Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)

1910-10-02 / 218. szám

(1910. okt. 2.) 218-ik arím. SZAMOS 9. oldal f ^ r EGY LANGESZ TE IUI EKE. A század legnagyobb ifjúsági írója tudvalevőleg VERNED GYULA volt. A Magyar Kereskedelmi Közlöny hirlap- és könyvkiadó* vállalata ezen világhírű irótói most 30 kötetet adott ki, pompás nyolc színben előállított angol vászon diszkötésben. Egy .gy kötet i korona 90 fllérbe kerül, 2 korona 50 fillér bolti ár helyett. Itt bemutatjuk a VERNE kötetek raj­zát, az eredeti pél­dányok rendkívül esinos angol vászon dBszkötésben vannak. Alant felsoroljak a kötetek ciimeit, valamint a for­dítók neveit. olyan regényíró talentum, mint Verne Gyula. A tanárok százai nyilatkozata szerint Verne könyveinél nemesebb, szórakoztatóbb és tanulságosabb könyvet nem adhatunk fiaink kezébe. Vállalatunk egyszerre 30 kötetet adott ki és a fordítás munkáját a magyar irodalom legjelesebbjeivel végeztette, u. m.: Mikes Lajos dr., Cholnoky Viktor, Bányai Elemér dr., Savoly Ferencz dr. stb. Az itt rajzban bemutatott egynéhány kötet csak tájékozást nyújt a kivitelre nézve. Minden egyes kö­tet gyönyörű angol vászon diszkötésbe, igazán pompás 8 szinü bekötési táblába Tan kötve. Egy-egy kötet 12 cm. széles és 19 cm. magas. A kötetek czimeit alant soroljuk fel. Minden egyes kötet 10 egész oldalas pompás rajzot foglal magában. A rajzok nemcsak a szöveghez pontosan alkalmazva készültek, hanem ami a leglényegesebb, korhüek. Egy-egy könyv terjedelme 200 és 240 oldal között variál. A kötetek feltűnő olcsó áron vannak felvéve, a mennyiben egy-egy kötet 1 korona 90 fillérbe kerül, bolti ára 2 korona 50 fillér. 5 kötet 15 korona 50 fillér helyett 8 korona 50 fillérért szállítunk, megtakarítás tehát 4 korona. 10 kötet vételénél 25 kor. helyett 16 korona 50 fillérért számítjuk és így 8 kor. 50 fillért takarít meg. 15 kötet egyszerre meghozatva 37 korona 50 fillér he­lyett 22 kor. 50 fill., tehát 15 kor.-val olcsóbba kerül. 20 kötet megrendelésnél 50 K bolti ár helyett 28 koro­náért számítjuk, tehát 22 koronát takarít meg. Ha a megjelent 30 kötetet egyszerre megrendeli, 37 koronával kevesebbet fizet, mivel a 30 kötetet 76 korona bolti ár helyett 38 koronáért szállítjuk. 1. Bégum 500 milliója, 2. Bombarnac Claudius. 3. Branicáné asszony. 4. Chancellor. 6. Clovis Dardentor. 6. Dél csillaga. 7. Dunai hajós-Camp Öle sorsjegye. 8. Észak a dél ellen. 9. Falu a levegőben. 10—11. Grant kapitány gyermekei, 2 köt. 12. Győzedelmes Robur. 13. Három orosz és három angol ka­landjai. 14—16. Hatteras kapitány, 2 kötet. 16—17. Jégsphinx, 2 kötet. 18. Keraban a keményfejü. 19—20. Két Kipp testvér, 2 kötet. 21. Orinokon keresztül. 22. Öt hét léghajón. 23—24. Sándor Mátyás, 2 kötet. 26. Servadac Hector. 26. Strogoff Mihály. 27 Tizenötéves kapitány. 28. Úszó város — Zártörők. 29. Utazás a főid központja felé. 30. Utazás a holdba, utazás a hold körűi. Megrendelések a Magyar Kereskedelmi Közlöny hírlap- és könyvkiadó vállalathoz küldendők, Budapest, VII., Dohány-utca 16—18. Megren­delhetők továbbá úgy a budapesti, mint a vidéki összes könyv- és papirkereskedőnél. Gyermekmese. Irta: Belle Pál. — Hiába: vannak az életben hangok, amiket nem lehet elfeledni. Lassan távolodó, felhőkön úszó orchesterből, valahonnan na­gyon messziről szűrődnek el hozzánk. Az idő elterpeszkedik közöttünk és mi mégis halljuk, egyre erősebben halljuk. Eleinte gyönyörködünk sejtelmes dallamukban, azután megszokjuk, mint a szomorúságot és később . . . életszükségletünk lesz, hogy halljuk. Ringató hullámbölcsőikben alszunk el, beleduruzsolnak álmainkba és talán belehalnánk, ha egyszer elmaradna mellőlünk ez ez emlókmelódia. Holdfényes vizen távo­lodik egy csónak, valaki énekel benne és mi után merengünk könnyes szemmel. Tudjuk, hogy, aki elmegy, nem jöhet vissza, hogy örökre elmegy. Tudjuk, hogy ez a dal a távozó szorelem utolsó szerenádja. A szi vünk majd megszakad a búcsútól és mégis megnyugszunk. Az emlékek hervadása, a vissza-visszasodort virágszirmok megvigasz­talnak az elveszített rózsakertért, az egykor virágzó valóságért. És belepusztulnánk, ha másként lenne. A férfi, aki ezeket mondta, kereszbe- vetette a lábát és hátraszegte a fejét. A szemét lehunyta s a két kezét, amint össze­tette, mintha imádkoznék. A leány szembe ült vele és azt mondta ■' — Nem értem. — Még mindig nem érti ? . . . Hát akkor igy . . Vannak illatok, amelyek so­hasem' illának el az életben. Benne vibrál­nak a levegőnkben, bágyadtan, mintha a mesék hát fátyolén szivárognának felénk. Néha & kávénkból árad ki, néha az omni­buszon csap meg, néha a párnáink lehelik álmainkba. Ilyenkor lehanyatlik a fejünk és szomorúság száll a lelkünkre. Nem gon­dolunk semmire, csak valami végtelen bol­dogságot érzünk. Azt érezzük, hogy igy jó és rossz lenne, ha másként lenne. Meg most sem érti ? — Nem. A férfi most fölállt, ideges léptekkel mérte végig a puha szőnyeget. Aztán meg­állt a leány előtt és erősen a szemébe nézett: — Nézze, — mondta, — nem akarok udvariatlan lenni és csakis azért beszélek virágnyelven. Az ilyesmit nem lehet nyersen kimondani. Majd egy példával. . . Olvasott-e gyermekkorában olyan könyvet, melynek az emléke máig elkísérte ? — Olvastam. — Ugy-e, hogy egy egész tündérvilág az, mely onnan visszareng? Ugy-e, hogy szép, szebb, mint az élet és ugy-o, hogy felejthetetlen ? nos, hát olvassa ma el. Majd meglátja: egyszerre vége a tündérvilágnak, egyszerre vége mindennek, egyszerre el­felejt mindent, ami szép volt ős csak valami keserű kijózanodásfélót érez. A leány hirtelen felemelkedett. — Vagyis azt akarja mondani . . . A férfi nyugodtan felelte: — Igen, az emlékeket nem szabad bántani. Az emlékeket csak a távolság ro­mantikája tartja egybe. Ha hozzányulunk- összeesnek, mint a kártyavár, melyet a gyer­mek azért épít, hogy beléköltözzön. Látja, egyszer én is építettem ilyen kártyavára­kat és azóta azt hiszem, hogy azokban élek, akár a mesekirályfi. És maga most messzi­ről elnozza nekem ezt a várat és megmu­tatja, hogy kártyából van. Az emlékek min­dig szebbek, mint az, amihez fűződnek. Mért hozta el nekem a valóságot ?... A leány most csöndesen a kerevetra süppedt és lehorgasztotta a fejét — Nem kellett volna eljönnöm. Ugy-e, ezt akarja mondani ? Nem szabadott volna eljönnöm.. . — Nem. A gyerekmeséket nem sza­bad újra olvasni annak, aki már nem gyer­mek. Mert megöli magában az örök gyer­meket, mert egy világot temet el magában, amelyben és amelyből a felnőttek élnek. A férfi most cigarettára gyújtott és odament az ablakhoz­Alkonyodott. A hamvadó nyár a her- vadás illatát sóhajtotta be az elegáns, kis legényszobába s a közelgő ősz melancholi- áját belócsókolta a férfi leikébe. Alul a fák­ról leváltak a levelek és lassan, bágyadtan, mint a halott pillangók, hullottak le a viola­kék aszfaltra. — Jól van, — mondta halkan a leány, — akkor hát elmegyek. A férfi nem felelt. Lenézett az utcára és arra gondolt, hogy az élet már nem nyújt­hat neki semmit, aminél szebbet már ne nyújtott volna. Az ember egyszer virágzik életében, mint esztendőnként az akácfa. Mo­hón habzsolja a harmatot, csókolódzik a hajnallal, dorbózol az éjszakával, aztán le­hullatja a leveleit, száraz, gémberedett ka­rokkal még fölmered az égre, aztán vége. A leány feltüzte a kalapját és szelíd, bocsánatot kérő hangon búcsúzott: — Isten önneL Ne haragudjon, hogy megzavartam. Kezet nyújtott. — Elmegy? — kérdezte. — Elmegyek. Ne haragudjon ... Lassan az ajtó felé indult. A kezét már rátette a kilincsre, ami­kor a férfinek eszébe jutott, hogy kikisérje. Az ajtóhoz lépett és kitárta a leány előtt. Ebben a pillanatban az alkonyos szobában két könnyes szemmel találkozott a tekin­tete. Megremegett. Olyasmit érzett, mintha

Next

/
Thumbnails
Contents