Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)

1910-12-22 / 285. szám

UHU. dao. 22;) 286 szám SZAMOS 3 oldal. Divat mellények, plüsch és divat kalap újdonságok éB mindennemű férfi ás női divatcikkek a iegjutányosabb árban kaphatók Braun Sámuel úri és női divat-üzletében Deák-tér 7., Halmi-ház. nélküli futamokból és kadenciákból, a me­lyeket bizonyára maga a prímás eszelt ki, nem pedig Lavotta, az állítólagos szerző, a kesergők nagy költője. Hát a cigány még az úgynevezett klasszikus magyar müveket sem tartja érdemesnek a korrekt betanu lásra? Vagy talán nem is képes azokat be­tanulni ? Olyan kérdések ezek, a melyekkel ideje szembe nézni már egyszer. Ha minden zenészt, a ki nyilvánosan fellép, jogosan megfej itizálhatunk, akkor talán megengedik a tisztelt cigány urak, hogy véleményt nyil­vánítsunk az 6 játékukról is, a mely vendég­lői vacsoránknak és kávéházi pikkolónknak egyre kellemetlenebb járuléka már jó idő óta. A cigány urak ugyanis nem haladnak a korral. Lusták és önhittek, a gyomruk ■ehogyse akarja bevenni a kótát, a mely­nek segítségével sokszor felháborítóan unal­mas programmjukat változatossá tehetnék. A cigány ambíciója kimerül abban, bogy egy pár operett-keriugőt, polkát, kupiét, indalót nagynehezeu betanul akkor, amikor az utcán már az inas gyerekek is fütyülik és nyaggatják azokat addig, a mig ki nem jön a könyökükön. Továbbá: a cigány nemcsak azt hiszi, hogy neki untig elegendő az, amit az apjától tanult, hanem hiszi azt is, hogy ő született művész, a ki a harmóniát és generál basszust a kisujjábsn hordja. Ments isten, hogy egy képzett zenész a cigányt valamire figyelmeztesse, vagy játékában valamit kifogásodon: a cigány lenézi az illetőt, még ba egy Beethoven volna is. Ha talán megengedi nagy kegyesen, hogy Lehár tud valamit, viszont az arrogaija magának, hogy ő sokkal jobban tud min dent. A cigány fázik a kótátul és hallás után magolja be a komplikált operákat, a melyeket aztán úgy kivetkőztet a for­májukból, hogy az ördög se ismer ájuk Az egyszerű melódiákat megspékeli min­denféle cikornyával, a harmóniát megvál­toztatja a saját gusztusa szerint, a nagy­bőgős msga komponálja a basszust, a mely­től az embernek a haja égnek áll ; a cimbalmosnak pedig az az ambíciója, hogy a legbambább futamókkal és a repedt fa­zék hangját utánozó zörgésekkel tűnjön ki társai közül. Különösen mégis a hegedűs cigányok azok, a kik édes-keveset tudnak gyönyörű hangszerükön, mert mihelyt a magyar nótádat megtanulták, azt hiszik, hogy a hegedűn mindent tudnak. Nem is hallani a prímásoktól szép hegedű szólókat soha, egyszerűen azért, mert azokuak technikai nehézségeit nem bírják legyőzni. így aztán az orrukat fintorgatják minden hegedű művészre és dicsekszenek azzal, hogy ma­gyar nótát mégis csak jobban játsszák ők, mint akár egy Kubelik, egy Burmester, egy ;Veosey. Ebben igazuk is van, csak azt felejtik el, hogy manapság egyebet is kíván a közöuség, nemcsak magyar nótá­kat. Ma & vendéglőkbe és kávéházakba járó emberek közt tömegesen vannak ze- neértök, a k két a oigánymuzsika inkább , boszant, mint gyönyörködtet, miután ab­szolúte semmi művészet nincs benne. De nem is lehet: a művészetet nem adják ingyen ; éveken át tartó szorgalmas tanu­lás kell, a mig valaki egy hangszeren eléri azt a fokot, hogy rajta valami szebb mü­vet előadhat,. A cigány pedig ép *n tanulni nem akar, azért nem is viszi a mű vés? étig, liánéin megmarad egész éleiében zenei mesterembernek. Vagy nemj llemzö, hogy Magyarország ezer meg ezer cigány zenésze közt egyetlenegy művész nincsen? Sőt olyan sincsen, a kinek egy sziuházi, vagy szinfouia zenekarban uns oát lehetne veuui ? Színház. Heti műsor: Csütörtökön „Buridan szamara“ (be­mutat előadás) francia bohózat. (C. bér ét.) P uteken másodszor „Bundán sza­mara“ (A bérlet.) HÍRROVAT. $zd(c?zt9i fizettet «gy szerelmes Kis UnynaH, amely azonban minden sze­relmes Kis lánynál; szál. „Képzelje, szerkesztő ur, halálosan szerelmes lettem . . .“ Isteukém, ha a szerkesztőség tagjait a szeriut díjaznák, a hány ilyeu kezdetű 1-vetet kell elolvas- niok esetleg ei is intézniük, akkor nem lenne ujságu ónyomor. Nem tudjuk, micsoda titokzatos köd, micsoda Pythiaszerü misztikum veheti körül ezt a mi kis zugunkat, ahonnan a tol szárat rágva bocsátjuk világgá illetve várossá a véres és kavósbbé véres szén zációkat. Nem >udjuk, miből lehet az a köd de hogy létezik, az bizonyom, mari. egyébként asm tisztelnének meg vele — nem panaszképpen mondjuk, csak lisztel- jenek — a kis láuyok, hogy ügyes-bajos szere'mi do'gaikban tőlünk kérjenek taná­csot. Bategtől orvosságot. No mert vagy van a szerkesztőség­ben szerelmes ember, aki a szerelmi ügyosz­tály vezetője, — akkor ez a szintén halá­los szerelemben sínylőd i nyomorék maga is rá lenne utalva, hogy valaki jói ellássa tanácsosai a saját szive bajában, — vagy pedig nincs szerelmes szivü ember, no hát akkor fuocs az egész szerelmi ügyosztály munkarendjének, tevékenységének. Mert ha egy ilyen teliszerelemmel levél valamelyik nős emberünk kezébe kerül — a n>s emberek rendszerint már nem szerelmesak — akkor egy gúnyos mosoly a válasz rá, a melyet a választ váró „sz ralmes bakfis“ sohasem olvashat el a szerkesztői üzenetek rovatában. De szerencséjük van a szerelmes le­ányoknak, a kik nagy naivságukban tőlünk várják a „gyógyító irt szivük sajgó sebére.“ Mert mi lelkiösmeretes emberek va gyünk és addig keresünk, kutatunk, kur­kászunk, amíg találunk egy szerelmes embert, aki aztán választ, ad a kicsi lányok levelére. „Az én szerelmem nem amolyan kis - leányos affsktálás, hanem igazi, nagy, első szerelem, a melyet érzek lelkem egész mélyévé*, .1 éves >zivem minden dobba­násával “ Nohit ebben egy pillanatig som ké telkedünk. A mit egy uzeuhét éves kis láuy érez szive egész melegével és többi szerelmi szerveivel, — az nem is lehet mis, mint nagy és első szerelem. Nagy szerelemnek kell lennie, mert hiszen a«t Írja tovább, hogy „15 éves ko­romban szent esküt tettem rá a tempóm­ban, hogy sohasem leszek szerelmes és mégis elővett a be egség.“ Megálljunk csak, lelkem, azzal az e’ső szerelemmel. Adja ide csak az orrocs­káját, hadd nézzük meg: puha e vagy kemény ? Puha biz az a rózsás kis fitos. Né^ze csak, kicsi leány! Mi vagyunk itt a szerkesztőségben egynehányan és egyikünk sem szereti az italt. De nem is jutott eszünkbe soha, hogy elmeujtink a templomba és ott auti- alkoholista fogadalmat tegyünk. Sőt a statisztika is azt bizonyítja — áldott legyen az ő neve, mindent bizonyít — hogy az antialkoholista esküt letevők 100 percentje alkoholista. Vagy például egyikünket sem fenye­gette még a difteritisz és csodálatos mó- •don mégsem jutott eszünkbe a difteria ellenes szérummal beoltatni magunkat. Mi tehát, akik a kis lányok naiv hite szerint ilyen böleiek vagyuuk, mi ott látjuk már az eskü lété tele körül egy hatodikos vagy hete­dikes diák glóriaövezte alakját, aki kőke­mény, megbódithatatlau szivével odakény- szeritette a 15 éves kis leányt Szent Ás­tál elé és letétette Vale a szörnyű fogadal­mat: „íme lásd, szent Autal, az is utolsó gazember, a kibe én még valaha az élet­ben belészeretek. Ámen!* De hát nem kell azért mindjárt elpi­rulni, nem történt semmi baj. Csak egv kis íorm&hiba. Mert hiszen minden szerelem első szerelem, a mely a többit, az előzőket mind utolsókká, jelentéktelenné teszi. Azt meg aztán, hogy valami kegyet­len nagy szerelem rázza a szivét, azt biztosra veszszük. Másként nem szegte volna meg érte szörnyű esküjét. De ne búsuljon, kicsi áuy, nagyobb és komolyabb esküvéseket is megszegtek már a szerelem kedvéért, ezekről azonban 17 éves kis leányoknak legfeljebb osak a barátnőitől szabad egyetmást megtudni, tőlünk nem, mert mi — tetszik látni .— az erkö'csót szolgáljuk. A nagy szerelem melle t szól levelé­nek minden egyes szava — kivéve azt a szokatlan körülményt, bogy nincs benne helyesirási hiba — a nagy szerelem mel­lett szólanak még azok a sorok is, amiket szivének hő dobbanásai közben — el- felejtett leírni. a karácsonyi és njévi szenzációs vásár a Szatmári Bazárban, Kazincy-n. 10. Ilyen dúsan felszerelt raktár vidéken még nem létezett. Játékok, emléktárgyak, ház­tartási cikkek, diszmü-áruk, női rüdikülök, 'pénztárcák, albumok, munkakosarak, kazetták, zolingeni kések, evőeszközök és ezerféle itt fel nem sorolható tárgyak a leg- jutányosabb szolid szabott árak mellett beszerezhető . Viszont eladóknak kedvezmény. Becses pártfogást kér BLATNICZKY ISTVÁN, Szatmár, Kazinczy-utca 10. szám. Á V

Next

/
Thumbnails
Contents