Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-08 / 198. szám
5-ik cíciai. t» Z A M 0 b 198 agára. (1910. szept. 8 Meghalt az Urfi! Irta: Faltay Lucyen. Szín: Egy hatszobás lakás „hatodik szobája“ udvari, alacsony, tábori, összerakható párnaágyán fekszik a „tékozló fiu“,aki most, hogy összejárta a világot, hazajött, megnősült, feleségétől elvált, bár megkeresi a mindennapijukat, — állítólag „élős- ködik“, végezetül elköveti azt a szemtelenséget, hogy meg is hal ott a tábori ágyon, csöndesen, mikor senki sem látja, Személyek : Az öccs: Neki mondják mindig, hogy ne legyen olyan, mint a bátyja, — szót fogad! Tényleg nem olyan! Három nővér: Fekete, szőke, barna. A fekete szokta a „tékozló fiút“ minden héten kétszer, kedden és szombaton a lakásból kiutasitani, a „tékozló fi»“ ilyenkor szomorúan nevet és nem megy el. A szőke könyveket kér a „tékozló fiútól“ és mikor az egy száí cérnát kér, ő szokott kiabálni, hogy „nem vagyok cseléd“. A barna? — barna. Unokanővér: Állandóan kissé köhög és szellemesen tud mosolyogni. A papa: Vadászruhában, most jött meg a vadászatról — tulajdonképen dühöng, hogy a fiú elkövette azt a tapintatlanságot, hogy az ő lakásán halt meg. A tékozló fiú felesége: Most hivták át a szomszédból. Elegáns, puccos hölgy. Lelketlen. Fekete ruhája még nincs, egy széles, fekete fátyol van a vállára téve, az egyik végét kacéran fölcsapja a nyaka köré. Szemei alá vannak festve — mutatja, hogy ő „már sirt is“. — Szívtelen, sjha- sem szerette az urát. — A kis leánya odahaza sir. Tiszti orvos: A házban lakik, komor hivatalos képű, szereti a vadat, íí de nem vadászik. Kellemetlen neki, hogy éjjel fölkeltették. Egy szép szobacica: Bár már későre jár az idő, még fönn volt. Ő veszi észre, hogy „az urfi“, a tékozló fiú meghalt. Egy szép, sápadt idegen leány: Nem a házból való, nem tudják honnan jött ide. Szobacica: Urfi kérem? . . . Fiatal ur kérem 1 (az ott a tábori ágyon iszonyúan csöndes.) Öccs: Ne lármázzon kérem, csukja be az ajtót kérem, ereszsze le a rolettát kérem . . . csukja be az ajtót kérem! . . . Szobacica (észreveszi, hogy az ott nem mozog és sikít) : Jesszus az urfi 1 Nagyságos ur 1 Istenem, istenem ! . . . Ilyen fiatal ._. . vége . . . stb. Öccs (fölül az ágyon): Mit sikit, ne ordítson ! Csukja bé a rolót, eressze le az ajtót kérem, csukja be a rolót kérem . . . Az ott a tábori ágyon (nagyon csöndes) : A. lakók kiszaladnak a gangra, lépcső- házba, az ajtóhoz tolongnak. Három nővér: (igazán szívből sírnak, bemennek a szobába és leborulnak a „tékozló fiú“ mellé.) — Szegény jó . . . bátyánk • . . milyen hamar meghalt . . . épen, mint a mama . . . épen egy hónapba is . . . majdnem azon a napon . . . neki már jó . . . Ö . . . már ... ott . . . van . . . (keservesen sírnak). Öccs: — ne lármázzatok . . . Ö már ott van . . . csukjátok, be áz ajtót . . . neki már jó . . . ereszszétek le a rolót . . . (Ö is sir.) A papa: . . . megmondtam, hogy ez lesz a vége, kellett neki a sok cigaretta, meg a rumos tea. Én nem tehetek róla . . . (sírni kezd) — szegény Lali! Ugy-e mondtam, ne cigarettázl Nővérek (kórusban): ugy-e mondtuk, ne cigarettázz, úgy e mondtuk! (Tovább sírnak:) Papa: Hívjátok a tiszti orvost . , . Szedett a Lali ma orvosságot ? Kellett neki sok cigaretta, rumos tea . . . . Unokánőyér: Kifesit köhög,' „kicsit szellemesen mosolyog, aztán megint köhög, megint szellemesen mosolyog a levegőbe. Tiszti orvos: (bejön a szobába, ránéz a csöndes emberre.) — Kedves kolléga url Igazán borzasztó csapás, vigasztalódjék . . . beteg volt . . . előrelátható volt . . . szegény fiú ... igen egy kissé megnézem . . . igazán borzasztó csapás . . . szedett valamit ? . . . Papa (siránkozva): Igen, már hónapok óta rosszabbul volt ... de hát ezzel ötven évig is ,elélhet valaki . . . volt már rá eset . . . Épen most jöttem meg, még le sem vetkőztem, borzasztó csapás — mindig mondtam, hogy ne cigarettázon, ne igyon rumos teát — ezzel ötven évig is elélhetett volna . . . hisz volt már rá eset ... Ép most jöttem meg, vadászni voltam... Tiszti orvos (érdekli a vadászat): Kedves kolléga ur . . Hol volt . . . igazán borzasztó csapás ... Jó terület? . . . Vigasztalódjék . . . Kartárs ur . . . van e sok vad . . . ? Papa (nagy szomorúan): Szegény Lali Jean, ez előrelátható volt. Mindig mondtam ne cigarettázzon, ne igyon rumos teát . . . Nagyon jó terület . . . Körülbelül két hónapja állandóan rosszul volt ... Ma húsz darab foglyot lőttem . . . mind kapásból . . . Talán holnaputánra tennénk a temetést . . . épen most rakattam el a vadat . . . Nővérek (még mindig sírnak, de már nem olyan keservesen), meg szeretnék csókolni a tékozló fiút — de utálják, sohase csókolták meg, mikor élt. A fekete (súgva): Én megcsókolom... A szőke: A homlokát? Barna: A haját csókold meg. (Mind a hárman mecsókolják a „tékozló fiút“, azután lopva mindegyik megtörd az ajkát, — de még mindig nem érzik jól magukat, lassan fölkelnek, egyenkint kimennek a fürdőszobába és ott lemossák az arcukat.) A tékozló fiú felesége : Bejön, körülnéz, drámai mozdulattal odaomlik a tábori ágy mellé, vigyáz, hogy a fekete „martil“ a kellő ráncokban omoljon le- — Az előzőleg meglazított haja a kellő pillanatban lehull, igen hatásos. — Művésziesen sírni kezd, a kezeit tördelve és rázza a szegény „csendes embert“, aki most kénytelen mindent eltűrni. — Apuska'. Drága apuskám, mi bajod 1 Lali, mi bajod 1 (Rázza.) Ó, kelj fel! Ugy-e jobban leszel 1 (Az tényleg jobban lesz.) Úgy tesz, mintha csókolná a tékozló fiút, de ahelyett zsebkendővel dörzsöli a szcmétr hogy az kellő vörös legyen, aztán elájuló mozdulatot tesz.) Tiszti orvos (hirtelen odaugrik, föl akarja fogni): Nagyságos asszonyom 1 Milyen csapás ... a borzasztó végzet . . . korán . . . megfosztotta . . . támaszkodjon rám asszonyom .. . A tékozló fiú felesége (önfeledten megteszi.) Öccs (még mindig sir, szerette a bátyját): Ne lármázzatok, tegyétek be az ajtót . . . ereszszétek le a rolót ... tegyétek be az ajtót . . . ereszszétek le a rolót . . . tegyétek be az ajtót . . . A szép sápadt idegen leány (félve, mintegy öntudatlanul jön be. Odamegy a „tékozló fiú“-hoz. Kis ideig nézi, azután leborul melléje, hangtalanul, de fuldokolva zokog.) A papa: Ki az a nő ? Tiszti orvos: Érdekes hölgy. Nővérek: Jaj, de szép leány . . . ismerte a Lalit. Az öccs: Szép leány ! Csukjátok be ajtót, ereszszétek le a rollót . . . A tékozló fiú felesége : Kibontakozik a tiszti orvos „támogató“ karjai közül, a nővérekhez megy. — Micsoda nő ez! Ugy-e mondtam 1 Micsoda alak! Hogy van szabva a ruhája! Láttatok már ilyen hajat! Oh, Lali! Mi bajod; apuska! Lgy-e jobban leszel . . . (A tékozló fiú másik oldalához. megy és ott, mint az előbb, kecsesen leomlik és úgy tesz, mintha nagyon sima, pedig csak közelről akarja látni a sápadt ismeretlen leányt. A szép ismeretlen leány (még mindig fuldokolva, görcsösen zokog, aztán ráborul a „tékozló fiú“ arcára és őrjöngve csókolja előbb az ajkát aztán a kezeit): Kis uram, édes kis uram, susogja. A tékozló üu: Mivel tökéletesen meg van halva, úgy tesz, mintha süket volna. Tiszti orvos (mivel a tékozló fiú felesége már a saját lábán áll és a dolgát elvégezte, távozni szeretne): Igazán borzasztó csapás . . . Vigasztalódjék kedves kolléga, ez előrelátható volt . . . húsz darabot lőtt . . . Előre is köszönöm, azonnal leküldök érte . . . borzasztó, borzasztó . . . csapás . . . (elmegy.) A papa: Én nem tehetek róla, én mindig mondtam, ne cigarettázon ... ne igyon rumos teát . . . Nóra ! Négy foglyot adjatok oda doktor családjának ... Én megmondtam! Az utóbbi időben mindig rosszabul volt . . . Unokanővér (szellemesen mosolyog.) Kimennek a szobából. A szép sápadt ismeretlen leány mintegy álomjáró megy végig a lépcsőházhoz — fölmegy a harmadik emeletre — és ott megáll a korlát mellett. A tékozló fiú felesége: Isten veletek ! Szegény apuska ! De hisz olyan beteg volt ! Talán jobb is neki igy . . . (elindul, igyekszik mentői szomorúbbnak kinézni.) A tékozló fiú : (tényleg jobb igy neki.) Mindnyájan kimennek a szobából, eloltják a villanylámpát, a „tékozló fiú“ egyedül marad. A papa (kinn az előszobában a leányokhoz)': — Tudtam, hogy ez lesz a vége . . . Mindig mondtam, ne cigarettázzon, ne igyon rumos teát . . . halljátok . . . húsz darab foglyot lőttem! Nővérek: Szegény Lali! Húsz darab foglyot lőtt *t papa . . . tegnap még olyan vig volt... (Őszintén, igazán sírnak.) A szép ismeretlen leány : A harmadik emelet korlátján átdobja magát, meghal! A zuhanásra kifutnak még egyszer az emberek. Mentőkért kiabálnak. Már nem kell. Szobacica: Elkezdi fényesre pucolni a tékozló fiú cipőjét —■ eddig nem tette. Tánctaniíás! Rúd Ruben előnyösen ismert oki. táncmester f. hó 5-én a téli idényre városunkba érkezik. A tanítást 12-én kezdi meg A délutáni tanfolyam 5—7 óráig, az esteli tanfolyam 8—10 óráig tart. Folyó hó 11-én (vasárnap) táncestélyt tart. — Beiratkozni már lehet a tánciskola helyiségében (a „Vigadó“ termében) délután fél 5-től 7 óráig. 1 Kérjen Valódi Védjegyfit! Elsőrangú toiletcikk százezer család használatá ban. A bőrt finommá és fehérré teszi és egyidejűleg ellenállóvá mindennemű időjárásnak. Valódi csak vörös dobozban 15, 30 és 75 fillérért. Kaiser-Borax szappan 80 fillér. Tola-szappan 70 fillér. GOTTLIEB VOITH, WIEN III// {MT* Mindenütt kapható. ............— ■■■—r
