Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-13 / 253. szám
(i910. bot. 13.) 253 KÍn. ^ A K C 9. oldat. A macskás öreg hölgy. Irta: Oetave Mirbeau. Ma reggel újságolták, hogy a szomszédom, az öregClaudine Ho teur meghalt ? .. . Meghalt és nem tudni, hogyan miképpen. ... Ez a váratlan haláleset meglep, de nem indít fel . . . Talán megölte magát Claudine ? Talán megölték ? Nem tudni és nem is vagyunk rá kiváncsiak. Sem rajta, sem a házában nem vettek észre erőszaknak vagy lopásnak a nyomát, „nincs semmi jel“, ahogy a csendőrhadnagy, ez a kiváló kriminalista mondta, bizonyára egyszerre, természetes halállal halt meg . . . Nyilván úgy találták meg az ágyában, kihűlve, mereven, hideg arccal, kinyúlt tagokkal, minden nyoma nélkül a fájdalomnak vagy meg- rohanásnak, mintha aludnék . . . Aludt, valóban aludt, de örökre. Nem világos dolog ez, mert Claudine Horteur, minden hatvanöt éve mellett is, rendkívül életerős volt, hideget, meleget vigan tűrt, pompás egészségben, akár csak egy férfi. Az ő erős szervezetéről 'senki sem hitte volna, hogy ilyen hirtelen fog meghalni. Bizonyos, hogy itt történni kel'ett valaminek. De itt Heur- sur-Tide-ben az ember nem szereti az efélétj s a hatóság emberei azonnal beleavatkoznak mindenbe. Igen, igen, ők majd kitalálják. Megjelenik az elöljáróság, hogy kinyomozzon egy bűnt és kinyomoz egy újat . . . így aztán mindenki csak ennyit szól: — Claudine meghalt . . . Vége . . . Az elöljáróság pedig nem akarja a közhangulatot zavarni, hát csak annyit mond : — Claudinn meghalt . . . Vége . . . Az orvos, aki a halált konstatálta, ennyit állapított meg: — Az az egy bizonyos, hogy meghalt. A maire megszólalt; — Hát meghalt . . , Egyebet nem tehetünk . . . A békebiró igy szólott; — Bizony meghalt! . . . Végül a jegyző, az ellenzék legbefolyásosabb és legtekintélyesebb tagja, azt mondta: — Nincsenek örökösei . . . Nem tudok örökösökről . . , Hát ugyan ki és miért gyilkolta volna meg? . . . Az eredmény az lett, hogy Claudine Horteurt eltemették, minden további tana kodás nélkül . . . Elment, ahogy jött, nem tudni, hova ... A levólhordó, aki ezt nekem elmesélte, filozófusán tette hozzá: — Hát aztán minek is ? . . . Visszahoznák vele? Értésemre adja azt is, félig meddig megelégedett ábrázatával, hogy egyáltalán nem esik rosszul nekik. — Á temetésére elmennek — magyarázza — de sírni ugyan nem fog senki; mert ez olyan szórakozás, amiben ritkán van részük. Nem szerették ezt a Claudinet. Megkérdeztem: — Miért nem ? Gonosz nö volt ? — NemNem a’ . . . csak hát, hogy is mondjam . . . nem volt idevaló . .. Nem is tudta senki, hová való, egyszerre csak itt volt a három feketé macskájával. — Régin? — De régen ám . . . Harminc esztendeje. Mit akar ön ? . . . Idegent nem lehet szeretni. Aki nem hozzánk való, aki sehová se való ... De van valami, ami még sokkal furcsább. Látja, jó uram. tizennyolc esztendeje vagyok én levélhordó, úgy, ahogy itt lát, aztán soha egyetlenegy levelet nem vittem Claudine Horteurnak . .. Nagyon gyanús ez 1 . . . — No jó, de hiszen én is idegen vagyok. Én sem vagyok magukhoz való, ahogy maga mondja, — Óh, de ön, az e gesz más ... Ön kap leveleket, meg csomagokat is ! . . . Elmentem, hogy megnézzem Claudine Horteurt a halálos ágyon. A háza épen szemben van az enyémmel, az utca túlsó oldalán. A ház megett két nagy tüskesövény között kicsi kert terül el, egyetlen egy fü- szőnyegből kikarikázva, mely körül keskeny homokos ut fut, oly szabályos, mint egy szallag . . . Nincs sem virág, sem fa . . . A pázsiton vagy húsz apró sirhalmot veszek észre, kicsi dombjukba fakeresztek vannak ütve és a kereszt karján felírásokat látok; egyikről ezt olvasom, amint, elmegyek előtte: — Itt nyugszik imádott Kikim. Felül, a fehér fára íestett két nagy könnycsepp között a dátum. A másikon meg : — Drága Michelemnek, kit gaz fickók gyilkoltak meg!... Nyugodjék lelke békében. És több, sok, sokkal bohókásabb szenti- mentalizmussal és sokkal megkapóbb gyöngédséggel. Ezt gondolom: — Monománia az állatok iránt. És feltűnik előttem a vén kisasszony, ellenséges arccal, szomorúan és zárkózottan, ahogy nap-nap után láttam nyitott ablaka mellett, amint varrt, varrt és vele szemben egy asztalon, jkót cserép geránium közt fonott kosárban kék selyem Ipárnán egy nagy fehér macska dorombolt . . . Valóban, mért halt meg ? Olyan erősnek, olyan egészségesnek látszott. II. Mivel nem akadt asszony, aki vállalkozott volna rá, hogy virrasszon mellette, a maire kirendelte a csőszt, hogy legalább a házra legyen aki vigyáz. Ott ül a ház előtt egy fehér pádon, könyöke a térdén, szájában kurta pipája. Derék ember, akinek nagyon ráncos már a keze és a szeme egyre könnyezik. Megkérdeztem tőle, meg lehet-e nézni a halottat, hol kell hozzá menni ? — Ott ni — mondja az ajtó felé bökve. — Ott van a lépcső tetején. És megdöbbenve, szinte ellenségesen méreget. Nagyon különösnek találja, hogy ón meg akarom nézni azt a vén lányt, akire senki sem kiváncsi. — Ön talán a rokona? — kérdi. — Nem. A szomszédja. — Igen!.. . Egy kicsit hallgat, aztán jóindulattal bólint. — Ahogy tetszik! — véli. Kinyitom az ajtót, belépek a szobába. Nagyon tiszta, a bútorok ragyognak, mint a tükör. Claudine ott fekszik az ágyán, azon mód, ahogy megtalálták... Különös arcával, csontos termetével, hidegen, majdnem derülten. Minden oly nyomasztóan néma, a kosár az ablak mellett üres... A szobában seki sincs... Az ágy mellett nem ég gyertya, az ágyon nincs egy szál virág... Valóban úgy látszik, mintha csak aludna ... Kimegyek, a szivemet összeszorította az a nagy üresség, az a nagy elhagyatottság. Lent a csősz meg sem mozdul... Megkérdezem. — Hogy hagyhatják ennyire egyedül ezt a szegény halottat, se virrasztó se gyertya, sehol egy virág, sehol semmi ? Az ember vállat von: — Nem idevaló! — dörmögi. — Mit tudjuk mink, hová való ? ... — Ez nem ok ... Rosszat sohasem tett senkinek .. . Mindig emberséges volt. — Idegen volt. És egyszerre a pázsitra matat, amit a keresztes dombocskák tarkítanak. — Osztán nem is volt igaz keresztény . .. Osztán eltemette a macskáit, mintha emberek volnának... A Mi Urunk keresztjét dögök fölibe I... Megadta neki! — De hát hogy élt annyira egyedül? — A macskáival élt. Csakhogy a gyerekek szerették megölni. Soha sem volt tovább egv hat hónapnál nála. És dühös volt, átkozódott, azután meg sirt, sirt. Tegnapelőtt is megöltek egyet, egy nagy fehéret ... Nézze ... A pázsitra mutatott, amelyen egy friss dombocska látszott. — Ott van a macskaja... De már arra nem volt ideje, hogy keresztet tegyen rá, a pogány ! Elnéztem a sirhalmokat, a kis fakereszteket, a temetőt, melyben a kedves állatok nyugosznak; a kedves állatok, amelyek egész életét, minden szerelmét kitöltötték ennek szegény nőnek, kit az emberek oly kegyetlenül kitaszítottak. S mélységes felindulás vesz erőt rajtam Megkérdezem még: — Claudine Horteur nem járt misére ? Felugrik a jó öreg, mintha vipera csípte volna meg. — Misére! 0 jó intenem ! . . . Hiszen maga a jó isten bottal verte volna ki a templomából! Ebben a pillanatban felcsattan az utcán a kiáltás: „Kis újság! . . .“ Az öreg föláll a padró1, keresztül megy az udvaron s egy perc múlva nagy papírlappal tér vissza, amit olvasni kezd, eltökélve, hogy egy kérdésemre sem felel többé. S én busán ott hngyom . . . Az egészséges gyomor fenntartása főleg az emésztés fenntartásán, to vábbvitelén, szabályozásán és terhes szorulás távoltartásán i nyugszik. Egybevált és keresett, gyógyfű vekből előállított orvosság, mely Ízléses, emésztést előmozdító, enyhén hajtó háziszer, mely a tel- hetetlenség következményét, hibás diétát, hülést, székrekedést, túlsók savképződést, a görcsös fájdalmakat megakadályozza a a dr. Rosa-féle gyomorbaizsam a Fragner-féle prágai gyógyszertárból. Óvás. A csomag minden részén rajta van a védjegy. Főraktár: a B, FRAGNER gyógyszerész cs. és kir. udvariszáliiió .a fekete sashoz“ Prag, Kleinssite 203 (Ecke der Nerudagasse) OOP" Postai szétküldés naponta. "3TCI 1 egész üveg 2 korona. Vs üveg 1 korona A pénz előleges beküldése mellett 1 K 50 fillérért egy kis üveggel, 2 K 80 fillérért egy nagy üveget, i K 70 fillérért 2 nagy üveget, 8 K-ért4 nagy üveget, 22 K-ért 14 nagy üveget franko küldenek a Monarchia minden államába. Raktár Ausztria—Magyarország minden államában. Klein Helén női divatterme Szatmár, Kazinezy-u. 7. © Női divattermében készülnek a legelegánsabb női ruhák és cos- tümök jutányos árak mellett. ______________________________J „Í Htu hajcsodaszer bcbizonyithatólag .. hatásos.. Kopaszság, hajhullás, hámlás elleni szer. „Evoe erősiti és frissíti a fejbőrt, erősíti és elősegíti a haj növését. Egy nagy üveg ára, igen kiadós, 5 korona, három üvegé 12 korona. „Evoe“ csoda-crém ránc, vimmerli, redő, bőratka ellen. Nagy tégely 4 korona. „Evoe“ keleti szépitőszappan 1 korona. Az „Evóe“ társaság főraktára: BALOG J. Wien, 528, Práterstrasse 57.