Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)

1910-12-23 / 286. szám

Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, t/I évre 6 K, l/*évre3 K, 1 hóra 1 K Vidékre.. 16 „ „ „ 8 „ 4 ..........150 Eg y szám ára 4 fillér. A trónörökös a migyar politikában (—ss.) Kevés politikát szenzáció érintette még olyan kellem jsen a ma­gyar közvéleményt, mint az, hogy Ferencz Fordinánd trónörökös, jövendő­beli királyunk karácsony után Buda­pestre jön és mint öfelsege képviselője, trónbeszcdde! fogja megnyitni & dele­gációt. Ez lesz az első eset Magyarorszá­gon, hogy a trón várományos t közjogi vonatkozású funkciót végez. Hogy meny nyíre feífogia mindenki ennek a nagv eseménynek történelmi jelentőségét, ezt bizonyítja az általános megelégedés, amely a hir nyomában támadt, nemcsak a közönség, de a sajtó körében is, pártkülönbség nélkül. Budapestre irigy­lésre méltó napok következnek és Ma­gyarország joggal lehet büszke, hogy a monarchia leendő uralkodója itt jele­nik meg először aktiv politikai tényező gyanánt-, Ausztr iában, ahol nem tudom mit adtak volna, ha a trónörökös inkább vár még pár hóna­pot, hogy az osztrák -delegációt nyissa meg trónbeszéddel. De ne felejtsük el azt sem, hogy a rendkívüli esemény érdeme a kormányt és iegíőkép gróf Héderváry miniszterelnököt ille i, aki a dolgot kezdeményezte és sikerrel keresztül is vitte. Az ellenzóki sajtó azt állítja ugyan, (vájjon honnan vette az értesülést ?) hogy a kezdeményezés a trónörököstől magától indult ki, de Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákcczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. ez, még ha igaz volna is, csak növelné a kormány erd-mét. Mert ugyan mi:rt nem kívánkozott a trónörökös a dele­gációt Budapesten megnyitni például az előző kormány alatt, amely folyton azt hirdette ellenzék korában, hogy min­dent ki lehet vívni az udvarnál, ha egy hazafias kormány akarja? Nem kívánok azonban rekriminálni és disszonáns hangokat vegyíteni az ország örö nébe. A fődolog áz, hogy közónk jön végre a trónörökös. Az országnak alkalmi lesz; meggyőződni arról, hogy Ferencz Ferdinánd jól el van készülve uralkodói hivatásara, hogy kötelességeinek tud tiábán nemcsak meg­tanult magyarul, de jó! tud:a és tiszta, szép kiejtéssel beszéli nyelvünket. Sok lelkiismeretlen pletylcaságiak fogja egyszersmindenkorra végét vetni a nagy pillanat, amikor a trónörökös elé járulnak a két parlament kiküldöttei s ő megszólal előttük magyarul. Ki fog derülni, hogy Fér no Ferdinand nagyon is törődik Magyarországgal s hogy a dajkamesék közé tartozik a sokszor világgá kürtőit áliitás, mintha bennün­ket nem kedvelne, annyira nem, hogy nyelvünket alaposan elsajátítani nem is tartotta érdemesnek. A nap, amikor a trónörökös meg­jelenik Budapesten és a delegációk előtt megszólal, tagadhatlanul emlékezetes fordulót jelent a magyar történetben és bizonnyal újabb kapcsokat is fog léte­síteni a nemzet és a korona közt. A Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. trónörökös meg fog győződni arról, hogy fölég az utolsó években bármeny­nyire megrázták is ezt az országot a politikai viharok, a nemzet dinasztikus hűsége azok közepette rendületlenül megálit és hogy a trónnak csakugyan nincs biztosabb támasza Magyarország­nál. Viszont a nemzet látni fogja azt, hogy nem elbizakodottság és politikai szertelenség képezi az utat, amely a korona bizalmának áldásaihoz vezet, hanem egyedül a céltudatos munka, amelyet a nemzet javára a kiráiyiyal együtt folytatunk. Képeskönyvek Ifjúsági iratok Díszmíivek karácsonyi előnyárban beszerezhetők : WEiSZ ZOLTÁN könyváruházában­& képviselőgáz ülése. Budapest, dec. 22. Elnök B-rzeviczy Albert. Gróf Wickeuburg Márk előadó ismer­teti a bankprovizóriumról szóló törvény­javaslatot.. Szebeny Antal (Ko-isuth-párti) szerint még a magánéletben sem ajánlató-> pro- longíció ú ján rendezi a kötelezess-igékét. Minthogy pártja az önálló bank álláspont­ján vau, a jsvssla’ot, nem fogadja el. Kelemen Samu a kormányt hibáz­tatja azért, hogy a bankszabadalom meg­hosszabbításáról bzó[ó törvényjavaslatot n°m terjesztette be idején. Ä kormány A rozmaring. A .Szamos“ eredeti tárcája. Irta: Bodnár Gáspár. I. Szeretem a virágot. Mint a hogyan a magyar nép szokja mondani, „kegyetlenül sze, etem“. De a rozmaringot valami megmagya- rázhatlan, valami emlékezetes gyöngédség­gel rajongom körül. Csodálatosan egyszerű pedig — ez^a rozmaring. De talán éppen ezért vonzó. És régi, ősi, talán éppen azért vesszük körül kegyelettel, szeretettel gyöngédséggel Az én iró-szobámban egy büszke pál­mával szemben áll szerényen egy nagy, ha­talmas tő rozmaring. Nagy becsben tartom, ügy vigyázok reá, mint a két szememre. Nem csak azért, mert ilyen tő rozmaring valóban csodás je­lenség, hanem azért is, meri kedvesen meg­ható története van. * * * . . . Egyszer, nem is olyan régen, ki­rakat előtt mentem el. A nagy, tágas kira­kat üres volt. Csak egy hatalmas tövü roz­maring állott benne. A cserepén papir sze let függött. Rajta e szavak: — Eladó . . . A nagy, hatalmas rozmaring, magas, terebélyes, gazdag növésű rozmaring meg- ál'it utamban És szeget üt a fejembe. Meg a szivem közepébe . . . Egyszerre, egy pillanat alatt felszaba dúl tudatomban minden képzet. Minden gon­dolat. Lelkemben minden érzés, a mi ehhez a virághoz fűződik. Szinte rajzik, szinte hul­lámzik mindez, a mit róla tudok, a mit róla a nép költészetében hallottam, a nép ajká­ról, nem csak kis könyvembe, de szivembe is megjegyeztem . . . — Megveszem azt a virágot, szólottám a kereskedőnek. — Tessék . . . És kifizettem igen szerény árát alku- vás nélkül . . . Már hónapok óta az én irószobámban volt a nagy, a gazdag tövü rozmaring lakása, mikor egy öreg, kifli alakú, görbült anyóka lép be hozzám. Megáll, szinte döbbenettel veti búcsúra készülő tekintetét. Aztán napsugár száll ráncos ábrázatára. És nevet, boldogságos nevetéssel, mi it a gyermek. Szinte megütődtem, hogy talán bizony bomlott elméjű öreg áll előttem . . . — Az én rozmaringom, sóhajtott fel mélységes érzéssel. — Az én rozmaringom, igazítom ki csodálkozással. — De az enyém volt. Az én hü, az én kedves rozmaringom. Ott fakadt az első töve még leánykoromban. Hogy vigyáz­tam, hogy őrködtem reája. Nehogy össze szakadjon. Nem is szakadt. Még abból a tő­ből való. Az anyámék kénjéből. Aztán sirt egy verset az öreg. Nagy, nehéz könnyek potyogtak le szemeiből. És keservesen törülgette aszott, ráncos kezei­vel. A siri csendben bizonyosan egész élet- történetével viharzott végig lelkében. Az egyszerű, szegény öreg asszony lelkében itten a szívnek van története. Minden szív­nek van emlékezete. Búcsúzó története. — De kopogtatott a szegénység. Gyá­moltalan özvegyasszonyok ellensége. A szük­ség. A nyomor. Elcepeltem hát fáradtan, nehezen a kereskedőhöz Megkértem. Adja el. Az ur vette meg. Az én játékos rozma­ringomat. Csakhogy az ur vette meg. — Örül nénike, hogy nekem jutott ?-- Nagyon örülök, kegyetlenül örülök.

Next

/
Thumbnails
Contents