Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-23 / 236. szám
''1910, okt. 28. 236 sain. SZAMOS 9-ik oldal. Az értelmes ember. Irta: Kanizsai Ferenc. A megértésnek azon a fokán, amelyen már a saját gyalázatával szemben is — és gyalázata, valljuk be, mindenkinek van, — tárgyilagos az ember : élt egy bölcs, aki a bőles sséget nem a jénai egyetemen tanulta, hanem fej fájósán az utcákon kóborolva; füt- vén ezenközben szervezetét igen kevés kompakt eledellel, de annál több alkohollal. Ez az intellektus kinevezte magát gőzmozdonynak és reggelenként, öt órakor pontosan betért a fütőházba, vagyis a csapszékbe ; szelíden merengve a bérkocsisok évődésén, mely évődésnek ép oly esetlen, mint ők maguk embereknek. Kilenc órára elfáradt; fölhajtott még egy pohár szilvóriumot és megindult haza, a hónapos szobába. Ott, szokása szerin', elalvas előtt a menyezetet vizsgálta sétára bocsátott szemével és böjcs megértéssel mosolygott egy görögdinnye látásán, amelyet hihetőleg egy, művészi ambíciót rejtegető szobafestő szerelmes ihlettel, de vajmi kezdetleges stílben pingá t középre, ahonnét lámpának kellene lógnia, ... de hát minek a lámpa, ? Kinek ? Mikor ö lefekszik, már világos és amikor fölkel, még világos van . . . Ahogyan a menyezetet nézi, analizálja a tegnap estvéli eseményt és megállapítja: — Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok. Értem. A nő arcán a koponyacsont és a bőr közt elhelyezett zsírpárnák és izmok a tejfehér, a szemnek tetszetős domborulatokban mintázódnak. Vagyis a nő, úgy egészben is csinos. Ez a nő nekem tetszik. Értem. Ámde nincs nagyobb szamárság, mint komolyan venni a szerelmet. Ezt is értem . . . — Na ja ... — mondta egy félóra múlva és édesdeden elaludt. Mikor mély álom után kinyitotta a szemét, a menyezetről lámpa csüngött alá; szép aranyszínű lámpa és mellette pihegett a nő, akinek arcbőre alatti zsirtáskái, mint az imént idéztük, kedvezően alakultak és csaknem födték a női szépség fogalmát. — Ahán 1 . . . Értem! . . . — mondta a bölcs férfiú és nagyot nyújtózott — hiszen megnősültem. Meg bizony. Alig értem, de még ezt is értem. Ugyanis közbe vagy két esztendő múlt, melynek során a mi emberünk uj ruhákat csináltatott, hivatalt vállalt és megnősült. Most az órát nézte. Fél ny.olc ! Kilenckor kezdődik a hivatal. Fölkelhetne az asszony. Megfőzhetné borszeszen azt a kávét ... de a mi emberünk nem ideges. Érti, hogy az asz szony most alszik legjavában és érti azt is, ha a hivatalfőnöktől kikap, mert egy félórával később érkezik. Természetes, hogy az asszony szeret aludni, természetes, hogy a hivatalfőnök gorombáskodik, minden természetes És a mi emberünk csaknem kéjesen élvezte a saját higgadtságának, bölcs megértésének tudatát, különösképen azért, hogy nincs ember, még a felesége sem, aki ezt méltányolhatná, aki ezt észszel föl érné. Keresztül látott mmdenkin, mintha üvegbábok volnának — de ismerjük el, hogy saját magán is. Azzal a tárgyilagos örömre el, amelylyel apostoli nagyságú orvosprofesszorok konstatálják magukon a helyesen sejtett betegség tüneteit, igazolva látván igy ludasuk és készültségük teljét... mondom, ezzel a tárgyilagos örömmel nézett föl a plafonra és motyogott a bajusza alatt eféle szókat: — ügy kell neked, mi a fenének nősültél meg? Ugy-e, hogy nekem volt igazam, hogy a szerelem bolondság, a házasság dupla bolondság. A lelke belsejében egy angyal iróniát- lanságával mosolygott tehát azon, hogy a sors őt abba a helyzetbe hozta, hogy ezt a szép nőt fölrázza álmából és a következő roppant polgári mondatot intézze hozzá: — Erzsi fiam, bújjék be a papucsaiba és főzze meg a kávét. Félnyolc. — Hagyjon aludni — Kérem. A nő megsértődött: — Beh gúnyosan beszél! Megöl ezzel a gúnyos higgadtsággal. Öntene reám egy kanta hidegvizet, akkor kacagnék a tréfán. De ilyen ünnepélyes! Nem gondolja barátom, hogy nincs ennél félszegebb látvány ? ! — Látvány ? Nem kép ez fiam, hanem kívánság, szerény óhajtás, amit előterjesztettem. — De igen: kép 1 És hozzá komikus. Nézzen a tükörbe. Nincs komikusabb, mint a férfi, ha pongyolában komoly pofát vég. Ép olyan, mintha hálóinghez cilindert viselne. Ezt a hasonlatot a mi emberünk (de adjunk már neki nevet : László ez jó lesz) jobban megértette és méltányolt», mint a felesége — tehát egy szóval sem válaszolt, hanem nekiállott az öltözködésnek. Miközben pedig a nyakkendőjét kötötte, azon morfon- pirozott, hogy Chateaubriand még sem volt félbolond. Jobb volna tényleg visszatérni a természethez. Hancurozni a tengerpart napsugara s fövényén, tanyázni őserdők irdatlan sűrűjében. László eltezte analizálni ezt a vágyát és érteni kezdte, hogy nem az őserdőben vágyakozik, ahol sohasem volt . . . hanem vissza a füstös kis korcsmába, a gyanús pálinkamérésbe, ahol reggelenként fölöttébb érdekesek és tanulmányozásra alkalmasak az emberek. így múltak a hónapok, a megértésnek fásult békességében. László odáig jutott, hogy a teremtett állatok közt csak a békát ítélte magához méltónak, mert a béka bölcs állat: szárazon és vizen egyaránt jól érzi magát. Mondom, múltak teltek a hónapok és az újjáalakított, rendszeres életmódnak legszebb eredménye a békáról való filozófiai megállapítás volt. Közben pedig az asszony nem filozofált, hanem hirtelen, minden átmenet nélkül, gyakran lőtt férje előtt zavarba, amit tüntető kedveskedéssel igyekezett leplezni . . . — Igen, értem! — motyogott a bölcs László ... és kevélyen gondolt arra, hogy gyermeke lesz. Szép, okos kis gyermeke. És csakugyan, az apróság megérkezett. Jöttek emberek, akik gratuláltak és banális, szerencsekivánó szavaikhoz utálatosan mosolyogtak. — Értem. Irigyelnek! — mondta magában László és kezdte érteni, mi a boldogság. Az emberek pedig nem irigységből mosolyogtak, hanem azon, hogy az a szamár László egyáltalán nem sejt semmit. Egy ideig tanakodtak, hogy vájjon tényleg nem tud-e semmiről, vagy csak tetteti magát kényelem céljából? László azonban nem filozofált tovább. Büszkén, önérzetesen döngette a mellét. Ö megjárta fiatal korában az élet mélységeit, öt tévedésbe ejteni nem lehet, ö mindent megéri és ennélfogva ő a legboldogabb ember. A felesége meg volt győződve arról, hogy a legszamarabb fráter. De azért összeborzadt, amikor férjét boldognak, megelégedettnek látta. Mi lesz itten, ha ez az ember egy napon megtudja a valóságot ? Vájjon értelmes marad-e akkor is ? Ez bizony nagy kérdés. László még nem csalódott soha. Ezért hiszi, hogy birtokában van az óletböleseség titka . . . László már nem kívánkozott vissza a csapszékbe. Szerette otthonát. Ez a szerencséje. Nem tudott meg soha semmit. Mig ha visszanézett volna a csapszékbe, egyszer okvetlenül rájött volna, hogy a korcsmáro* vízzel keveri bort . . . Drezdai Motorgyár rész?.-társ. Németország egyik legrégibb és legnagyobb motorgyára. Szállít szakkörökben elismert legjobb gyártmányú Benzin-, Nyersolaj-, Gáz-, Petroleum- motorokat és locomobilokat valamint szivógázmotorokat MEGLEPŐ ÚJDONSÁG! 'S* Egyeteme« generátorunkkal a tényleges lóerő óránként csak kb. I fillérbe kerül. Vezérképviselet: GELLERT IGNÁCZ ÉS TÁRSA Budapest, Teróz-körut 41. Telefon 12 91. Legmesszebbmenő jótállás. Kedvező fizetési feltételek. sohmsemi változtattam szappant, amióta a Berg- mann-féle Steckenferd-Liliom-tej (védjegy nádparipa) szappannal mosdom, amit Bergmann & Co. készít Tetschen- ben a. E. Ez a szappan biztos szer a szeplő ellen és finom, puha arcbőrt idéz elő. Darabja 80 fillérért kapható minden gyógyszertárban drogériában és illatszerüzletben. ||S Forgalmi Bank Részvénytársaság Szatmár. S H Sörcsarnok-epülei. Telefon 263- Bailhyány utca. 1 Ä------- B ^ Teljesen befizetett alaptőke 7C 0,000 korona. bj( ^ Elfogad betéteket a legmagasabb kamatoztatásra. fijj Leszámítol váltókat s nyílt számlaköveteléseket. ks Vesz és- elad értékpapírokat, bevált idegen pénzeket, továbbá szelvényeket. AJ Előlegkölcsönt nyújt értékpapírokra, íjj] A legelőnyösebb feltételek mellett folyósít ^ törlesztése» jelzálogkölcsönöket s foglalkozik mindennemű a takarékpénztári és kereskedelmi üzletágakba vágó ■ ■ ügyletekkel. SS M Schwarz Albert, vezérigazgató. Jjj
