Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)

1910-09-11 / 200. szám

Az utolsó napon Rizer ur az irodábai dolgozott, s oda ment be Liza kisasszony hogy a bizonyítványát és a fizetését kérje A komoly, szótalan férfi felnézett, tekinteti a leány szalidséget sugárzó arcára, ragyog« kék szemeire esett. — Hát csakugyan elmegy a kisasszony ‘ — Megvoltam elégedve az alkalmazás sál, jól bánt velem mindenki, szerettek i vevők is, de hát a szüleim igy akarják. — Semmiesetre sem maradva vissza — Semmiesetre. — Legalább addig, amig Pollák u: felgyógyul. — Nem tehetem. Rizer ur felállott. — Én pedig a kisasszonyt nem enge dem ; a kisasszony kedves, figyelmes, ud yarias, igazán lelke az üzletnek . . . A leány nem tudott szólani, de beszél helyette Rizer ur. — Ahhoz joguk van kedves szüleinek hogy a nálam alkalmazott leányukat el­vigyék ; de ahhoz nincs joguk, hogy el vigyék a menyasszonyomat. A szép, szőke leány arca elpirult tekintetét a földnek szegezte, nem mer1 felnézni s boldogságot adó édes érzés fu­tott végig rajta, mikor Rizer ur megfogtf hófehér kezét és gyöngéden annyit mondot neki : — Jöjjön édes Liza kisasszony, bemu tatom a személyzetnek a — meny­asszonyomat. Zsű.1* Apróságok a nagy világból. Összeszurkálták a szivét. A new- yorki közkórházban valósággal csodájára járnak az orvosok egy Sámuel Harmon nevű pincérnek, kinek 12 szúrás van a szivén s látszólag igen könnyen érzi magát. A pin­cér összeszólalkozott egy vendéggel, aki rátámadt s összeszurkálta. Az orvosok hisz­nek benne, hogy Harmon fölépül sebeiből. Embervér, mint orvosság. Hihe­tetlenül hangzó bestiális gyilkosság történt babonából a spanyolországi Godorban. Egy kuruzsló azt ajánlotta egy beteg földbérlőnek hogy ha meg akar gyógyulni, igyék ember­vért, még pedig serdülőkorban lévő fiú vé­rét és maga ajánlkozott, hogy 750 pezetáért szerez arra való fiugyermekt. A pénzt meg­kapta. A kuruzsló lefogott egy hét vés fiút, amikor a fo lyóban fürdött, zsákba tette és elvitte a beteg bérlő házába, ott sziven- szurta és a vérét megitatta a beteggel. Még rángatózott a szerencsétlen gyermek, mikor a kuruzsló fölhasitotta hátát s ki­vágta belőle a zsírosabb testrészeket, ame­lyeket aztán a beteg földbérlőre mellére kötött. A holttestet végül elrejtette egy földszakadékba. A gyilkosságot fölfedezték s mindazokat letartóztatták, akiknek tudo­másuk volt róla. mélyzet felé, nem úgy mint azok, akik vevő hiányában figyelték arcát, minden mozdálatát. A lányok egymás mellett állottak s csak úgy súgva engedtek meg egy-két szót: — Csinos ember. — Csak nagyon komoly. — Szigorú lehet. — Akkor jobb is ha ritkán jön az üzletbe. Csakhamar megélénkült az üzlet, höl­gyek jöttek-mentek s Rizer urnák hosszú idő után most volt alkalma meggyőződni arról, miképpen teljesiti feladatát a sze­mélyzet. A szőke kisasszony egy szapora szavú uriasszonynak dicsérte az eladásra szánt tavaszi felöltőt, de olyan előzékenyen, figyel­mesen s annyi kedves udvariassággal, hogy Rizert is meglepte. Másnap, harmadnap, sőt az egész héten úgy találta, hogy a szőke kisasszony a legügyesebb, tud bánni a hölgyekkel s mintha azok is felismerték volna benne ezt a jó tulajdonságot, először is hozzá mentek, vagy ha más szolgálta ki őket, nem lett addig üzlet belőle, amig Liza kisasszony is — mert igy hívták — oda nem ment kedvesen, udvariasan, figyelme­sen elősegíteni a vételt. Rizer ur pedig csak sétált a boltban, szivarozott, figyelt s közben konstatálta, hogy rendben megy minden, ő rá kevés szükség van s akár otthon is maradhat. Másnap reggel már csak a kulcsokat küldte fel, dé ig feléje sem nézett az üz­letnek. Attól kezdve naponként ritkán ment be, akkor is került-fordult s mihamarabb eltűnt. Vasárnap reggel is későn jött fel, fél­óra múlva már zárni kellett. A személyzet vette a felöltőjét, a kalapját, utolsónak szándékosan Liza kisasszony maradt. Egye­nesen Rizer ur felé tartott, aki maga is kimenőben volt s feltartotta. — Főnök ur kérem, szíveskedjék tudomásul venni, hogy hat hét múlva el­megyek Rizer urat készületlenül találta s meg­lepte a kijelentés. — Mi oka van rá kisasszony ? — Szüleim akarják. — Miért ? Keveslik a fizetését ? Jól van, felemelem. — Nem kérem, elköltözünk a városról. — ügy, az más. Bántotta Rizer urat a dolog, de a szülők elhatározását már nem másíthatta meg. Másnap, harmadnap és a hat hét alatt Liza kisasszony csak olyan pontosan, csak olyan lelkiismeretesen teljesítette a fela­datát; éppen olyan kedves, mint amennyire előzékeny volt a vevőkhöz, mintha tovább is az üzletben maradna. A második. Nagyforgalmu, szolid üzlete volt Rizer Lajosnak a kisváros főutcáján. A hölgyek előszeretettel keresték fel. Pompás árukat tartott, figyelmes kiszolgálással és szolid áraival rá szolgált a bizalomra. Több már esztendejénél Rizer Lajos mégis ritkán fordult meg a boltjában. Szép fiatal felesége, aki nemcsak a lelke fele, de az üzletében valósággal a jobb keze volt, meghűlt s rövid pár napi betegség után meghalt, özvegyen hagyta Rizer Lajost, aki csak hónapok során tudott ebbe az állapotba valahogy beletörődni. Nem is igen járt a boltba. Hiányzott onnan az ő kis felesége, aki olyan udva­riasan, annyi előzékenységgel forgolódott a hölgyek körül s aki kedvességével, ráter­mettségével úgy megtudta hódítani a vevőhölgyeket. Jóformán az első segéd bonyolította le a forgalmat, a tett-vett, intézkedett, rendelt, vette fel a személyzetet, vagy bo­csátotta el. Ha a főnöke bejött, elvonultak az irodába, letárgyalták a legszükségesebb dolgokat, leszámolták a forgalmat s Rizer ur legtöbbször keresztül sem ment az üz­leten, hanem az irodából az udvaron át hagyta el a helyiséget s ballagott haza, vagy valamelyik ismerőséhez, társaságba. Ha aztán ilyen helyen egyszer s másszor szóvá tették, hogy ritkán fordul meg az üzletében, Rizer olyankor kiöntötte, ami a szivén feküdt. Nem csinált titkot belőle és őszintén megmondta az okát. — Hiányzik onnan a feleségem. — Hát miért nem nősül meg Rizer ur ? — Nehéz dolog. — Még fiatal ember, alig több har­minc évesnél. Kitűnő forgalmú üzlete van, tekintélyes hozományt is kaphat. — Nem hozomány kell nekem. — Hát. — Feleség! De olyat, mint az első volt, aki valósággal leikévé lett a boltnak, nem kapok. És hiába bizonyították az ellenkezőjét, meggyőzni nem tudták. Addig csak ment valahogy a dolog, mig az első segéd beteg nem lett, de akkor bizony bekellett menni Rizer urnák is, hogy rendén folyon tovább minden. Nem nagyon tetszett ugyan neki, de a kényszerűség belevitte. Legelső reggel ko­rán már őt költötte fel a szolga. Neki kellett a nyitásnál jelen lenni. Amikor jött, — mert természetesen megkésett. — már a személyzet ott várt a bolt előtt. A segé­dek s a kisasszonyok, akikből szintén volt három az alkalmazottak sorában. Valamennyi elfoglalta a helyét a pudli mögött, csak Rizer ur járt fel s alá az üzletben s füstölt erősen szivarjából. Nem igen nézett a sze­

Next

/
Thumbnails
Contents