Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-29 / 241. szám
241. Siam. AÜl. évfoiyai. Szatmár, 1910. akt. hó 29., szombat. m .....' i =ssu-------sssjjsji; El őfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. V, évre 6 K. lU évre 3 K, t hóra 1K Vidékre:,, .. 16 „ ,8............ 4„ „ 150 EB y szám ssra 4 fillér. M2 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rékáczi-utcza 9. szám. ea Telefonszém: 107. Mindennemű dijak Szalmáron, s íap kiadóhivatalában fizeténdfik Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjaHayosabb árban kSíIsS- tetuek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 filtósv Nyilltér sora 20 fillér. Itt a boriink! Még nincs kikészítve egészen, de & eserzésre, alapos és művészi kidolgozásra ime, rendelkezésre áll. Tessék csak elő* állani cserzők, bőr sök és mindazok, akik börkészitő munkával foglalkoznak. A mi bőrünkre már rákerült a sor. Most már körülbelül tudja Magyar- ország, bogy mit akarnak tőle. A képviselőház egynapi munkája világosságot gyújtott. Nagyon, de nagyon nagy szükség volt erre az egynapi munkára, mert végre is meg kellett tudnia az országnak, bogy mit kivannak tőle és mennyit. Ami a szémcsoportokbau benne van, amit azok kifejeznek, azt már eltitkolni nem lehet. Titkolni lehet még azt, amit a számcsoportok eltakarnak, de azt sem sokáig. Majd ezek a rejtett dolgok is kibontakoznak lassankint, ha máskor nem, hát akkor, ha effektuáiásra kerülnek. Mert amikor a bőr kikészítésére kerül a sor, ne (essenek gondolni, hogy valamit rajta hagynak. S miután ezt az ország törvényhozó testületében tudtára adták a népnek, maga a tisztelt, törvényhozó testület lefeküdt aludni és alussza az igazak álmát. Jól esik a munka után pihenni. De talán még jobban esik a pihenés után pihenni. A tisztelt Ház beláthatlan idők óta pihen már. A kormány nem látja át, miért ne pihenne tovább, ha már eddig pihent. Majd csak főiébresztik megint, ha a bizottságok elkészültek munkájukkal és tá gyaiható állapotba helyezik. Majd akkor nagy lassan és lomhán föltápászkodik fekhelyéből és álmosan kérdezni fogja: „Mit akarnak már megint tőlem ? Vagy úgy? ... A höitségyetés!“ És akkor valósággal dühbe gurulva azon, hogy alvásában megzavarták, kiáltani fogja: Siessünk, siessünk! Az idő későre jár. De#, végéig tető a á kell hozni a költségvetést, nehogy & kormány abba a csúnya hely - zetbe jusson, hogy indemnitást kelljen kérnie. Ez csúnya blamázs volna a kor mányra nézve, mert megeshetik netán, hogy egy esetleges indemuitási vita nagyon is elhúzódik és akkor az exlexuek nevezett rém megint felütné a fejét. Azért majd akkor lóhalálába fognak dolgozni. Talán paralell üléseket fognak tartani és mindenkit hazaárulósak fognak bélyegezni, «ki felszólalásokkal és ellenzékiséggel las- eitani akarja a törvényhozás menetét, vagy aki azt kívánja, hogy a mikor a magyarok bőréről van szó, hagyjanak rajta legalább egy kevéskét. így hát csak a bőrünk kikészítésére adtak munkát, most egy napra a Házaak s aludni küldték. Hogy belügyi reformokra is van szükség, hogy ott vár megvalósításra az általános, titkos és egyenlő választói jog: ki gondol arra? Hol van az ? Mikor kerül a sor arra ? Majd hosszú, hosszú alvás után, ha a bőr lehúzása után a húsra kerül a sor, gondolkozni fog a kormány azon, hogy minek is kell általános, titkos és egyeulő választói jog olyan népnek, melynek a bőrét lehúzták ? Kardos kalapja tartós I A Yármegyei függetlenségi párt újjászervezése. Megírtuk már, hogy a vármegyei 48-as és függetlenségi pár elhatározta, hogy újból és erősebben szervezkedik. A szervezés előkészítésére 32 tagú szervezőbizottságot választottak, amely viszont egy szőkébb bizottságot küldött ki a szervezkedés előkészítésére. Ez a bizottság a küszöbön álló vármegyei bizottsági tag választások alkalmából a következő felhívást bocsátotta ki: A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt tagjaihoz ! A vármegye 48-as és függetlenségi párt közgyűlése elhatározta, hogy a vármegyei 48-as és függetlenségi pártot újjászervezi s e célból az előmunkálatok elvégzésére az alulírott 32 tagból álló szervezőbizottságot alakított, amely bizottságnak feladatává vált a vármegye összes választókerületeiben a pártot szervezui s egyidejüieg a vármegye törvényhatósági bizottságában a párt többséget biztosítani. Addig is, mig a szervező bizottság a maga munkálatait az egész vármegye területén befejezné és a győzelem sikeréhez kellő szervezést véglegesen megalkotná, — szükségesnek tartotta a bizottság a f. évi november hó eiső napjaira kitűzött várra, törvényhatósági bizottsági tagvá- lasztásoknál is a küzdelmet teljes erővel Napoleon szerelmei. Érdekes könyv jelent meg most Jénában. Durand tábornok feleségének. Mánia Lujza császárnő udvarhölgyének hagyatékában találták meg azt az emlékiratot, amelyet most egy jénai cég könyvalakban adott ki. A mü beviszi az olvasót az udvari élet kellős közepére. Napóleonnak és feleségének termeibe. Megismertet bennünket az ezerféle elemekből összeverődött udvar minden gyöngeségével és intrikáival. Bemutatja Napóleont és feleségét korona nélkül, bemutatja őket mint embereket. A többé- kevésbé pikáns izi történetecskókből, amelyeket Durand asszony elbeszél, a következőket tartjuk közlendőknek : Napóleonnak külön magánrendőrsége volt, amelyet nemcsak politikai célokra használt föl, de magánügyekben is nyomoztatott velük. Különös örömére szolgált, ha az udvari élet minden skandalumairól értesült és sietett a férjeket feleségük kalandjaival fölhúzni. Ezzel a kíváncsiságával si került is neki egy alkalommal Belnuo hercegnőnek, Viktor tábornok feleségének ravaszságát is leleplezni. — Nos, herceg — szólott egy napon a férjhez — az ön feleségének kedvese van. — Tudom felség! — válaszolt meglepetés nélkül a férj. — Ki mondta ezt el önnek ? — Feleségem maga és épen ezért ••m hiszem «1. A hercegnő, aki ismerte a császár szokását és kitűnő magánrendőreit, igy előzte meg a lelepleztetóst. Napóleonnak saját szerelmeiről sok való és valótlan dolgot beszélnek. Általánosan ismert tény azonban az, hogy soha nyilvános szeretői nem voltak. Ám azért szerelmi históriákban legkevésbé sem szűkölködött a nagy császár. 1807-ben Varsóban megismerkedett Walewske grófnővel és a lengyel szépség iránt határtalan szerelemre gyuladt. Hosszú időn át tartott a császár és a grófnő szerelme és a grófnő még Elba szigetén i-s fölkereste a császárt, hogy megoszsza vele fogságát. A császár azonban, bár határtalanul szerette a grófnőt, nem fogadta el az önfeláldozó ajánlatot és három napi ott tartózkodás után a grófnő elutazott Elba szigetéről. Sokat beszéltek a császárnak két ismert színésznővel való szerelmi kalanjáról. Egy este hirtelen elhatározta, hogy a „Fran- cais“-szinház startját, Duchesnois kisasszonyt magához hivatja. Amint a kisasszony megérkezését jelentették a császárnak, az meghagyta, hogy a kisasszonyt vezessék az ő hálószobája melletti szobába, ahol a leány helyezze magát kényelembe, A szegény leány engedelmesen teljesítette a császári parancsot és több mint egy órán át ült neglizsében a füleden szobában. A reszke ő leány végre is megunta a várakozást a hidegben és a szolgával figyelmeztette a császárt a hidegben való várakozás kellemetlenségeire. A császár, aki akkor még nem végezte el munkáját, bosszúsan kiáltott föl: A kisasszony elmehet! És soha többé nem hivatta a kisasszonyt George kisasszony ugyancsak a színháznak egy másik szépsége volt a másik szerencsés, akit a császár magához hivatott. A császár, aki egész nap sokat dolgozott és bosszankodott, rendkívül felizgatott idegekkel vonult nyugalomra. Persze, a George kisasszonynyal eltöltött éjszaka mindenre inkább alkalmas volt, mint arra, hogy a császár idegei lecsillapodjanak. És megtörtént az, hogy a császár éjjel két órakor nagyon rosszul lett, önkivü^ti állapotba esett A színésznő nagyon megijedt, fejét vesztve, elkezdett torkaszakadtából kiabálni és az összes csengőket működésbe hozta. Persze, az udvari népség rögtön összeszaladt, orvost hivattak, rövid idő alatt az egész palota föl lett lármázva. A lárma fölébresztette Josefine császárnét is, aki ijedten szaladt a császárhoz. Amint Napoleon újból felnyitotta a szemét, meglátta George kisasszonyt és mellette a feleségét. A különben is ideges császár a szégyenteljes helyzetre rettenetesen dühös lett, annyira, hogy újból önkívületbe esett. A minden tagjában reszkető színésznőt sietve eltávolították a palotából, de folyton éreznie kellett Napóleon haragját, aki az általa előidézett botrányt soha sem tudta neki megbocsátani.
