Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)
1910-12-31 / 292. szám
4. oldal. valóban Debrecenben kezdődtek, a történetet pedig azok a kimerült kurucok csinálták. a kik kiomló vérükkel jelölték a szabadság útját a majté -yi síkságig, a hol belátva a további küzdelem hiábavalóságát, önként — és nem dicstelenül — rakták le a fegyvert. Az események betetőzése mégis az a formaszerü békeszerződés volt, amely Saat máron jött létre 1711. április 27. és 28-án és amelyet itt írlak alá a császári megbízottak. Debrecen városában a Csokonay-kör hét év előtt emelt emléktáblát a szatmári békének a következő felirattal: „A Debreczen történetében oly nevezetes komáromi Csipkés család házában folytak a szatmári békét előkészítő tárgyalások a báró Károlyi Sándor kuruc generális és gróf Pálffy János cs. tábornagy között 1711-ben Rákóczi szabadságharca emlékére megjelölte 1903 október 27. a Csokonai Kör.“ Ideje, hogy tisztába jöjjünk mi is azzal, hogy az az emlék, amelyet a város közönsége a szatmári békének állít, szintén Rákéczi szakadságharcának szól — és műemlékekben szegény városunk régi mulasztást tesz jóvá, midőn ezt a szerény tábblát fölállítja. Ez ellen a hazafias érzés sem tilta- kozhatik, mert ha fájdalmas emlékű is a a szabadságharc leveretóse, a kuruc dicsőség mégis dicsősóg marad és a békének nemcsak az ára volt nagy, hanem a jövőre kiható ereje is, hiszen ez volt az alapja az ország másfólszázados gazdasági és kulturális fejlődésének és ez képezte az átmenetet a későbbi nagy politikai átalakulásokhoz, amelyeknek a mai polgári szabadságok teljességét köszönhetjük. Színház. Heti műsor: Szombaton, Szilveszter estén, délután 6 órái kezdettel .Gyermek- kabaré. (Bérietszünet.) Vasárnap délután „A drótostót“, Lehár bájos melodiáju operettje lesz a műsoron H. Bállá Mariska, Pongrác;-: Matild, Heltay Hugó, Burányi Ferenoz, Herczeg Vilmos, Sipos Zoltán, Roos Jenő és Csákó Vilmossal a főszerepekben.. Ccakő Vilmos ez idényben először lép fel a politikus Günther bádogos szerepében. Este Szende Ferencs, az újonnan szerződött széphangu baritonénekes első felléptéül »Az ingyen élők“, Vidor Pál rendkívül mulattató életképe 1 esz a műsoron, elsőrendű szerep- osztásban. A balkáni hercegnő. A nálunk már több ízben nagy sikerrel előadott operettében buosuzott el a szatmári színháztól Brátkav Márton, akinek három vendég- szereplése három feledhetleuüi kellemes estét szerzett a publikumnak, Legutolsó fellépte alkalmával nemcsak finom és diszkrét játékával, kupiéival, de főként bámulatosan ügyes táncával ragadt* el a közönséget. Ugyancsak ezen előadás keretében egy másik vendége is volt a színháznak : Görög Olga, a nagybányai sain- ház kólóra ur énekesnője, aki a berekedt Dénes Ella helyett játszotta el a hercegnő azerepót. A vendég kellemes színpadi alakjával és szép hangjával megnyerte a közönség tetszését. A kulisszák mögül. Egy kis pezsgő. Nem lévén előadás, Karácsony estéjén Összejöttek a bohémek mulaíni. Ital volt elegendő, de éjféltájban mindenki pezsgőre szomjazott. Hát nem illendő, hogy SZAMOS a Jézuska jövetele pezsgős palackok durrogásával üdvözöltassék ? Azonban kinek van pénze igy hónap végén még arra is, a mi muszáj, hát még arra, a mi nem nagyon muszáj ? Káidor elkeseredetten sóhajtott fel: — Csak én egyszer annyira vihetném, hogy & gázsimból pezsgőt rendelhetnék. Azt mondja Heves Bála, az igazgató: — Tudod mit Dezső, adok száz koren® előleget, ha éppen olyan nagyon pezsgőzhetnél. — Most rögtön ? — A son na i. — Ide azt a pénzt! Az igazgató úgy tesz, mintha a bu- gye'lárisa után nyúlna, de ez a mozdulata nagyon lassú. Sőt közbe szünetet tart és kérdezi; — Aztán rávinue a lélek ötvan pengőt ma elpezsgőzni ? — Rá engem. Csak ide vele, — Esküdjél ! Káidor feltartja három ujját: — így görbüljek meg, ha nem ig®s. — No hát én meg azt mondom, hogy olyan tag, a ki képes egy éjjel száz koronát sampányerre elkölteni, lem érdemei előleget. — Jó, felel Káidor. Tehát ünnepélyesen kijsleniom, hogy ha a direktor ur át ötven pengő előleget, akkor ma nem költők el belőle egy vasat se. — Kezet rá! — Itt van, nem disznoláb. — Helyes, mondja Heves. Minthogy azonb&n nőm költess a« ötven pengőkből ma egy vasat se, ennélfogva nincs is szükséged ötven pengőkre. Tehát nem «dók . . . — Gyalázat! hangzott fel unisono. Micsoda prókátor! fogán! — No csak várjátok mag a végét. Tshát nem adok Káldornak ötvau pengő előleget ... — Abcug ! — Hanem adok elöleget-önmagamnak én abból fizetők ma nakiek tiz üveg pezsgőt. — É’jeu! A pezsgő megivójott, ftz'án elhatároztatott, hogy az igazgatónak eme nagy tette arany betűkkel jegyeztessék fel a történelem könyvébe. Minthogy azonban az ilyen belük drágák és a történelem könyvét se olyan könnyű mogkerifeni, &k esetet egyelőre itt jegyeztük fel. jRémes szójátékok. A társulat néhány tagja, valamint a direktor is a minap egy úri házhoz voltak hivatalosak elédrs. Dacára annak, hogy Heves Béla szigorúan meghagyta Sípodnak, hogy illetlenül ne viselkedjék, nevezetesen: rossz vicceket. ne merészeljen mondani, Sípos mégse tudU elnyomui magába ezt a rettenetes szokását. Mikor a társaság asztalhoz ült, és első fogás gyanánt pompa* és óriás ke ősegét szolgáltattak fel, azonnal elkezdte: — Nini, hisz ez oathal. — Dshogy, — mondta n mitr.em sejtő udvarias házigazda. — Kecsege az, itt a tartár hozzá és ha tetszik, ecet. — Akkor ecet hal, — duplázott rá a javithatlau színész. Majd hozzátette: — S tudják-e, mi az, ha ebből a halból 12 darabot szolgálnak fel ? — Nos? — Tucethal. S remélem, a társaság most jó viccet ball . . . Másnap délelőttre Heves Béla rendkívüli színházi törvényszéket kivott össze Sipos ellen. Kis krónika. Kárbaveszett utazás. A műit hetekben a helybeli arany- ifjúság három szimpatikus tagja olaszor(1910. dec. 31.) 292-ik szám. szági körútra ment. Megjárták Veneziát, Firznaét. Pizát, Genovát s végül Rómában is voltak. Innen Ancsnán át hajón jöttek vissza Fiúméba. Természetes, hogy az elutazás meglehetős zajjal járt, aztán az itthon maradt barát-ok minden olasz városból halommal kapták az aazix-kártyákat. Mert ez utazás egyik legfőbb gyönyörűsége es, ha a» itthon levők minden képeslap véisle után irigykedve sóhajtanak fel: — Da jó dolguk van most ezeknek Olaszországban! Pedig ifjainknak nem is volt olyan nagyon jó dolguk. A Baedecker nyomán mindent megnéztek, hogy idehaza pontosan be tudjanak számolni. Velencében jegyaeteket csináltak a Mérk-tári galambokról, Firenzében a makaróni gyárakról, Genovában a tengerről. Pizában a* egyik ifjú igy sóhajtott a torony lát!ára : — Ezt nekem odahaza nem fogják elhinni, hogy a torony itten ferde. No de megvolt az utazás, megszűnt a levelezőlsp-ösön, fiat&i barátaink basa- felé jöttek, fáradtan, tenger pénzt elköltve, de abban az édes tudatban, hogy úti- kalandjaikról idehaza egy évig less mit beszélni. Idehaza azonban barátaiknak egy titkos összeesküvése fogadta őket. Ezek megegyeztek, hogy senki sem fog velük Olaszországról beszélni. így aztán a kővetkező jelenetek játszódtak le az utcán, ahol az egyik utt.zni volt ifjú a barátjával találkozott: — Szervusz ! — Szervusz. — Nos, magkaptad a levelező lapjaimat ? — Miféle levelezőlapokat ? — Amiket Olaszországból küldtem. — Ssinét se láttam. — Hát nem tudod, hogy 0 aszor- szágban voltam? Te, as a tenger, az a hajó, az a Velence, az a pápa, a Saent Péter templom, a ferde torony . . . — Ugyan kérlek, ki beszél manapság ilyen unalmas dolgokról? Sietek haza, fáj a, lábam, a tjukstemem , . . Ás ifjú két késsel kapaszkodott bele ebbe a lábba. — Mosd meg minden este és nem fog fájni ... Éi láttam & Vatikánban, mikor a pipa lábát mosták. Becsület- szavamra! — Nem érdekel. Ellenben tudod e, hogy tegnap megnyertem egy szubkontrát vannak kvart ellen ? Az olaszországi utasok nem bírtak szóhoz jutni, beunük rekedt minden úti éieméuy, mert mindenütt vagy az itthon történt eseményekkel traktálták, vagy a fzkópnél hagyták őket. Két napi sikertelen próbálkozás után a három ifjú felhagyott azzal, hogy úti élményeivel a várost extázisba hozz:. Mivel azonban valakinek mégis csak el muszáj beszélni egy ilyen mgy utazás viszontagságait, hát most dólutánonkint összejönnek a Viktoria kávéházban és elbeszélik azokat — egymásnak. Akinek van szive, az telepedjen hozzájuk és hallgassa meg ökot, — nagyon hálásak lesznek érte. Egy elkeseredett apa rémtette. — Saját tudósítónktól. — DebreczeD, dec. 30. Megrendítő tragédia történt tegnap Debreozenben, a kora esti órákban, a Nagyerdőn. Egy elkeseredett apa ki akarta irtani az egész családját, mert meg akarta menteni a nyomortól, a sok szenvedéstől, óletküzdelamtől, amely bizonnyal ott várakozott volna reájuk, ha egyedül, támasz nélkül maradnak. Balogh László 30 éves aszt&lossegéd eE a halálos beteg ember. Három óv óta
