Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-04 / 195. szám
9-k olda'. SZAMOS {í010. szepfc. 4 195 szám.) Kapitányné — cigányleány. Rőczey Tamás uram idegesen várakozik a vár úrnőjének előszobájában. Hatalmas bajuszát meg meg pödri, szénfekete fürtéit fel- simitja bronzszinü arcáról. Sarkantyúját összeüti, párducbőr kacagányát megigazitja a vállán. Yégve bemehet. A vár elfogadó termében várja őt a szépséges Szécsi Mária, a murányi vénusz. — Mi hirt hoztál vitéz kapitányom ? Talán ismét háborog a török ? Vagy talán onnan felülről hallottál rossz hireket ? — Nem, Nagy asszony. Nem jelenteni, hanem kérni jövök. Életemben először és — talán utoljára. — Add elő kérésed fiam. Hűséges vitézem voltál mindig. Bátor mint az oroszlány, engedelmes mint a kezes bárány. Ha kérelmed méltó kapitányi rangadhoz, — úgy az teljesittetik. — Nagy asszonyom! Meguntam az egyedül létet. Meg akarok házasodni . . . Szécsi Mária mosolyogva nézett a szép szál ifjúra. Tetőtül talpig végig mérte mélységes tüzü szemeivel és azt gondolta magában, hogy ezt a deli kapitányt bizony minden nemes család szívesen fogadná fiául. Hiszen igaz, hogy nem származik magas helyről, de vitéz, daliás, fiatal és érdemekben gazdag. Az a mély sehhely a homlokán megszerezte neki a „nagyrőczei* predikátumot is. — Jól teszed fiam, — szólt végre elégedetten. Békés időket élünk. Legyen a sasból galamb. Hanem mondjad meg, melyik várban nyílik az a liliomszál, akire az én büszke sasom szemeit rávetette. Melyik galamb rabolta el az oroszlán nyugalmát ? — Nagy asszonyom ! Te jó és nemes vagy. Meg érted hü szolgád érzelmeit . . . Választottam nem lakik várban, sőt nemesi kúriában sem . . . — Nem baj fiam. Bár jobban szeretném ha a nagyrőczei címert egy más nemesi jelvénynyel kapcsolhatnám össze, — de megelégszem azzal is, ha a nagyrőczei címerre elhatározásod árnyékot vetni nem fog. Nos, ki a leányzó ? Rőczey kapitány kissé dacos mozdulattal felelte : — A keresztneve Minka. Vezetéknevét nem tudomi Talán nincs is. Elhagyott, egyedül álló szegény leány. A nagyasszony csodálkozva nézett a kapitányra. — De hát fiam, ki az a leány ? — Nagy asszonyom 1 Ne csodálkozzál ha a sas lepillant a magasból és az .utca porában fedez fel egy gyöngyszemet. Kincs marad az akkor is, ha a legtisztátalanabb helyre esik is. Származását nem tudom, nem is kutatom, de bizonyos vagyok abban, hogy ragyogó szépsége őt a Rőczey névre és arra, hogy leányomnak szólítsd, méltóvá teszik. Ő a szép gyermeke. Ma még rongyokban jár, de királynői termetése a selyem köntös, — hajába a gyöngy-koszoru nagyon is illeni fog . . . Választottam egy cigány karavány szépséges leánya . . . Szécsi Mária egy pillanatra elhalványult. Ránézett kedvelt kapitányára, de mikor annak arcán az elszántságot, szemeiben az ellentmondást nem tűző tüzet felfedezte, — vontatott hangon mondá: — Ismerlek fiam, tudom, hogy szándékod megmásithatlan. Házasságodhoz megadom a beleegyezést, de — és ezt jól megjegyezd, — Rőczey kapitány feleségét meg- )smerni nem óhajtom . . . Lángbaborult arccal hagyta el Rőczey a ki hallgatási termet. A nagy asszony utolsó szavai súlyos ökölcsapásként hatottak ugyan reá, de hajthatatlanságában mégis ezt mormogta : „ám legyen! de — csak azért is !“ * Vígan szól a muzsika a várkapitány szállásán. Az asszony szép ; fiatal, életrevaló kívánatos. Egy valódi Carmen. Hajlékony mint a nádszál, mosolya részegítő, ajkai pirosak s azok mögül két gyöngysor kandikál elő. Arca kreol; fürtéi koromfeketék és dúsan omlanak puha vállaira. Királynői termetén a selyem házi ruha észbontóan tapad. Szemeiben vad tűz és démoni villogás lángal . . . Akire reá néz, sohasem feledi el, különösen pedig Thurnó hadnagy nem. Teljesen mámorba merülve nézi a szépséges asszonyt. Ez észreveszi és egy rózsát dob felé. Rőczey kapitány mindezt tudja, látja és szivében vad keserűség üt tanyát. Az asz- szonyt őrült módon szereti, de hej ! nem igy képzelte ő a házasságot! Ó csendes galambfészekről álmodozott és egy hiú páva zajos körébe került. A folytonos mulatozást már megunta. Feleségével alig volt egyedül. S ha a vig pajtások hajnalban mámoros fővel elvonultak, — az asszony szeszélyes kifogásokkal egyedül húzódott vissza ágyas házába... És a dolgon segíteni nem lehetett. Szécsi Mária nem akarja ismerni Rőczeynét s ez a sértő mellőzés még jobban elmeriti azt a léha élet forgatagába . . . Hőczey észrevette, hogy az asszony Thurzó hadnagyot egy rózsával megdobta. Kelletlenül és mogorván húzódott el a szoba egyik sarkába és elkeseredve figyelt a zajosan mulatozókra. — Most ime, az asszony egy ügyes pillantással a hadnagyot magához inti. Valamit suttogtak. Rőczey a vastag medvebőrökön a párhoz sompolyosr . . . — Holnap este nyolcz órakor édes! Várni foglak ... A jobb sarok ablak ki lesz világítva . . . Akkor jöhetsz ... Az északi felvonóhíd le lesz bocsátva, férjem portyázáson lesz . . . Rőczeyvel a szoba elhomályosult. Halkan távozott a pártól. Az első pillanatban súlyos öklével le akart sújtani a nyomorult teremtésre, de nem tette. Forró ágyában egymást kergették a goudolatok, — végre keserűen felkacagva látszólag megnyugodott . . . Éjfél elmúlt, elhalt a muzsika, a zajos társaság oszlani kezdett. Részben a várba részben, — most békeidőben, — a vár körüli épületekbe távoztak a vendégek. A felvonó hidak csikorogva ereszkedtek alá, Thurzó is hazament. A hidakat ismét felvonták. A szép asszony egyedül maradt férjével. Mikor az utolsó vendég léptei is elhangzottak, szerelmesen borult Rőczey nyakába lángoló arcát annak arcához szorította és csábítóan suttogta: — Jöjj szerelmes párom, jöjj, élvezzük az egyedül lót boldogságát. — Hangja reszketett, meleg, puha teste remegve simult férjéhez. — Később, mondá Rőczey. Olyan szép az éj. Sétáljunk egy negyedórát. A holdvilág épen Murány felett úszott a nagy semmiségben és kíváncsian bámult a fiatal párra. Mikor pedig azok a déli sánc széles falára léptek föl, pár pillanatig ijedten húzódott meg egy kis felhő mögött. — Olyan jó melletted lenni, szólt az asszony, miközben fürkészően tekintett szó- talan férje szemeibe. Olyan szép az és — te olyan jó vagy hozzám. És még- közelebb simult férjéhez. Majd tovább beszélt. — Lásd, mily szép a természet; ott van Murány, az a halványan megvilágított falu Nagy Rőcze. És milyen szép az éj! Milyen illatos az erdő, a mező. — Aztán lepillantott a borzasztó mélységbe. Kétszáz méteres sötét ür tátongott ottan. Jól építették Murány várát arra a rémitő sziklára! A hatalmas tölgyek legmagasabb koronái s szédítő mélységben húzódtak meg. Az asszony összerezzent és fekóhajltott. — Milyen borzalmas mélység . . . Innen lezuhanni, Istenem, gondolatnak is iszonyú... Jöjj, menjünk aludni; ez borzalmas hely. Nem akarok a halálra gondolni, nem, különösen most nem. Most nem, nem . . . Rőczeyt ez utóbbi szavak őrültté tették. Vérben forgó szemekkel ordított fel: — Pedig meghalsz, nyomorult, hütelen alávaló kígyó, még mielőtt aljas tetted elkövetted volna. S a szerencsélten asszonyt egy szem- pillantás alatt megragadta, feje felé emelte és — teljes erejével az iszonyú mélységbe dobta. Egy rémséges sikoly, egy haíálorditás, egy nehéz test zuhanása, majd ’néhány elszabadult kőnek csattogása. — aztán csend, mélységes, borzalmas nyugalom. ... A hold teljesen elbújt a fekete felhők között. * Igen, igy történt. Menjetek fel a murányi vár romjaihoz és ott még hallani fogjátok a tót gyermekek szomorú énekét : A murányi vár fokáról Ledobtak egy cigány leányt . . . Kicsordult a piros vére. Pedig szép volt, nagyon szép volt. Most már nincsen, vége, vége. Nem is volt az cigányleány Hanem volt az Kapitánynak felesége. G. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz van e két szó Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két sző v5£L Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak mert' kártékonyak F01T0T fen hagy SZfrGfi líEdMflRfiO fllEGTűKELETESEBB } FOITTJSZTITÓ 5Z£fM I -wwTm « t Solvan ruhát tisztit Solvan csipkebluzt tisztit Solvan bútort, szőnyeget tisztit Solvan bőrkesztyűt tisztit Sol van iffi Fluss József és Társa ■ Szatmáron: A Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál, Rohrlieh Sámuel gyógyszerésznél, Bírták László,. Walton H. Fia, Szentpétery M., Kaufmann Ignác, Beer Miklós, Molnár Mihály,' Szűcs József cégeknél.
