeájgos pártfogójához, de ahhoz, hogy ón eszeájgot vegyek, előbb ennivalómnak kellene lenni. — Talán maradjunk akkor a Browningnál. Havi 2 koronás részlet. — Édes barátom, ón nem akarok agyonlőni senkit. Browningot tehát legfeljebb csak öngyilkossági célra vennék. Ez pedig nyílt hitelezési csalás lenne, amiért bezárnának. ‘Mert ha agyonlövöm magam, ki fizetné a részleteket ? — Igazán nem gondoltam, szólt le- hangoltan a báró, hogy üzlet nélkül enged el tekintetes szerkesztő ur, holott ón a legjutányosabb kiszolgálást biztositafiám Nagyságodnak. A beszélgetés eme részénél ón már újból elvhü demokrata voltam, a ki rá sem hederitettem a báróra, hanem irtain és nyírtam lapunk részére a szenzációs cse- lódlopási eseteket. A báró már-már a kilincsre tette méltóságos kezeit, mikor még egy pillanatra visszafordult. — Pardon, szerkesztő ur, hogy zavarni bátorkodom, legalább legyen kegyes nehány jó czimet adni ösmerőseí köréből, ahol lehetne némi üzletet csinálni. — Sok időm nincs ugyan, izé ur kérem, de ez utóbbi üzletre egy feltétellel hajlandó vagyok. Adok Önnek tíz biztos czimet, ha vesz tőlem egy kötetet a Színes Riportokból. Igen előnyös fizetési feltételekkel adom. Két korona és ki lehet fizetni egyszerre és azonnal. A báró gondolkozott egy darabig, aztán kikotorászta zsebéből a pengőt, a mi bizonyára a hitbizQmányán termett és ón leedtam neki egy kötet Szines RiporMinden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Mindé* tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványoknál, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenüi legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a bamisitványokkal, mert kártékonyak
