Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-01 / 217. szám
XL1I. évfolyam. _ _______ Szatmár, 1ÍK0, ükt. hó 1., szombat ____________________________217. szám, El őfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K.»/, évre 6 K. ‘fi évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre.. 16 .8 .. ,. .. 4..........150 Eg y axám á«*a 4 fiSSór. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szóm. a Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmdron, a. lap kiadóhivatalában finetendflk. Hirdetések : Készpénzfizetés rnelietl, a leiyutinyosabb krímii kftEbJ- tetiiek. — Az apróhirdetések között minden sxo Nyiktér sora 20 fillér. ivaraos Kalapja tartós; A Szatmár-bikszádi vasút gyilkossága. Mit ér a „Vigyázz, ha jön a vonat“ éjjel ? — Saját tudósítónktól. — A kesbenyvágányu hasznavehetetlen gyilkolt ismét. Gyilkolt a saját hibája folytán, a saját hanyagsága miatt: egy embert megölt, egyet pedig súlyosan megsebesített. A szerenosót'ensóg Sárközujlak közelében történt egy vasúti átjárónál, a hol az ut keresztüivisz a síneken, de a vasút ennek dacára sem tartja szükségesnek az arra közlekedői* testi épsége érdekében, hogy a sinek mellé sorompót állítson. Mindössze egy figyelmeztető tábla van, hogy „Vigyázz, ha jön a vonat", de sem ez a tábla, sem a közeledő vonat nem látható a pályatest mentén levő sűrű akácostól még nappe', sem, annál kevésbfcé éjszaka. Szatmárról mentek haza egy két lovas szekeren Friedmann Ábrahám 74 éves és Stern Sámuel 24 éves turvékouyei lakosok. Késő este volt, mirei a sárközujlaki átjáróhoz értek, ahol az akácok miatt nem nagas nívón álló Németország. Javaslatai dterjednek a védekezés minden fázisára. Az egészségeseket a legszélesebb körű ielvilágositással és tanítással az óvintéz- fedések terén s avval akarja menteni, rogy a súlyosan, menthetetlenül megbetegedetteket, kik embertársaikat s hozzátartozóikat fertőzhetik, a megyei közkórhá- sakkal kapcsolatban építendő pavil ónokban helyezné el. A már megbetegedettek- iek társadalmi és állami sególylyei létesítendő dispensair utján sooiális és hygie- □ iái viszonyait akarja javítani, -ogy ezek betegségüktől szabaduljanak vagy legalább UetüKot s munkaképességüket fenntartok. S rámutat javaslatában arra is, minődön volna az alapja megvetendő egy izanatóriumnak, melyben a tüdővész első itádiumában levő betegek tökéletesen neggyógyulhatnának. A vármegyei közgyűlés bizonyára slfogadja a főorvos áldásos javaslatait s ívvel egy7 hosszú, nagy harc kezdődik neg, melyhez, mint minden harchoz, első iorban pénz kell s sikerre csak akkor ve- sethet, ha a hatóságot a társadalom minien rétege odaadóan támogatja. Dr. F. S. )»7AeflyPárle9finomal,ban801FÁn/Jn«"®1 í í U napi!a kef,yu MMOS Kazi"ozyJ jí min., míg a keszl t tart '*vu utca 4. Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán impaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a rasuti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Ä vármegye harca a tüdővész ellen. „A XX-ik század legnagyobb feladata a tüdövéss leküzdése lesz,“ mondotta báró Korányi tanár már évtizedekkel ezelőtt s az a harc, mely ezen betegség ellen világszerte folyamatban van, igazolta ezen mondás helyességét. A harc szükségességét bővebben indokolni nem kell, egy pár számadat kellőképpen megvilágítja ezen nagy nemzeti veszedelem fontosságát. Magyarországon az összes halálozások egy- keted részét a tüdővész okozza s igy hazánkban körülbelül 60—70.000, Szatmár vármegyében pedig az utóbbi években átlag 1500—1600 ecuber hal meg évente e baj következtében. Vármegyénk egyike azon megyéknek, melyekben leginkább pusztít e baj 8 amelyik még legkevesebb intézkedést tett eddig ellene. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos most javaslatot terjeszt a vármegyei őszi rendes közgyűlés elé, melyben az intézkedések egész sorozatának megalkotását kéri a törvényhatóságtól, de mindjárt a társadalom támogatására is apellál, mert jól tudja, hogycs-k ennek s az államnak segítségével érhet el némi eredményt. Széles látókörre s a tüdővész elleni küz delem beható tanulmányozására valló javaslatai alkalmasak arra, hogy a nagy harcban Szatmár vármegye is rövidesen ott tartson, ahol a már évek óta küzdő többi törvényhatóságok vagy akár, mint a tűdővósz terjedése elleni védekezésben oly az imént majdnem szemtől-szemben állottam a férjjel I Rám ismerhetett volna 1 Grandier egy pillanatra átengedte magát izgatottságánál Majd: — De még nagyobb baj is van I Igen, nagyobb 1 Elgondolhatod, hojiy e história után a pokolba kivántam a kedvesemet, ö juttatott ebbe a kínos helyzetbe! És mégis meg kellett őt tartanom. Értesülve kellett lennem. Az ő révén v szonylagos nyugalomban éltem ; mert ha valamelyik ékszerre rátalálnak, az ö utján rögtön tudni fogom; mindamelleTt vannak napok, mikor szeretném őt megfojtani. Oh, a nős férfiak nem ismerik a szerencséjüket: ők elválhatnak; . . . Jól tudom, hogy fönnmarad számomra az elévülés 1 De hát odáig ! . . . A szegény tiu levertsége a szivemet marcangolta. De nekem is egy eszmém támadt. — Tudod — kérdeztem tőle — az ékszerész lakcímét? — Ha tudom-e? De hiszen naponta megnézem, nem hamvasztotta-e el valami tűzvész a boltját meg a könyveit. — Nos hát, menjünk oda ! Én épen egy pár ékszert akarok valakinek vásárolni. — Már megvan 1 — mondta a fiatal nő. — Épen az imént adtam el. Csakhogy az ékszerész csak egy feltétel alatt akarja kifizetni, ha a lakásomon veszem át tőle a pénzt. Úgy hát, miután a saját lakcímemet nem adhattam neki, a férjem miatt, a tiedet mondtam neki. Tüstént itt lesz 1 Még nem volt időm a gondolataimat összeszedni, mikor az ékszerész már ott termett. A kedvesem a férje gyanánt mutatott be neki és a fizetés megtörtént. Csak a kereskedő távozása után fogtam föl a veszélyt egész nagyságában. A férj panaszt emelhetett, kellő leirást adhatott az ékszerekről I . . . Nem is mulasztotta el valóban. És látod a helyzetemet ? Nyomozás közben rá találnak az ékszerészre ; ennek csak föl kell ütni a könyveit, hogy meg mondja a lakásomat 1 Ohl Szépen benne ültem a csávában I Betöréses lopás éjnek idején egy lakott házban ! Eladás egy cinkostárs fölhasználásával 1 ... És gondold el, hogy a veszély még mindig fenforog, hogy ez a Damokles-kard még mindig a fejem fölött csügg 1 Tízszer változtattam meg azóta a lakásomat ; de utóvégre mégis rámtalálnak ! . . . Azért is megértheted rémületemet, mikor Csöbörből vödörbe. Irta: Jean Reibrach. (Folyt, és vége.) így minden rendben volt. kivéve, hogy némi lelkifurdalásom támadt, amiért ártatlant vádoltam, mikor három nappal később a kedvesem rontott be hozzám. — Oh! — mondta — minő kaland 1 És minő szerencse! De képzeld csak, hogy most meg egy másik keletkezett belőle ! A fölöttünk lakó úri ember . . . — Nos? — Nőtelen 1 A férjem megtudta. Bizalmatlan lett, engemel gyanúsított. Szerencsére el tudtam hitetni vele, hogy t,e betörő voltáll Eldugtam az ékszereimet: hiszen bizonyítanom kellett 1 Azt tételezik fel rólad, hogy álmomban befórkőztél a szobába s a férjem haza jöttekor az erkélyre menekültél. — Hogy tolvajnak, betörőnek tartottak, — folytatta Grandier, — épen nem volt ínyemre. Ellenvetettem: — De az ékszereidet csak nem rejtegetheted örökké ? Mit csinálsz velők ?
