Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-30 / 242. szám
9 SZAMOS il9i0. ckt 30. ' 42, i%. S3. Nógy!eve!ü lóhere. Irta : Jávor Bella. Tik-tak. Rémes. Kisleányom, hallod e, már három óra, éjtói után. Hát egyáltalán nem alszom ez éjszaka ? Egy jó; az jó, hogy itt érzem magam mellett a te meleg, remegő kis tested. Szeretnélek megölelni. Szeretném ha körültonnád a nyakam és szoritnál magadhoz jó erősen. De te ezt nem tudod. Semmit se tudsz te arról, milyen nagyon szeretlek én tégedet. Pedig — lásd — én imádlak tégedet. Most is mikor olyan nagy itt a sötétség és a csönd, most is látom a gyönyörű kék szemed-t. Ha behunyod, akkor is látom. Te, kislányom, ilyen szemeket még nem látott a világ. Az egész világon csak egy szempár van ehhez hasonló. Elmondjam kié? Azé, akit én szeretek. Az én vőlegényemnek a szeme Érted, nem a te, hanem az én vőlegényemnek a szeme. Látod aranyo om, a két karomat a fejem alá tettem, a párnára, még az este, mikor lefeküdtem, annak már sok-sok órája, de ón nem mozdulnék meg semmiért. És mégis szeretném, ha te megölelnél engem, angyalom. Hogy én ne mozduljak. Várok. Várom, hátha elérted, mire várok én. Látom hiába. Mintha itt se lennél. Dehogy is nem vagy itt. Itt vagy, hisz hallom az egyenletes, halk lélekzésed is. Szer. tem, hogy nem horkolsz. Az nagyon csúnya dolog. Most lassan kinyujtózom ; a lábamat végig húzom a csalán-vászon lepedőn, úgy próbálom, hátha megérintlek és megbizonyosod- hatem felőle, hogy csakugyan itt vagy Mert én nem szeretek csak úgy beszélni. Szeretem, ha hallgat valaki. Ha nem ölelsz meg, úgy is, jó. Csak hallgas és figyelj. Értsd is meg és nagyon — nagyon, forrón szeressél ; csak erre vágyom. Igen, erre, hogy ne gyűlölj, mint eddig, de szeress, mélyen, tisztán, igazán és — bizalommal. Higyj nekem. Én nagyon haragszom Ady Endrére. Neki n.m lenne szabad mindent elmondani előlem. Nekem minden óhajom kimerül ez egyben: szeretném, ha szeretnének. Mindhiába. Engem nem szeret senki. Ne mondj ellent. Én tudom, hogy engem soha senki nem szeretett igazán. Mert engedem, hogy bele lássanak a lelkembe. Engedem, hogy leolvassák belőle, milyen rossz és elvetemült teremtés vagyok én. De, az vagyok. A legrosszabb, a legelvetemültebb. Higyj nekem ; hisz én csak tudom. Igaz, vannak még hozzám hasonló nők. De ezek kevésbé rosszak és egyáltalán nem tud felőlük a világ semmit. Tartózkodók; nem szeretnek senkit, azért érik el, hogy megszeretik őket. Ilyen legyek? Deha én nem tudok ilyen lenni? De mindég azt hitted, hogy én szeretem a te vőlegényed. Higyj nekem : sohase szerettem. . Mert akkor, sőt sokkal előbb már megláttam azt, aki az ón vőlegényem lett kevéssel azután. Gyűlölsz még? Rázod a fejedet. A szemed könnyes. Te, kislányom nem tudsz hinni. Igaz, igaz szép ember, nagy és neves ember ez a te embered, de hidd el az enyém szebb, nevesebb, és okosabb, mert — enyém! Miért szeretném tehát azt, aki te szeretsz? Nem értem az okoskodásod. Haha 1 talán éppen azért, mert ő gyűlöl engem ? Nagyszerű ! Ezt jól eltaláltad aranyosom. Hisz nincs nekem más vágyam, mint benneteket boldognak látni. Nem csak téged, őt is. Mert, hogy ő gyülölséggel fizet az én barátságomért, arról én nem tehetek. Nem igaz ? Na látod. Én roppant sokkal tartozom neki. És ez adóságom csak egyre nő. Ha naggyá tesz majd téged is és boldoggá és a földkerekség legirigyeltebb nőjévé, azért is csak én tartozom majd neki. Én nem imádkozom azért a ti boldogságtokért, csak akarom. És ezt erősen. Sőt átkozódva kérem az eget, megfenyegetve őket, hogy váltsák be, amit nektek ígértek. Nekik könnyű dolguk lesz, hiszen ti akarjátok! És amit a szerelmesek akarnak . . . Ugye, ki: lányom ? És akkor jövök én. Akkor előjövök. Pár lépést csak, de mellettetek leszek. Szorosan, elválaszthatatlanul és örökre. Sírsz. Tudtam. Mindjárt nevetni fogsz. Előrejövök a párommal es leszünk négyen négy levelű lóhere. Már kacagsz. Ugye jó; ugye érdekes. Nagyon érdekes. Hogy addig mit csinálok majd ? Elnézem, hogy mit miveitek ti. Aztán elta- tanulom tőletek, hogy kell megfogni azt a boldogságnak nevezett va’amit, hogy el ne röpüljön, hogy olyan tartós legyen nálam is, mint nálad Látod kisleányom, kár volt titkolódz- nod. Kiolvastam a szemedből, hogy szereted ezt a mi közös barátunkat. Hallgattál, igaz nem is kérdeztelek erről. Mentem tovább. A barátnak hitt, egyszerre hátat fordított nekem. No ne ijedj meg, csak úgy egyszerűen, mert sose állt egészen előttem — én még nem néztem a szemébe; nem ösmerem a lelkét. A szájára néztem, mikor beszélt. Egyszer mondom — megfordult. Eléd állt es szeretni kezdett téged. Akkor már volt neki egy asszony és három leány emléke. Sőt még elég élénk és kiáltó emlékei. Szakított velük és azóta — talán egy éve — nem gondolt másra, se a régiekre, Csak terád, kislányom. Nem mondta nekem, de én esküszöm, hogy igy van. Téged pedig imád. Nincs más gondo lata csak te. És én kérlek téged ; ne ráncold a homlokodat sose, még véletlenül se, mert ez neki nrgyon fáj. Hátha még sírsz! Könyörögve kérlek ne sírj soha, ha ő lát téged. Tudom. Igaz. A nagyon boldog ember is szokott sírni. Jó, de ne ő előtte legalább. Inkább nevess, hisz az olyannyira egyre niegy! Még valamit: más férfira se gondolj te. Se haraggal, se melegséggel. Mert ő érzi ezt. Nem szól neked erről; nem tesz szemrehányást érte, de minden nap imádkozik, hogy ne gondolj te másra ; sehogyse. És ha van nálad, a szivedben egy szó, valahol egy levél tőlük ; egy vallomás, dobd sietve a tüzbe. Attól ő megkönnyül és — megcsókolja lábad nyomát. Áldott ember. Áldott ember: azt az enyémre mondtam én. A tiedről a te dolgod megállapítani ezt. Kisleányom, a te hatalmad nagy. Te kérhetsz most tőle bármit. De neked nincs szükséged már semmire, mert mindened megvan. Nem látod, hogy lesi az arcod, hátha leolvashat róla valamit, mint szeretné eltalálni, mire gondolsz te. Én megnyugtathatnám senkire se gondolsz, csak őrá. (Mert ezentúl nem is fogsz senkire, ugye?) Hát kérjél tőle valamit. A szerelmes ember, akit viszont szeretnek egy király. Gőgös, nagy uralkodó. És szeretem ilyenek előtt meghajtani a fejem. Kérjél tőle amnestiát egy nagy-nagy bűnös számára. És ha ezt megkapod könyörögj hozzá egy kis szeretetet is — nekem. Ettől én felvidulok, mint a félig hervadt virág az eső után. Ez nekem jól fog esni; ebből én bátorságot meritek a további küzdelemhez, melyet a élettel folytatok. Ketten lesztek, akik szeretnek engem! Siess, siess. Kislányom, én tudok még valamit. Ez most jutott eszembe, mikor már majdnem elaludtam. Tudod miért gyűlöl ö engem ? Hát persze, hogy tudod, hisz neked elmondta. De nekem nem ; nekem nagyon nehéz volt erre rájönnöm! Mert attól fél, hogy én — hacsak egy lépéssel is — megelőzlek téged. Helyesen. De kisleányom, ennek vége. Mond meg ezt neki. Nem mondom, hogy feleuton megállók, — ez hazugság lenne, de a hátad mögött maradok mindég, legalább — húsz lépéssel! Azért, mert tisztellek és tisztelem öt, azért, mert szeretlek szívből, őszintén és mert halálosan szerelmes vagyok abba, akinek éppolyan kék a szeme, mint neked és akire azt mondtam, hogy odaadnám érte az én kicsiny kis országomat, amely mégis csak egy ország ; ezt is odaadnám érte. Ugye, nem kell óntölem félned? Megölelsz most? Lásd, ón még az öleló.nél, a csóknál is jobban szeretném, ha mi ketten egyszer — mikor nem látja senki — kezet fognánk. Mint két barát, mint két barátnő. Megórdemlem. Sokat fáradtam én addig, mig ezt a sok mindent kitaláltam és eltaláltam. Igaz, nem fáradtam hiába. Nekem jó, hogy én mindezt tudom, amit ti olyan nag) on titkoltatok éppen előttem. De most aludj. Szépen, csöndesen. Ha nem alszol, a szemed alatt sötét vonalak lesznek holnap, nem lesz jókedved és ez nagyon fog fájni — neki! Mert neked szépnek kell lenned. Lásd meg kel! ezt neki mondanod, hogy éppen ón vagyok az, ki a te szépséged fölött őrködöm. Ezért kel1, hogy hálás legyen ő nekem. Mond meg neki. Nem érzem már a meleg tested. Ölelj meg kérlek. Eh, hát sose lesz vége ennek a kínzó éjszakának ?! Legulasóbban vásárolhatunk üveg, porcelián iámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Klein Helén női divatterme Szatmár, Kazinezy-u. 7. 0 Női divattermében készülnek a legelegánsabb női ruhák és cos- tümök jutányos árak mellett. V__ ___________________J ÉR TESÍTÉS!! MŰTEREM ggSjg ÁTVÉTEL. IfciíS Hollósi József fényképész, a fényképészetre nagy jelentőséggel biró találmánya folytán, jó hírnévnek örvendő szatmári (Deák-tér, dr. Lengyel Márton háza) FÉNYKÉPÉSZET! MŰTERMÉTŐL megvált és azt f. hó l-től kezdve átvettem. A műteremben úgy a felvételt mint a kidolgozási fnüveletet évek óta majdnem kizárólag vezettem, minek folytán a t. közönség ismeri működésemet. Ennek folytán tisztelettel felkérem üzletbarí- tainkat, hogy jó indulatukkal támogatni szíveskedjenek. Egyben tudatom azt is, hogy mindent elfogok követni, hogy a követelményeknek fokozottabb mértékben megfeleljek. Szives pártfogást kér FRISS LENKE, fényképész a volt Hollósi-féle műterem tulajdonosa.
