Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-15 / 229. szám
229. sidin, XLH, évfolyam, MMK Szataár, 1910. okt. hó 15„ szombat, Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, J/5 évre 6 K, V« évre 3 K, 1 bőre 1 K Vidékre:.. .. 16 „ „8 .. 4 „ „ .. 150 Egy szám éra 4 fillér, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-uloza 9. szára. os Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szaímáron, a Isp kiadóhivatalában fiíetendók. Hirdetések: Ríszpérufizetés mellett, a legjntinyogabb árban kfinU- tctnek. — Az apróhirdetésnk között minden ssó * filfíff Nyilltér sora 20 fillér. Egybef orradás a szörnyeteggel. Még sokáig fog vibrálni tovább az a mondat, mely Láng Lajos ajkát haeyta el, amikor abban a bizonyos márványteremben a felség előtt állt akkora díszben, amilyent csak kifejteni tudott. Kijelentette többek között, hegy a közös hadsereggel a magyar nemzet úgy egybeforrott, mint még soha. Láng beszélt, a felség odafigyelt és a beszédnek ezt a részét tudomásul vette. Hogyne! Minden ember, mégha ez az ember uralkodó király is, az artikulált emberi beszédből azt veszi tudomásul mindig, ami neki legjobban esik. A hadsereg az uralkodónak legkedvesebb gyermeke. A hadsereg szelleme mindig idegen volt a magyar szellemtől. A hadsereg soha hallani sem akart semmiről, ami magyar; a hadsereg vezetőségének mindenkor fortéiéin volt minden magyar szó és minden magyar törekvés. A hadsereg Magyarországtól soha semmi mást nem kívánt, csak azt, hogy szállítsa neki az emberanyagot és pónzanyagot. A hadsereg vezetősége a legfőbb hadúrral együtt nagyon jól tudta, hogy Magyarország népeire súlyos és rettenetes teher gyanánt nehezedik a militarizmus. És most egyszerre odaáll a felség elé egy diszruhás testület élén és hátgörnyedve szónoki elokvenciával kijelenti, hogy Magyarország népei soha igy egybe nem forrottak a közös hadsereggel, mint éppen most. Ezt jelenti ki éppen most, amikor a nagyhatalmi hóbortból kifolyóan akkora pénzáidozatot követel tőlünk a hadsereg, amilyen alatt könnyen összeroskadbatunk és amikor az elkeseredés a fegyverkezés tébolya miatt tetőfokra, hágott és mindenki tudja, hogy nagyobb szörnyeteg még soha • nem sarcoíta és sanyargatta ügy az országot, mint most a közös hadsereg. Ugyancsak megválasztotta Láng az időt erre a hizelkedésre. Ő beszélt és azt a hiedelmet keltette a felségben, mintha a magyar nemzet egyeteme nyilatkozott volna meg előtte. Hasonlít ez a kijelentés ahoz, melyet XVI. Lajos előtt tett egy államférfi, mondván, hogy Franciaországban snha olyan rend és nyugalom nem volt, mint akkor. Pedig már akkor a forradalom orkánja dúlt és Szt. Antonie városrész már fölkelöben vrífc. A boldogtalan király mégis elhitte azt, amit mondtak néki, mert jól esett hinnie. És mit is higyjsn mást az ember, mint azt, amit szívesen hisz. Azonban mégis a képzelhető legnagyobb gonoszát szolgálta Láng, amikor ilyen hátgöruyedve odaállt a felség elé és hizelkedésböi s alázatosságból tudva meghamisította a történelmi igazságot. Mit gondoljon a király, mit a legfőbb had- vezetőség a magyarokról ilyen kifejezések hallatára ? Nem azt-e, hogy a szolgai magyar nép akkor legalázatosabb, amikor a legnagyobb terheket rójjék ki rá ? Nem azt következtetik-e ebből, hogy a magyarral csak rosszul kell bánni, csak hasábfával kell simogatni, csak treg kell sarcolni, hogy alázatos és engedékeny le- gyen. Ez az, amit Láng be akart bizonyítani a felségnek, Viselje érte az ódiumot és a felelősséget ő. Kardos kalapja tarttís! Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvónynatósága folyó 13-án tartotta évi rendes közgyűlését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A gyűlést fél 11 órakor nyitotta m8g elnöklő főispán, akit a terembe léptekor lelkesen megéljeneztek. Főispán meleg szavakban üdvözövén a tagokat, örömének adott kifejezést, hogy a lefolyt politikai küzdelmek egyáltalán nem zavarták meg a politikai pártok közötti békés együttérzést a közügyek iránt. Kérte a bizottság tagjait, hogy a vár- megye javának előmozdítása érdekében kifejtendő tevékenységében támogassák. A közgyűlés a beszédet lelkesen megéljenezte. A gyűlés első tárgya az alispáni jelentés, ami felolvasottnak tekintetett. A tárgyhoz, az utakat illetőleg Szuhányi Ferenc orsz. képviselő szóla t fel, aki a Tyúkod—porcsalm&i ut kiépítésénél felmerült sérelmeket ecsetelte. Dr. Falussy Árpád órandrédi ügyvéd a Nagykároly— érendrédi ut építésénél észlelt mizériák felett siránkozott, nem mulasztván el saját érdemeit az ut építésének kieszközlóse körül hangsúlyozottan és gyakran emlegetni, hivatkozván arra, hogy miniszternél személyesen közbenjárt, közgyűlési felirat intézését javasolta. Ilosvay Aladár tévedésnek minősiti dr. Falussy Árpád állítását, jelenti, hogy az utmizóriák ügyében ugyan a közigazgatási bizottság felírt a miniszterhez, de intézkedés n9m történt. Igazságtalanságról szó nincsen, ily irányú felirat intézését nem tartja szükségesnek, de hozzájárul ahinz, hogy közgyűlés kérje, hogy a kőnek egy más bányából való szállítását rendelje el a miniszter, melyet dr. Nagy Sándor felszólalása után, ki az erdödi ut kiépítésénél felmerült költségek visszatérítését kérte, továbbá Kacsó Károly műszaki tanácsos, az államépitészeti hivatal főnöke felvilágosítása után, a közgyűlés magáénak tett. A törvényhatóság 1911. évi költségelőirányzatát az állandó választmány azon javaslatával, hogy egy aljegyzői, egy orvosi, egy közigazgatási gyakornoki állást rendszeresít és egyik Uj világprobléma. A soha nem pihenő, mindig újabbra és újabbra törö emberi elme napról-napra újabb csodákat művel. Még csak nem is olyan régen a gőzzel, a villamossággal és a benzinmotorral hajtott jármüvek egész serege nyomott uj jegyet az emberiség fejlődésére : ma viszont már szárnyakat ölt és versenyre kél a viharral és az ég madaraival, de holnap — vagy már ma — ezt is kevésnek találja és újabb alkotásokra, újabb csodákra tör. Ki tudná azt megmondani, hogy hol van az emberi elme csodás — „divina comediau-jának — isteni szinjá- tékának véghatára; hogy a csodás tökéi etes- bülésnek micsoda távoli, nem is sejtett állomása az, a hol az emberi elme utoljára meg fog pihenni? Mindezek olyan kérdések, melyek újabb találgatásra, újabb játékra, újabb szellemi szikrák kipattanására késztetik az emberi elmét, a nélkül azonban, hogy a biztos és határozott választ meg lehetne adni. Mindezekről pedig abból az alkalomból elmélkedünk, hogy egy újabb és minden eddigi találmánynál csodásabb találmány hire érkezik hozzánk. John Phin, a pennsylvániai egyetem professzora, a „The seven Follies of Science“ cimü tudományos munka hírneves szerzője, hosszas, beható tanulmányozás és kísérletezés eredményeként állítólag egy olyan csodás készüléket talált fel, a melynek megmérhetetlen mennyiségű villamosságát a jövőben majd gépek hajtására lehet felhasználni. Ha e találmány csakugyan olyan tökéletes lesz, mint a milyennek a tudós professzor mondja, akkor az emberiség fejlődésének a történetében egy olyan korszakot átugró, soha meg nem álmodott forradalom lesz, mely egy-két évtized alatt tökéletesen át fogja formálni az emberiség egész mai társadalmi berendezését. A levegőben ugyanis olyan megmérhetetlen mennyiségű villamosság van, mely egy millió esztendeig elég volna a világ összes jármüveinek és gyárainak a hajtására és a világ összes lakásainak a fűtésére. Az erő örökös megmaradásának az elméleténél fogva azonban a levegő villamossága a valóságban sem egy, sem tiz, sem száz millió esztendő alatt nem merülne ki, mert a levegő örökös újraképződésével együtt az elhasznált légköri villamosság mennyisége is örökösen újra és újra képződne. A pennsylvániai professzor egy igen egyszerű és általánosan ismert találmánynak: a villámhárítónak köszönheti nagyszerű felfedezését. A professzor ugyanis arra a gondolatra jutott, hogy a villámhárító tulajdonképen már félig-meddig megoldotta a légköri villamosság felhasználásának a kérdését, mert hiszen a villámcsapás nem más, mint erős feszültségű légköri villamosságnak egy „kisült" szikrája. Már mostan — gondolta magában a professzor — ha már ismerünk egy olyan készüléket, mely az erős feszültségű légköri villamosság levezetésére képes : akkor ebből az elvből kiindulva, tulajdonképen csak egy olyan hasonló készülékre volna szükségünk, mely az állandóan levegőben lévő gyönge feszültségű villamosságot is össze tudja sürüsiteni és bizonyos, erre a célra készített felületeken összegyüjtenni, a honnét aztán dinamó gépek segélyével hajtó, világitó vagy melegitő erő alakjában terjedne széjjel . . . A professzor állítólag teljesen megoldotta ezt a feladatot és a világ átformálására hivatott nagyszerű találmányával nemsokára a nyilvánosság elé fog lépdi.
