Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)

1910-10-16 / 230. szám

XLU. évfolyam, Szatiár, 1910. akt. 1)4 ;6„ vasárnap. 230. szám, Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. Vj évre 6 K. >/< évre 3 K, 1 hóra ! K Vidékre: „ 16 8............ 4„ .. 150 Eey szám ára 4 #i!Iér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczl-utcza S. szám. Ui Telefonszéni: i07. Mindennemű dijak Szaim&ren, a lap kiadóhivataléban fiietendrtk Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntányosabb Arbsu ktteti- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 flttór. Nyilttőr sora 20 fitíér. Tőkeemelés. (T.) A helybeli pénzintézetek jelen­tékeny része emelni készül az alap­tőkéjét. Ezzel kapcsolatban ismét felujulnak azok a viták, melyek elsősorban mesgye- pörök afölött, hogy mi tartozik belőlük a saját, külön elhatározás sérthetetlen teremumára s viszont hol kezdik érin­teni olyan közelről és olyan érzékenyen a helyi pénzügyi élet idegszálait, hogy a felszisszenés jogos és méltányos is legyen. Hirtelen előrebocsátjuk, hogy mind* ezek a szempontok alig bírnak jelentő­séggel, mert a gazdasági élet mozgása sem a jogosság, sern a méltányosság után nem igazodik, hanem kizárólag a gazd sági főelv örök érvényét ismeri, amely mindig a viszonylag legkedve­zőbb állapot előidézésére törekszik. Ha tehát egyik, vagy másik intézet csak úgy tud élni, vagy úgy tud job­ban élni, hogy tőkét emel, akkor annak hiába festik le a legélénkebb színekkel a helybeli pénzpiac tönkjét, azért az csak emeli az alaptőkéjét, ha a sárga­földig lekoníerenciázzák is. A többi tényezőknek ezt mint ada­tokat kell aztán venni, mint ilyennel számolni és ehhez képest eljárni. Tet­tekkel tényezni és nem megállapo­dásokkal. Az nem vitás, hogy egy olyan pasz- sziv piacnak a tőkeemelése, mint a azatmári piac, lényegileg nem más, mint adósoknak újabb és olyan grup- pirozása, hogy azok hitelezőknek néz­zenek ki. Köztudomású, hogy a részvényjegy­zés 80 százaléka a lombard-iizlet rég kipróbált eszközével történik s csak a fennmaradó csekély rész az, amely betétből vándorol át a részvénybefek­tetés roszzabb típusába és segít meg­drágítani a piacot, amely betétkamat helyett most már osztalékot fizet ugyan­azon tőke után. Ezt az egyre ingadozó és egyre kevésbé szolid állapotot szanálni lehe­tetlen. Lehetetlen addig, amig a hely­beli erősebb intézetek semmiféle üzlet­nek ellenállani nem képesek és meg­tették azt, hogy kölcsönös fogadások dacára mégis örömmel engedték kiját­szatni magukat, hogy a részvény­zálogkölcsön örömeit élvezhessék. Az volna az első lépés a piac gyó­gyításában, hogy az intézetek győzzék meg önmagukat arról, hogy egy-két üzlet kedvéért nem érdemes a mondva csinált kapitálisták számát szaporítani s nem az értekezlet határozata, hanem a piacnak és saját maguknak jól fel­fogott érdeke kösse meg a kezüket, ha mohóságában önmaguk ellen tör. A második, az utolsó és biztos eredményű lépés pedig az volna, ha a nagyobb intézetek egynehányának ösz- szeolvadásából olyan pénzforrások buggyannának fel a piacon, amelyek azt bőven önthetnék el és teljesen destruálnák a vérszegény szervezeteit a kisebb intézeteknek. Nyugodtan és az elméleti tételek higgadtságával tárgyaljuk ezt, mert kizártnak tartjuk, hogy a gyakorlatba valami is csak átmenjen mindebből, amit a helyi pénzviszonyok minden ismerője egyaránt vall. Személyi okok és érdekek össze­fogva a kicsinyes és rögtönös pénz­vágy mételyével úgy rendbehozták már ezt a piacot, hogy újabb rendezés lehetetlen. És mire is volna az jó, mikor egyik­Kötött kabátok fehér, piros, szürke, sötétkék és fekete színek- UNGER kézimnnka ben kaphatók ....... .................. üzletében, A hétről. Irta: Dénes Sándor. V árosunk polgármesterének királyi kitün­tetése volt a helyi érdekű események legkiválóbbika e héten. A közvélemény rö­videsen megállapodott abban, hogy az év mely eseményei voltak azok amelyek körül a királyi kézirat tág értelmű „buzgó szol­gálatai“ teljesittettek. Nem is volt nehéz rájönnie az elismerésre érdemes szolgálat­nak abból a kritériumából, amelyet a királyi kézirat — az igazság szempontjából mellőz. Legalább is egy úri ember, aki a képviselő­választáskor Kelemenre szavazott, azt állí­totta, hogy a „buzgó és eredményes“ szol­gálatok elösmeréseül udvari tanácsosság jár. A polgármester pedig királyi tanácsosságot kapott. Z sidó polgártársainknak nagy ünnepük volt a héten, a nevezetes hosszú napot ülték. (Ha véletlenül a szedők elsajtóhibázzák a dolgot és azt szedik, hogy „ültük“, — az se lesz baj.) Sápadt, éhes izraeliták csász- káltak az utcákon és áldották a figyelmes köztisztasági intézkedéseket. Áldották azt a pár szorgalmas vén embert, akik a Deák­téren és egy néhány mellékutcában kaszál­ták seprőjükkel az utca porát, piszkát lehe­tőleg úgy igyekezvén, hogy mindég a járda felé szálljon a por. így aztán a bőjtölve sétáló izraeliták ha egyebet nem is ehettek hosszunapkor, a köztisztaság jóvoltából nyel­hettek port, a mennyi beléjük fért. Akárki intézte a dolgot, bölcsen intézte és szokat­lanul kedves figyelmet tanúsított a bőjtölő zsidók iránt, amikor az ünnep alkalmából bibliai textusból vette az intézkedését. Abból, amelyben az Ur ráparancsolt a kígyóra, hogy hason csuszszék és port egyék. Igaz, hogy a porevés ilyenfoiynán a kígyók resort- jába tartoznék, de miután a köztisztaság fölött őrködő körök hozzászoktak, hogy a hason csúszást az emberek már teljesen elsajátították a paradicsombeli felbujtótól, egész észszerűen cselekedtek, mikor a port is velük etetik meg. És éppen hosszunapkor. A propos, porevés! Rossz hét járt a helyi köztisztaságnak ama fővárosi konkuren­seire, akik ezt a poretetést dosisokban drága pénzért űzik. Digestol Glück ós társai meg- ették a kefét. A reklámkópen szereplő anti- patikus kinézésű úrról kiderült, hogy nem gyomorrendező porokat étkez, hanem vak­recepteket. A gyomorszépitő szerek, a füst­nélküli fogporok ós az ormövesztő kenőcsök feltalálóiról kiderült, hogy összejátszva a diplomás koldussal, aki mások gyógyítása közben nem volt képes saját gyomorbaját: az éhenkorgást kikurálni, — csak azt a ren­delését tartották be a receptek ákombákom- jának, hogy : signetur. A deturt mellőzték. Nem adták ki senkinek. Ezért aztán a kü­lönféle korszakalkotó találmányoknak a evikkeres pincérrel szomszédos tulajdonosai megismerkedtek egy másik, szintén igen hasznos találmánnyal: a daktiloskopiával. V asárnap fogom olvasni a Szamos-ban, hogy a bankok nem léptek bele az alaptőke-felemelés-ellenes megállapodásba. Az egész dolog csak az újságírói RÓtfo Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. frtflßztasfgufK, mint legolcsóbb be?áaáplási forróst. közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés! Az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál, jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents