Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)
1910-12-23 / 286. szám
Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, t/I évre 6 K, l/*évre3 K, 1 hóra 1 K Vidékre.. 16 „ „ „ 8 „ 4 ..........150 Eg y szám ára 4 fillér. A trónörökös a migyar politikában (—ss.) Kevés politikát szenzáció érintette még olyan kellem jsen a magyar közvéleményt, mint az, hogy Ferencz Fordinánd trónörökös, jövendőbeli királyunk karácsony után Budapestre jön és mint öfelsege képviselője, trónbeszcdde! fogja megnyitni & delegációt. Ez lesz az első eset Magyarországon, hogy a trón várományos t közjogi vonatkozású funkciót végez. Hogy meny nyíre feífogia mindenki ennek a nagv eseménynek történelmi jelentőségét, ezt bizonyítja az általános megelégedés, amely a hir nyomában támadt, nemcsak a közönség, de a sajtó körében is, pártkülönbség nélkül. Budapestre irigylésre méltó napok következnek és Magyarország joggal lehet büszke, hogy a monarchia leendő uralkodója itt jelenik meg először aktiv politikai tényező gyanánt-, Ausztr iában, ahol nem tudom mit adtak volna, ha a trónörökös inkább vár még pár hónapot, hogy az osztrák -delegációt nyissa meg trónbeszéddel. De ne felejtsük el azt sem, hogy a rendkívüli esemény érdeme a kormányt és iegíőkép gróf Héderváry miniszterelnököt ille i, aki a dolgot kezdeményezte és sikerrel keresztül is vitte. Az ellenzóki sajtó azt állítja ugyan, (vájjon honnan vette az értesülést ?) hogy a kezdeményezés a trónörököstől magától indult ki, de Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákcczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. ez, még ha igaz volna is, csak növelné a kormány erd-mét. Mert ugyan mi:rt nem kívánkozott a trónörökös a delegációt Budapesten megnyitni például az előző kormány alatt, amely folyton azt hirdette ellenzék korában, hogy mindent ki lehet vívni az udvarnál, ha egy hazafias kormány akarja? Nem kívánok azonban rekriminálni és disszonáns hangokat vegyíteni az ország örö nébe. A fődolog áz, hogy közónk jön végre a trónörökös. Az országnak alkalmi lesz; meggyőződni arról, hogy Ferencz Ferdinánd jól el van készülve uralkodói hivatásara, hogy kötelességeinek tud tiábán nemcsak megtanult magyarul, de jó! tud:a és tiszta, szép kiejtéssel beszéli nyelvünket. Sok lelkiismeretlen pletylcaságiak fogja egyszersmindenkorra végét vetni a nagy pillanat, amikor a trónörökös elé járulnak a két parlament kiküldöttei s ő megszólal előttük magyarul. Ki fog derülni, hogy Fér no Ferdinand nagyon is törődik Magyarországgal s hogy a dajkamesék közé tartozik a sokszor világgá kürtőit áliitás, mintha bennünket nem kedvelne, annyira nem, hogy nyelvünket alaposan elsajátítani nem is tartotta érdemesnek. A nap, amikor a trónörökös megjelenik Budapesten és a delegációk előtt megszólal, tagadhatlanul emlékezetes fordulót jelent a magyar történetben és bizonnyal újabb kapcsokat is fog létesíteni a nemzet és a korona közt. A Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. trónörökös meg fog győződni arról, hogy fölég az utolsó években bármenynyire megrázták is ezt az országot a politikai viharok, a nemzet dinasztikus hűsége azok közepette rendületlenül megálit és hogy a trónnak csakugyan nincs biztosabb támasza Magyarországnál. Viszont a nemzet látni fogja azt, hogy nem elbizakodottság és politikai szertelenség képezi az utat, amely a korona bizalmának áldásaihoz vezet, hanem egyedül a céltudatos munka, amelyet a nemzet javára a kiráiyiyal együtt folytatunk. Képeskönyvek Ifjúsági iratok Díszmíivek karácsonyi előnyárban beszerezhetők : WEiSZ ZOLTÁN könyváruházában& képviselőgáz ülése. Budapest, dec. 22. Elnök B-rzeviczy Albert. Gróf Wickeuburg Márk előadó ismerteti a bankprovizóriumról szóló törvényjavaslatot.. Szebeny Antal (Ko-isuth-párti) szerint még a magánéletben sem ajánlató-> pro- longíció ú ján rendezi a kötelezess-igékét. Minthogy pártja az önálló bank álláspontján vau, a jsvssla’ot, nem fogadja el. Kelemen Samu a kormányt hibáztatja azért, hogy a bankszabadalom meghosszabbításáról bzó[ó törvényjavaslatot n°m terjesztette be idején. Ä kormány A rozmaring. A .Szamos“ eredeti tárcája. Irta: Bodnár Gáspár. I. Szeretem a virágot. Mint a hogyan a magyar nép szokja mondani, „kegyetlenül sze, etem“. De a rozmaringot valami megmagya- rázhatlan, valami emlékezetes gyöngédséggel rajongom körül. Csodálatosan egyszerű pedig — ez^a rozmaring. De talán éppen ezért vonzó. És régi, ősi, talán éppen azért vesszük körül kegyelettel, szeretettel gyöngédséggel Az én iró-szobámban egy büszke pálmával szemben áll szerényen egy nagy, hatalmas tő rozmaring. Nagy becsben tartom, ügy vigyázok reá, mint a két szememre. Nem csak azért, mert ilyen tő rozmaring valóban csodás jelenség, hanem azért is, meri kedvesen megható története van. * * * . . . Egyszer, nem is olyan régen, kirakat előtt mentem el. A nagy, tágas kirakat üres volt. Csak egy hatalmas tövü rozmaring állott benne. A cserepén papir sze let függött. Rajta e szavak: — Eladó . . . A nagy, hatalmas rozmaring, magas, terebélyes, gazdag növésű rozmaring meg- ál'it utamban És szeget üt a fejembe. Meg a szivem közepébe . . . Egyszerre, egy pillanat alatt felszaba dúl tudatomban minden képzet. Minden gondolat. Lelkemben minden érzés, a mi ehhez a virághoz fűződik. Szinte rajzik, szinte hullámzik mindez, a mit róla tudok, a mit róla a nép költészetében hallottam, a nép ajkáról, nem csak kis könyvembe, de szivembe is megjegyeztem . . . — Megveszem azt a virágot, szólottám a kereskedőnek. — Tessék . . . És kifizettem igen szerény árát alku- vás nélkül . . . Már hónapok óta az én irószobámban volt a nagy, a gazdag tövü rozmaring lakása, mikor egy öreg, kifli alakú, görbült anyóka lép be hozzám. Megáll, szinte döbbenettel veti búcsúra készülő tekintetét. Aztán napsugár száll ráncos ábrázatára. És nevet, boldogságos nevetéssel, mi it a gyermek. Szinte megütődtem, hogy talán bizony bomlott elméjű öreg áll előttem . . . — Az én rozmaringom, sóhajtott fel mélységes érzéssel. — Az én rozmaringom, igazítom ki csodálkozással. — De az enyém volt. Az én hü, az én kedves rozmaringom. Ott fakadt az első töve még leánykoromban. Hogy vigyáztam, hogy őrködtem reája. Nehogy össze szakadjon. Nem is szakadt. Még abból a tőből való. Az anyámék kénjéből. Aztán sirt egy verset az öreg. Nagy, nehéz könnyek potyogtak le szemeiből. És keservesen törülgette aszott, ráncos kezeivel. A siri csendben bizonyosan egész élet- történetével viharzott végig lelkében. Az egyszerű, szegény öreg asszony lelkében itten a szívnek van története. Minden szívnek van emlékezete. Búcsúzó története. — De kopogtatott a szegénység. Gyámoltalan özvegyasszonyok ellensége. A szükség. A nyomor. Elcepeltem hát fáradtan, nehezen a kereskedőhöz Megkértem. Adja el. Az ur vette meg. Az én játékos rozmaringomat. Csakhogy az ur vette meg. — Örül nénike, hogy nekem jutott ?-- Nagyon örülök, kegyetlenül örülök.
