Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-25 / 237. szám
237. szám, aüí. évfolyam. Szatmár, 1910. «kt. M 25., kedd. Előfizetési díj: Helyben: 1 évre 12 K. */, évre 6 K, V. évre 3 K, i hóra 1 K étóékrs:.. .. tG ............. 8 .. .. 4.. „ .. 150 Eg; ssám öí*a 4 fíü-r. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákcczi-uícza 9. szám. aj Tsiefonszéro: 107. Mindennemű dijak Sistrn'ároa, a lap kkdóhivaUláLac fivetoíKlrtk. Hirdetések : Két/pénzfizetés melleit. 1 iegjntéoyogabb k9*í# tétnek. — Az apróbirieuisek kő/ö<t minden s*.> 4 fiflét Nyilltír sora 20 Mfér. A villamos mü szervezéséhez. Irta Markó Kálmán igazgató. A villamos műnek szabályzata ezelőtt még egy évvel elkészült és annak életbe léptetése azóta vajúdik. Éa úgy tapasztaltam, hogy ettől a kérdéstől tönb oldalról bizonyos félénkséggel tartózkodtak, sőt akik annak helyességét belátták, azokat is igyekeztek más véleményre bírni és a közönséget a saj'ó utján tévesen hangolni auélkül, hogy be tudnák látni azt, hogr miért van tulajdonképpen szükség arra, bogy a villamos mü adminisztrációja az előterjesztett javaslat érteimében egészen uj alapokra helyeztessék. Az uj £ dminisztráció és kezelési rendszerre első sorban azért vau szükség, hogy a telep könyveléséből, nyilvántartásából, anyag- és pénzkezeléséből mindenkor tisztán lássuk azt, hogy hogyan gazdálkodtunk, ez a fő indok, ami engem a beterjesztett kezelési szabályzat kidolgozására késztetett. A műszaki és üzleti adatoknak egyöntetű, egymást kiegészítő, mindenkor áttekinthető ve etóse és nyilvántartása adhatlak ily vállalat vezetésénél oly betekintést, hogy a mérleget rossz irányban befolyásoló legkisebb okok is megfontolás tárgyát képezhessék és hogy az orvoslás eszközeit idejében követni lehessen akár & műszaki részen, akár pedig & kereskedelmi részen. Ezen feltételeknek a jelenlegi adminisstrativ rendszerünk nem felel meg a következő okoknál fogva: Egy ily vállalat könyvelése az áliam- számviteltan szabályai és közigazgatási rendszer alapján meg nem állhat, mert az át nem tekinthető, vállalatot könyvelni csakis a kettős kereskedelmi könyvelés alapján lehet, igy van ez más városoknál is, ahol üzemeket kezelnek. Minthogy pedig a kettős kereskedelmi könyveléshez értő személyzete a városnak nincs, az ehhez szükséges személyzet be kell állítani. Nem csupán ezen személyzetet keli beállítani, hanem azon személyzetet is, mely a fogyasztók megszaporodott száma folytán a fogyasztások ellenőrzése és nyilvántartása szempontjából okvetlen szükséges, mert ha az ellenőrzés és leszámolások idejében nem eszközöltetnek, minden- hol károsodás éri a vállalatot Ma a telepnek 1400-on felüli fogyasztója van, képtelenség ezen fogyasztó számot ugyanazon személyzettel ellátni és ellenőrizni, mint amikor a telep átépítése előtt 400 fogyasztóval bírtunk. A jelenlegi kezelési rendszer képtelenségének illusztrálására nohány példát akarok felhozni. A jelenlegi k nyvelési rendszernél és nyilvántartásnál lehetetlenség elbírálni azt, hogy az évi üzemi kiadásokból mi fordittatott tényleg az üzemi kiadásokra vagy uj beruházásokra. A raktárkezelésnél ma pl. az anyagokat, mely mintegy 100.000 koronát képvisel, ugyanazon közeg kezeli, utalja és adja ki, mint aki azt felhasználja és igy e tekintetben semmi ellenőrzés, azt lehet mondani nincsen, igaz, hogy papiroson meg van a számvevőség eJeaőrzáse, de mivelhogy a számvevőség maga az anyagokat nem ismeri, ellenőrzést ez irányban gyakorolni sem tud. Minthogy pedig pl. a szerelési anyagraktárt maga az kezeli, ki a teljesített szerelési munkákat is elszámolja, soha, el nem bírálható az sem, hogy pl. valamely költségvetés-előirányzat szerint elvállalt munkához kiadott tényleges anyagmennyiségek a valóban felhasznált anyagokkal hogyan egyeznek. A szereléseknél való kalkulálásának ez is oly fontos része, aminek elmulasztása esetleg a vállalatnál tetemes veszteségeket okoz. Az anyagbeszerzéseknél minden legcsekélyebb anyagnál mindenkor ajánlatokat bekérni képtelenség, ez annyi levelezést róna reánk, am nek lebonyolitása lehetetlenség Szükséges tehát az anyagbeszerzési áraknak mindenkori rendszeres vezetése és nyilvántartása. Az anyagbeszerzéssel kapcsolatosan szükséges a oégek számlái lejáratának pontos nyilvántartása és vezetése is, hogy ezáltal a fizetéseknél kamatmegtakarifcá.ok legyenek elérhetők. A pénzkezelésnél szükséges, hogy a pénztár a közönségnek egész nap rendelkezésre álljon és ne csak a délelőtti órákban. A pénzbeszedökkel a leszámolást mindennap meg kell ejteni, nem úgy mint ez idő szerint, hogy minden 3—4 napban számolnak el egyezer. Mindez a jelenlegi rendszernél nincs meg. Hogy tehát ezen hiányokon segítsünk, az általam előirányzott kereskedelmi személyzetre okvetlen szükség van. Szükség van azonban az előirányzott állandó műszaki személyzetre is: Mert pl. ez idő szerint a fogyasztók berendezései kellő képen időszakosan nem ellenőrizhetők, Az árammérők rendszeresen nyilván tarthatók és vizsgálhatók ugyancsak fcel.ő személyzet hián nem voltak, az órákat idejében felszerelni nem tudták, igy ebből is tetemes kár érte a vállalatot. A közvilágítás és magánvilágitási hálózatok feutar-ására vonatkozó adatokat a kellő műszaki és könyvelési személyzet hián rendszeresen vezetni eddig nem lehetett. A városi oélokra valamint a közvilágítás és telepnek saját céljára igénybe vett áramfogyasztások ugyancsak kellő műszaki személyzet hián vezethetők eddig nem voltak, igy ebből kifolyólag is hiányzott a műszaki vezetésből egy a kalkulálóra v natkozó nagyon fontos adat. Ezen indokoknál fogva szükség ven a felsorolt műszaki személyzetre is. Mind ezen javaslatba hozott személyzet szaporítással természetesen összefüggnek sorban a többlet személyzeti kiadások is, és ez a javaslatomnak a leglényegesebb és legkardinálisabb pontja, hogy ezen többlet kiadásokat fedezni tudja-e a telep saját erejéből ? Nekem az az egyéni meggyőződésem, hogy ezen többlet kiadásokat a telep könnyen fogja tudni fedezni. Ezen kérdéssel kaposolatosan a sajtónak egyik másik közleményére itt válaszolok : A „Szamos* október hó 1‘2-iki közleményében ezt írja: „Hogy a 6 filléres hecto Watt áram- dijat a fogyasztás 50 százalékos növekedésével indokoltnak tartja leszállítani, ilyen magas dijat az ország legtöbb városában sehol sem fizetnek.* Hát ezen állítást nagyon tévesnek tartom, a mi nagyon is alkalmas arra, hogy a közönséget félre vezesse. A magam részéről a magyarországi telepek tariffáiis viszonyait meglehetősen ismerem, úgy a városi kezelésben levőknél, mint pedig a honcassiós alapokon vállalkozók által kezelt telepeknél, mondhatom hogy olcsóbb díjtételt 6 fillérnél gőzüzemű telepeknél csak egy helyen tudok, 6 fillérnél magasabb díjtétel azonban nagyon sok telepen vau, Nagyvárad, Miskolc*, Kassa, Arad, Temesvár és Szegedsn 7-töl 9 filléres egységárak vannak. Tudok oly telepeket is, a hol a Wolfram lámpákat pl, használni csak magasabb díjtételek mellett korlátozva engedik. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezelőtt egy 16 os izzó lámpa használata óránként 4—5 fillérbe került, ez idő szerint pedig az áramdij leszállítása ót* a Wolfram-lámpa használata mellett egy darab 16-os lámpa óránkénti használata 0,96 fillértől 1 fillérig kerül, bizonyos rósz akarat kell ahhoz ilyen körülmények közt azt állítani, hogy az országban sehol sem fizetnek ilyen magas áramdijakat. Felhozzák azt is, hogy a tömeges bevezetés már megtörtént sőt a legnagyobb fogyasztók kezdenek saját termelésre áttérni (pl. H6Ínrioh féle szálloda.) Hát ennek is a régi szervezési szabályzat az oka, amely a tariffáiis dijakat leszögezte és attól eltérő szabad mozgást meg nem engedett sem nekem, sem a bizottság vagy Tanáosnak, legfeljebb a közgyűlésnek, ha már pedig effile tariffá- lis engedményeket csak a közgyűlésen lehet tárgyalni, magméltóztatnak nekem engedni ilyen alapon egy vállalatot vezetni nem lehet, Ezen kérdésen szintén segíteni kellett és erről az uj szervezési szabályzatban gondoskodva vau, amennyiben a magánvilágitási áramdijakra nézve ki van mondva, hogy oly berendezésekre nézve, amelyek az áramot kizárólag nyáron vagy pedig túlnyomóan oly időben veszik igénybe, a mikor a világítási áram igénybe vétel maximuma az áram szolgáltató géptelepre nézve csökkent, külön egyezséget is köthet a villamos mü. Van ezután az áramszolgáltatási feltételeknek az ipari áramnál még egy lényegesebb kedvezménye, hogy t. i. az ipari áramot 6 lóerőig 3 fillérről leszállítjuk 2.5 fillérre, 5 lóerőtől pedig 10 lóerőig 2 fillérre, 10 lóerőn felüli motorikus berendezéseknél pedig az áramdij külön egyezség tárgyát képezendi, a 2 filléresnél mindig a valószínűség szerint olcsóbb alapokon. Ezeket láttam szükségesnek indokul felhozni azon állításra, hogy ilyen magas áramdij az egész országban nincsen. A telep pénzügyi viszonyaira vonatkozólag ugyancsak nagyon sok tévedésben vannak.
