Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-18 / 206. szám
XJL Vo »amSzatmár, 1910. szept. hó 18., vasárnap. 206. szám. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, Vi évre 6 K. >/« évre 3 K, 1 hóra 1 K VWékre:., .. 16 „ 8............. 4.. „ .. ) 50 Eg» szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. os Telefonszám: 10/. Mindennemű dijak Szatmárira, a lap kiadóhivatalában fizetendők. ......................................................................................—I» i Hi rdetések: K észpénzfizetés mellett, a legjntAnyosabb irfaau kttrtltetnea. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. A mi napunk Az ős keresztények a föld sötét mélyében áldoztak hitűknek. Künn napfény ragyogott, a levegő élt, lélekzett az egész világ, de az örökkévalóságra vágyódó lélek nem tudta áttörni hosszú ideig a főid kérgét s a szent zsolozsma hangja nyirkos falak közt go moly gott hosszú időn át, mig az üldözés alul fel szab dúlhatott. Mi érezzük most úgy magunkat, hogy végre katombáinkból a nap fényéhez eljutottunk és szent meggyőződéseink hitvallását, a demokratikus eszmék győzelmébe vetett törhetetlen hitünket ennek a városnak egész lakossága előtt, az ország szellemi szine- javának támogatásával elmondhatjuk. Amit álmodozásnak, vagy üzleti törtetesnek bélyegeztek eddig, apostolául eljön hozzánk Magyarorszagnak egy volt kormányelnöke, egy demokrata képviselő és gy 48-as függetlenségi párti képviselő; egy gróf és egy ügyvéd. Egy nagy összeforrás egy nagy gondolat igazságában: ez a mi gyűlésünk. Mi türelmes lélekkel végig kibi- celtük már számtalan hivatalos ünnepségét ennek a városnak. Mondvacsinált hatósági ünnepeket, amelyeken hallgatott és aludt minden szív és minden gondolat, de járt minden száj és a kötetességteljesités sanyarú érzései adták meg a jellegét és „emelték a fényét“ az ünnepélynek. Most aztán a mi ünnepünk van, amelyet nem kell rendezni és erőltetni, amelyen a nép ünnepel és amelyen a polgári elemek eltulajdonított hatalmának visszahóditására indul egy megszámlálhatatlan íőnyi tömeg. Itt nem hajtanak lel és nem fizetnek. Nem az emberek elaljasitásával, erkölcsáldozattal hódolnak az ünnep eszményének. Nem arra dolgoznak, hogy visszafordítsák a nemzetat azokra a „békés“ időkbe, amelyekben milliók jogtalansága és munkája virágoztatta fel nehány tizezer ember hatalmát és vagyonát. Másfél évszázad messziségéből cseng itt fel ezrek és ezrek ajkán egy kijátszott, cserbenhagyott jelszó: a szabadság és egyenlőség jelszava. Ez a jelszó még nincs elcsépelve és erre a jelszóra még szükség van, mig egy olyan valóság fel nem váltja, amilyen valóságért a mai naggyülés küzdeni indul. Még nem vettek el mindent a néptől s amit meghagytak nála a gondolkozás és a cselekvés szabadságából, az éppen elég lesz arra, hogy visszaszerezze mindazt, amihez joga van. Érezni kell azt, hogy itt történelem történik és tudni kell azt, hogy akik ebben a történelemben részt nem vesznek, azok a nemzet történelmétől Ma nézzük meg Unger Armin külső és belső kirakatait. Minden vasárnap különlegességek kiállítása. A bökkenő. Garzó Pista a Földhitel cimü szövetkezet könyvelője volt. Már a 36-ik élet évét túlhaladta és ezzel egyideüleg feje búbján a hajszálak is meggyérültek, amikor már komolyan elhatározta, hogy asszonyt visz a házhoz, már azt a házal gondolta, amelyiket az asszony hoz. Mert a Földhitelnél bár a legtöbb hitelre szomjuzot at a földig megnyuzták, vagy a földét húzták ki a lába alól, nem sokat szerezhetett. Annál több volt az adóssága és kevesebb a hitele. A helyzeten éppen ideje volt már változtatni, mert a hitelezők napról-napra, amint mondotta szemtelenebbek lettek és Garzó hitele már elérte azt a pontot, hogy a fizetőpincér komolyan kijelentette, hogy a kapuciner mértéke a bizalom. Eg* jó partié után kelett látni. Egy sulyosbbitó körülménye volt ennek a rekog- noszkálásnak azonban az, hogy Gazsé a terepet csakis a kávóházak és vendéglőkben ismerte. Végig udvarolta éjjelenként az összes helyiségek kasszatündóreit, nem kis bosszúságot okozva, a komolyabb elemeknek, no meg a főpincérnek, akinek hadi tervei voltak egy két jó gyökér ellen. Javíthatatlan udvarló volt. Ö hordta a legszebb szegfűket a különféle szinü és terjedelmű kasszírnőknek, sőt ha a nő Garzó szellemi táplálékával nem elégedett meg egy két sonka és egyéb harapnivalóig is elmerészkedett. Elseje körül persze vigabbau ment az élet, a szeparéban húzta a czigány mindaddig, amig a főpincér kellő mennyiségű teli fiaskót látott az usztalon. Már pedig a fiaskók nem sokáig maradtak érintetlenül. Így élt Garzó nap-nap után és múltak az évek. Átlumpolt éjszakák után midőn üres zsebbel hazament, minden egyes esetben elhatározta, hogy ennek véget szakitok : megházasodom. Itt volt azonban a bökkenő, kit veszek el? És az csakugyan nehéz probléma volt, legalább is megnehezítették azok az apró kis kölcsönök és egyéb hitelviszonyok, melyek feltétlenül gyökeres megoldást kívántak. Elhatározta, hogy házasságközvetitőhöz fordul. Ez a terve azonban már megtört a kezdet nehézségein. A derék Hymen-ágens előleget kért. Húsz egész koronát, Persze a házasságközvetitö nem is gyanította, hogyha Garzónak az adott esetben 20 koronája lett volna, nem akart volna megházasodni ; felhagyott tehát az ügynökökkel. Egy májusi reggelen Garzó otthagyva régi lakását más utcába költözött. Valamit változtatni kell a helyzeten gondolta : egyelőre ennyi is elég. Pedig a többi csak a>.után következett. Garzó szomszédjában lakott egy derék varga ember, akinek csak egy nagy hibája volt, hogy varga volt. Attól Kezdve, hogy Garzó közelébe költözött, meg kevesebbet járt haza. Nem elég, hogy ón nyúzom egész nap a szegény emberek bőrét, mondotta, — de még ha haza megyek is örökké ez lebegjen az orrom alatt. Nem, azt nem állom ki, fel is mondta a szobát. Dühös pillantással ment el a varga háza előtt. Ábrázatja csak akkor derült ki, amikor a kis virágos ablakból egy csinos szőke fej kandikált ki, kíváncsian érdeklődve az uj szomszéd iránt. Az eset többször is ismétlődött. Garzó végre melegedni kezdett, sőt odáig is ment, hogy megszólította a leányt így lassankint megbarátkoztak, sőt Garzó most a varga illatot sem találta éppen elviselhetetlennek. Már sajnálni kezdte hogy felmondta a hónapos lukást, amikor egy váratlan körülmény történt. Garzó uramnak a Földhitel felmondta a bizalmat és a lakásadó a szobát. Pedig a kis szőke varga leánnyal pompásan haladt az ismeretség, bár a mama nem a legbarátságosabb Rolíl Simon nagyválasztéku. cipóraktárat ajfeljiaM xI l VeVifl(ifcifo$ígiui[, mint legolcsóbb bevásárlásai forrást. ~i£| közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — SsaímáF és vidéke legnagyobb ezipőraktára. Figyelmeztetés! Az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi jóval olcsóbban kaphatók. árnál
