Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-18 / 257. szám
257. s^m, aúÍi évfolyam. _____ _____ _____ __Szatmár, 1910. nov. Irt 18., péntek. gi L-1------sssss-s*—----' 1 --------------:——----——■El őfizetési dij : Kslyben: 1 évre 12 K. V, évre 6 K, */« évre J K, 1 hóra 1 K üdékre:.. 16 „ „ ' , a .. ,. 4.. . 150 Egy szánt ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. rtt Teiefcnszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a iap kiadóhivatalában fíretendók. Hirdetések: K észpénzfizetéa melleit, a h^jti lányosabb árban khrsd- tétnek. — apróhirdetések kördtt minden szó 4 flliéí Nyiltt r sora 20 fdlór. „Dolovai nabob lánya“, Herczeg Ferenc színmüve. Este, másodszor „Balkáni hercegnő“, operett. (A. bérlet.) Vasáru p délután, „Tavasz“ Operette. Este, harmadszor „Balkáni hercegnő*, Operette. (B. bérlet.) Kacagó est a színházban — Theodor és társa premiéreje. — Engedőimet kérek, ha kissé zűrzavaros lesz az írásom, de amint a szerda esti premiórre az iráskövetelt» kötelezettségből visszagondolok, mindannyiszor elfog a harsány kacagás, a nevetési rángás, vagy amint a karzaton nevezik — engedelmet kérek a kifejezésért — a rökdüh. Edzett színházlátogatóknak a sajátsága, hogy mikor a publikum sir, akkor ő kacag, ha a közönség komoly, a törzsvendég ásít, ha pedig az egész nézőtér reszket a nevetéstől, akkor a színházi róka komoly, mint egy vezércikk és bősz ráncokba ölti komor homlokát. Ez az állandó különvélemény, ez a felülemelkedés bizonyos súlyt és tekintélyt ad a színház minden esti vendégének a többiek előtt, akik — minthogy pénzért veszik a jegyüket — csak nagyritkán jutnak a műélvezethez, de ha hozzájutnak egyszer, akkor aztán alaposan át is engedik magukat a színpadról leáradó hangulatoknak : humornak, szomornak egyaránt. ján való perlés joga a kereskedő osztálynak olyan joga, mellyel visszaélt, A tisztességes kereskedőnek erre a jogra szüksége nincs. Hosszasan so'olja fel az ilyenfaj'a visszaélések egész sorozatát. Vannak mindenütt helyes és üdvös intézkedések, de a felebbezásnél történt egy sérelmes változás. Veszedelmesnek tartja a váltó pereknek a járásbíróság elé utalását, mert ezáltal a váltóeljárás nem lesz olyan gyors, mint eddig volt. Az esetben, ha a kereskedők előjogai megszüntetnek, hozzájárul a javaslathoz, ellenesetben azonban azt nem fogadja el. Véleménye szerint a vidéki kereskedők csak uey erősödhetnek meg, ha az előjogok töröltetnek és jobb dolguk le z a vidéki ügyvédeknek is. A javaslatot egyelőre nem fogadja el. Ezután szünet következett. Szünet után Csermák Endre szólalt fel és a javaslatot elfogadja. TTTV I TT mielőtt kelengyét besze- 11 ti A S\ rezQÓnk, kérjünk árjegy- 1 zéket Kardostól, Kazinczy-u. Színház. Heti műsor: Pénteken, újdonság először, „A balkáni hercegnő“. Operette. (C. bérlet.) Szombat, d. u. első ifjúsági előadás A képviselőjjáz ülése. A polgári perrendtartás tárgyalása. November 17. Lukács László pénzügyminiszter beterjeszti négy hónapra szóló indemnity javaslatát. Következett a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Horváth Gyula beszél. A Kossuth-párt nevében kijelenti, hogy e javaslatnál eite kint a pártpolitikai szempontoktól és a javaslatot elfogadja, mert arra óriási szükség van. Ezután hosszasan fejtegeti a bírák helyzetét és kijelenti, hogy véleménye szerint a javaslat életbeléptetése a birói kar feltétlen szaporítását vonja maga után károsnak tartja a kereskedelmi törvényszék eltörlését. Simouyi-í emadbin Sándor hozzájárul ahhoz a dicsérethez, amit tegnap Kelemen Samu az elismerés hangján mondott a ja vaslatról. A bíró, szerinte, nem igazságot, hanem jogot szolgáltat. Nem helyesli a sommás eljárást és a ajóbeliséget, ha az nincs kellően irásbelileg előkészítve. Hibájául rójja fel a javas'atnak a szóbeliséget. Támadja a kereskedő osztályt, amely olyan kiváltságokat akar magának biztosítani, hogy az egész ország népessége ki legyen neki szolgáltatva. A könyvkivonatok alap„. . . rossz sejtelmeim voltak már, mikor először magamra vettem a zöld szoknyát, most azonban már egészen bizonyos, hogy a Dunába kell magamat ölnöm, mert nincs egyéb hátra . . .“ V. Szedónia (a rákosberónyi baráttemplom gyóntatószéke előtt térdepel, a rácson keresztül suttog): A vége az, hogy most el fog tőlem válni . . . Amilyen mamlasz, el is veszi azt a ravasz perszónát... Azt mondja, hogy nevet kell adnia a gyermekének ... És azt is mondja, hogy mindennek a zöld szoknya az oka . . . En azonban nem tehettem máskép, nem igaz, főtisztelendő uram? A jó öreg gvárdián (a rács mögül suttog): Persze, persze, a férfiak nagyon furcsák. Amit ők szeretnek a nőn, az rendesen valami zöld szoknya, amit maguk adnak rá. Szidónia: Önérzetes asszony létemre nem vehettem magamra. Mert ki vagyok én, mi vagyok én ? A jó öreg gvárdián : Hogy mi vagy te? A gyónás pecsétje alatt megsúgom, leányom, hogy lúd vagy. Elmehetsz, — ego te absolvo 1 Mili (mint fönt): Viselem, de azért a do'og mégsem volt rendjénvaló. Kinos szünet. A portás beordit az ajtón: Személyvonat, Budapest felé — be- szállani 1 A vasúti kocsiban megint ketten vannak. Antal: Dolga van Pesten? Mili: Még nem láttam a Szépművészeti Múzeumot, azért megyek be. Antal: Kivel nézi meg ? Mili (szigorúan): Egyedül! Antal: Én se láttam még az1; a múzeumot. Mili: ügy ? Antal: Nekem tizeaegyiglesz dolgom, akkor én is odamegyek. Mili (elpirul és hallgat.) Antal (halkan): Jó lesz ? Mili: Nem jó lesz, mert maga házas ember. Antal (vérvörös lesz, szünet után, alázatosan) : Házas embernek nem szabad a múzeumba menni ? Mili (makacsul kinéz az ablakon, de aztán lassankint mosolyogni kezd.) Antal: Jó lesz ? Mili (vállat von ős most már nevet.) IV. Részlet Mili leveléből, mely több hónappal a Szépművészeti Muzeum megszemlélése után kelt: A zöld szoknya. Irts: Herczeg Ferenc. (Folytatás és vége. III. A rákosberényi pályaudvar másodosztályú várótermében. A teremben csak ketten vannak. Antal: Pestre, Pestre ? Mili (elpirul): Igen. Antal: Első eset, hogy magát a vasúton látom Pedig én sokat utazom Mili (tartózkodóan): Én keveset. Antal (szünet után): A főutcán maga után jöttem. Észrevette? Mili: Hogyne. Antal: Nem tudtam, hogy maga az és megesküdtem volna, hogy pesti nő. Fúrta is az oldalamat a kíváncsiság, hogy vájjon kinél járhatott az a szép pesti nő. Mili: Szép ? Hiszen nem is látta az arcomat I Antal: Mindegy ... És van magán valami, ami nagyvárosias ... Az öltözködése, a járása, ahogyan suhog, tudja az ég . . . Mili: A selyemszoknya suhogott, amit nekem ajándékozott. (Szigorúan.) Mondja kérem, hogyan gondolhatta, hogy én azt elfogadom? AntMl: Dfi hiszon ftlfncradtn Viseli is.
