Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-06 / 196. szám
2-’b oldal. SZÁM OS (1910. szept. 6.) 196. szám. ségére és az aktakezelés szeszélyes vélet* lenére bízni. Hozzáteszem, hogy a mikor a kormányra pressziót gyakorol a közvélemény, egy oly országban főleg, a hol a parlamenti többség s ennél fogva a kormány nem a nemzeti közvéleményt képviseli, ezzel csak kötelességet teljesít. Igenis, a közakarat szerepe rámutatni azon kérdésekre, melyek sürgős és gyökeres megoldást követelnek, igenis, a közakarat dolga minden törvényadta fegyverrel harcolni az ország jogos kívánalmainak tekintetbe vételéért. A vasúti decentralizáció eszméje már hóditó útra indult az országon keresztül, a közvélemény nyomása alatt elértük azt az eredményt, hogy a kormány az úgynevezett illetékes fórumok által informáltatta magát a legégetőbb szükségletekről. Egy újabb hadjárat kell, hogy kívánalmaink most már a teljesedés stádiumába lépjenek. Mert a kormánynak sokkal sürgősebb az osztrák és nagynémet érdekeket szolgáló Rudolfswerth—Serajevo—Ragusai vonal kiépítése, mint a magyar provinciák egymással való összekötése, mint a magyar forgalom létesítése. A kormány iniciativájára bízni ily fontos kérdéseket nem lehet, nem szabad. (Folyt, köv.) Román vélemény a hazafiságról. Megemlékeztünk arról a nagyszabású ünnepélyről, amelyet a nagybányáik rendeztek városunk nagynevű fiának, néhai dr. Schönherr Gyula történésznek az emlékezetére. Az ünnepély rendezői között ott voltak a város és környék előkelőségei s közöttük két nagybányai román nevű ur is : Pokol Elek bányatulajdonos és Brebán Sándor lelkész. Hét magyarországi román lapnak nagyon fájt az, hogy ez a két ur hazafias ünnepély rendezésében vesz részt és ebbeli fájdalmunkat a következő cikkekben öntötték ki. A brassói „Gazetta Transilvania“ oi- mü magyarfaló újság a napokban a következő felhívást tette közzé: — Diktum-faktum, az lett a dolog vége, hogy egyszer, a mikor hajnalébredéskor kilépett a tornácra Faragó uram, hát — csókolóztak a galambok. — Mi a szösz ütött ezekhez? — ál- mélkodott Faragó uram s ment az asz- szonyhoz: — Hé, anyjuk 1 — Mi baj, gazdám? — Csuda esett. — Ugyan — úgy? — Csókolództak a galambok. Nem étetted meg őket? — Nem én, gazdám 1 Tudja, megsejtettem, hogy a férfi a hibás, hát szereztem az asszony mellé egy másikat. Ezeket mondván, olyan szépen, olyan kedvesen nevetett Faragóné, hogy ebből a nevetésből megtudhatta az ura, hogy nemcsak az elűzött galamb, hanem immár ő is — pár nélkül maradt. Eme szavaknál aztán megpihent Pál szabó, de a szép ;Tubáné hálás pillantást vetett reá s melegen megszorította a közelében levő Fátyol gyerek kezét. .Kérünk felvilágosítást! Nagybányán ünnepségek között lepleztek le egy emléktáblát egy bizonyos történész, dr, Schönherr Gyula emlékezetére. Helyes! De bámulatba ejt bennünket az a körülmény, hogy az ünneprendező bizottságban ott szerepel két előkelő román is: Brebán Sándor és Pokol Elek. Brebán Sándor nem más, mint Alexandru Brebán, a nagybányai gör. kath. esperessóg adminisztrátora; Pokol Elek pedig: Alexa Pocol, az ismert bányatulajdonos. Azt kérdezzük már most, hogy mit keresnek ezek az urak az ilyen hazafias ünnepélyeken ? Valószinü, hogy nevük tudtokon kívül került a meghívóra; de ha beleegyezésükkel, akkor az nem egyéb, mint gonoszság részükről! Minden esetben kérünk felvilágosítást!“ így szól a brassói oláh felhívás ! Eközben a budapesti „Lupta“ cimü még vadabb újság, a következő cikket tette közzé: „Általad vész el Izrael népe! Szerkesztőségünk egy magyar nyelvű meghívót kapott Nagybányáról, mely egy obskúrus történész megünnepléséről szól, valami dr. Schönherr Gyuláról. Kételkedve vettük a meghivót kezünkbe s forgattuk jobbra-balra, nem tudva, hogy miért küldték azt nekünk? s nem hittünk szemeinknek! A rendező bizottság tagjai között, — kik mindnyájan hazafias tisztelettel hívnak meg bennünket ezen ünnepélyre, — két román nevet is olvastunk ! Első volt Brebán Sándor, Brebán lelkész és ideiglenes vezetője a nagybányai esperességnek. Halottátok ezt ? Egy esperességi vezető, egy ilyen román kerületben magát rendezőnek vallja egy tiszta magyar ünnepélyen, megadván a tiszteletet egy úgynevezett történésznek, ki egész életében nem tett egyebet, mint hazug érvekkel támadt ellenünk s bolyongó vad jövevényeknek nevezett minket. Ha ez nálunk történik, — akkor az az esperességi vezető ur többé nem teszi lábát a templom küszöbére! Tetőpontját érné el ez a dolog, ha a nagybányai hívek még meg is választanák őt esperesnek! Testvérek! Kerüljétek Judást! mert mocskos a szája és fertőzöttek kezei, melyekkel telhetetlenül markolja a vérrel befecskendezett aranyat. A második: Pokol Elek, Ez a par vénük tipikus alakja, — nálunk eddigelö ritka tipus. — Előbb Alexiu Pokolnak hívták és tanító volt, de csodásán meggazdagodott, (lásd a német közmondást: Dar Dumme . . . stb.) Ma boér, nagy bányabirtokos Nagybányán, s örvend, ha a város jegyzője kegyteljesen fogadja őt s ha ajtaja előtt sétálhat. Pokol urnák tettét azonban — Isten bocsássa meg neki, — nem tudjuk oly komolyan venni, mint kellene, mert nem tudja, mit cselekszik. Egyszerű ember, sőt nagyon is simplex, ki a műveltségbe kissé bepillantott; ember, ki szivének nemességét is oda adja, mely jellemzi a vidéki románt, kiben megmaradt a parvenük amaz üres ambíciója, hogy örvendjen, ha egy jegyzőnek kezet nyújthat sat. . . . De őrizkedjetek Brebán lelkésztől, ki régóta közismert, igéző szemeinek ingadozásáról ; és mérlegeljétek szavait, mert titeket is könnyen az árulás lejtős és sikamlós útjára fog vezetni! Jusson ez eszetekbe az esperesi választásnál ! Adjátok meg mindenkinek azt, ami őt megilleti!* Na, ehhez a román vélemény nyilvánításhoz — hogy az igazi nevén ne nevezzük — nem kell még csak kommentár sem ! Fényképező készülékek és es összes kellékei « LŐYY MIKSA könyvkereskedésében szerezhetők be Szatmáron. HÍRROVAT. Kinevezések a kataszteri felmérésnél. A pénzügyminiszter Szűcs Dénes és Bán- hidy Antal kataszteri mérnököket a szatmári felmérési felügyelésnél ebbeli minőségükben a IX. fizetési osztályba. Bodnár Béla mérnöko9gédet kataszteri mérnökké, a X. fizetési osztályba kinevezte. Eljegyzés. Kisfalud! Komlóssy Károly gyógyszerész eljegyezte özv. Eketyukodi Gyenge Károlyné leányát Mariskát Porcsal- máról. Házasság. Gobi Ferenc háztulajdonos, tegnap kötött házasságot Mottlik Mária úrnővel. Tanítónői kinevezés, a vallás- és közoktatásügyi miniszter Nemes Mariska oki. tanítónőt a kissodai (Temesm.) állami iskolához tanítónőül nevezte ki. Zeneiskolai hir. Füredi Sándor szerződtette zeneiskolájához cimbalom-tanárnőnek Pujda Margit kisasszonyt. Wallon Ede halála. Szatmár város egyik tekintélyes, régi családjának tagja hunyt el folyó hó 4-én Wallon Ede személyében. Pályafutását mint szappanos iparos kezdette és szép vagyont szerzett. Iparát mintegy öO évvel e zelőtt abban hagyta és főleg a szőlőmüv eléssel foglalkozott, hol mint kitűnő gazda és szakember volt ismeretes. Típusa volt a szerény és takarékosan élő polgárn ak, aki, ha kellett, a jótékonyság oltárár a lerótta a maga adóját, tagja volt azt lehet mondani minden egyesületnek, de vagyonával sohasem kérkedett, sőt nem feledkezett meg arról sem, hogy két keze munkájával vetette meg a több mint 220.200 koronára rugó vagyonát. Büszke volt arra, hogy mint iparos szerzett közbecsülóst a WalModern ruhafestés náitjnoii Dál Qyatmári Gyár főüzlet Kossuth L.-u. 10- I bármely divatszinre nflJWJCl rdl OadllMl. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2avIaI? *ta Henrik, Pless Vilmos, Borsaiino, Pichler kalap- tylZlli) gyárosok őszi divatkülönlegességei Somlyai divat- Biga—B—a áruházában, Deák-tér. Egy tanuló felvétetik.
