Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-04 / 219. szám
219. siäm, XLII. évfolyam. Szatmár, 1910. okt. hó 4«, kedd, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. eb Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Előfizetési dij: Helyben: 1 évre 12 K, l/i évre 6 K. */< évre 3 K, 1 bóra 1 K Vidékre:.. .. 16 ,8 ............ 4.. .. .. 150 Eg y szám ára 4 fillér. Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a legjntinyosabb fcrban kfaét tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér Nyilttér SGra 20 fillér. Bizottsági tag választás. Szatmár, 1910. okt. 3. A mai közgyűlés ez év nov. hó végére kitűzte a háromévenként visz- szatérő bizottsági tag választásokat. Ha talán korai is, de mindenesetre alkalmas idő a mostani, hogy elméi kedjünk felette, mindaddig, mig az olvasók fel nem teszik ama bizonyos torzító pápaszemet, amelylyel választásokkal kapcsolatos kérdéseket vizsgálni szokás s mig ki nem gyulnak azok a lázak, amelyek személyi mozzanatokra hevülnek, ellenben hideg borzongásba csapnak át, ha az elvi magaslatokról hűvös igazságok érnek le hozzájuk. Egy angol börtöníelügyelő a következő megfigyeléssel végezte be jelentését, amelyet az igazságügyminiszterhez kötelességszerüen felterjesztett: „ Egyéni nézetem az, hogy a börtönök lakóinak egyik felét kár volt a börtönbe beengedni, a másik felét pedig kár volt onnan kiengedni.“ Minden apropos nélkül és pusztán külső hasonlatosságon induló eszmetársulás alapján idézzük ezt a kijelentést. Inkább annak a hasonszerüségnek a nyomán, hogy amint legtöbbször csalódik a bírói megítélés, Ugyanúgy legtöbbször csalódik a választás Ítélete is. S hogy minden emberi intézmény esetlensége meghozhatja azt, hogy a Kérek még egy tégelylyel Irta: Kanizsai Ferenc. Színhely: a boudoir. Ebből minden gimnázista tudhatja, hogy csakis Betyár Böskének, a Pepita- Szinház ragyogó csillagának boudoirjáról van szó. Berendezés ? Mint a menyországban, vagy ahhoz hasonló. I. JELENET. Néma monológ. Betyár Böske: (Egy még a hallot- taiban is boldog jegesmedve bőrén — mely a kanapét borítja —könyvvel a kacsójában, hever. A könyv: Nietzsche. Szerencsére, megfordítva tartja és igy, ha akarná, sem olvashatná. Gondolatai lehetetlen pénzszerzési műveleteket eszelnek ki és semmisite nek meg. Minden bútor lefoglalva. Ha holnap reggel ki encig nem fizet, — árverés. Manót épp tegnap vitték szanatóriumba, az öreg gróf pedig gondnokság alá került. Előlegre gondolni sem lehet. Ezer koronára van szükség, de a színigazgató, ez a gaz uzsornok, lefeljebb tizenegy korona ötven- hét fillért adna. közgyűlés időnkénti megújításakor olyanok lépnek ki belőle, akiket kár kiengedni és olyanok lépnek abba a bizottságba, akiket kár oda beengedni. Túlságosan egyszerű és éppen azért nem nagyon értékesíthető igazság az, hogy választásoknál az érdemeseket kell megválasztani. Ez csak annyit ér, mint az osztálysorsjáték felhívása, hogy minden második sorsjegy nyer. S ha a sorsjegyek éreznek és eszmélnek, különösen ha emberek módjára eszmélnek, úgy bizonyára minde- nik másodiknak tartja magát, amint ritka ember, vagy pláne jelölt, aki magát érdemesnek ne tartaná. A választó pedig úgy van vele, hogy titokban, lelke mélyén, csak „jobb híján“ szavaz a mindnkori jelöltre, mert ugyanabban a mélységben élénken rajzolódik ki egy másik „érdemesnek“ a képe, akire a hálátlan jelenkor nem akar reflektálni s hogy ez a másik „érdemes“ kicsoda, azt mindenkinek a leleményére bízzuk. Ez már a demokratikus intézményeknek ősi gyengéje, vagy ha úgy tetszik, erőssége, mert hiszen lényegükben önző cselekedetek gyakran, sőt legtöbbször a köz javára is vannak, a legutolsó közlegény is ont egy csöpp vért a közösség üdvéért vívott csatában, miután mindenik borjúnál ott van a marsailbot is, ott van a közéleti kiemelkedés kívánatos lehetősége. II. JELENET. A komorna: Tessék. (Névjegyet ad át.) A primadonna: Zala Marcel képviselő? Nem ismerem De reményiem, hogy zsidó. A komorna: Naná. I A primadonna : Szóval : a vallására Ítélve, görbe lehet az orra Bocsássa be. (Pózba nyújtózkodik.) III. JELENET. Zala Marcel: (Sárga cipő, smoking, kék nyakkendő, monokli; a kezében panamakalap.) Zala vagyok. A primadonna (csókra nyújtja a kezét) : Jöjjön ide, barátom. (Fuvolázó hangon, első számú mosolyával.) Éppen Niecsét olvasom. Alzó spráh Zatarusta . . . Zala: Mélyen tisztelt művésznő! Én Zala Marcel országos képviselő vagyok. A primadonna: Nem baj. Csücscs le ide mellém, a szőnyegre. Leülhet: perzsa. Zala: (Leül a kanapé mellé a szőnyegre, lábait keresztbe fonva) Kisztihand. A primadonna: Ellenzéki, vagy koalíciós ? Zala: Koalíciós. Aki hideg szemmel nézi a közélet szövevényében kanyarodó szálakat és a részleteken túl, annak egész ábráját meglátni tudja, az könnyen barátkozik meg azzal, hogy a tisztán frázis értékével biró „érdemek“ helyett más szempontok vezetik, sőt vezessék a választások lélekvilágát. Érvényesülésre törekvő érdekcsoportok harca az, amely ilyenkor jóra vezethet s amely kicsiben utánozza azt a világteremtő folyamatot, amelyet a fajok és osztályok harcának hívunk. Ezek a csoportok elég észrevehető módon differenciálódnak nálunk és a legutóbbi országos képviselőválasztásnál jól látható mesgyék közé húzódtak. A városnak ipajjps, kereskedő, kisgazda elemei állottak együtt, amint hogy az egész országban a 48-as politika jelszavában dolgozó polgári kis exisztenciák tömörültek, összefűzve egy még nem is egészen öntudatos érzetével érdekeik közösségének. S minden más osztály és minden más érdek fogott össze abban, amit 67-es politikának neveznek. Talán mondani sem kell, hogy sokkal inkább egy gazdasági és szociális érdekközösség tartott össze mindkét oldalon, mint közjogi tradícióknak a foszlányai, amelyek mindannyian pro és contra, 67 és 48 egyaránt teljesen tarthatatlanokká váltak a modern politika uj levegőjében. Ezeknek a kialakuló kereteknek a A primadonna: Éljen a haza. Nagyon szeretem hazámat. Élek-halok a magyar népért. Ah ! A furulyaszó, az árvalányhaj. De mi az, öreg buksi, miért nincs maga máma a parlamentben? Nem fél, hogy kikap a miniszterektől ? Zala (köszörüli a torkát): Félreértés. Egy kis félreértés, mélyen tisztelt művésznő. Én nem egy kerületet, én egy egész országrészt képviselek. Én az Aszpázia- gyógyszertár országos képviselője vagyok. A primadonna : Micsoda ? Zala: Az aszpazia-gyógyszertár országos képviselője. A primadonna. (Még nem érti): Ismeri Lengyel Zoltánt? Zala: Egy kérdés ! Naná, nem ismerem. A primadonna: És tegeződnek ? Zala : Én ? Lengyel Zoltánnal ? Hát lehet ? A primadonna: De Wekerlével igen? Zala : Avval nem. A primadonna: Maga túlságosan exclusiv! Hiszen a képviselők a minisztereknek azt mondják, szervusz, kegyelmes öcsém ! (Folyt, köv.) üveg, porczelián, tükör, I mpa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minden fény űzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők be GYŐRY KÁROLY üvegkereskedésében Szatmár - Németi, Deák-tér.
