Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-30 / 216. szám
Hirdetések: Előfizetést dij : Helyben: 1 évre 12 K. */i évre 6 K. */« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 „ ő ......... 4........150 Eoy szám ára 4 fi!3c':r. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szási. ca Telefonszém: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, & lap kiadóhivataléban fizetendők. Készpénzfizetés mellett, a legjntAnyosabb Árban kfeffi- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyiitter sora 20 fillér. JUJLJvf olyan. Szatmár, 1910. szent, há 30., péntek, jFCrasjiraMSíB poijStukai sapHíAP. Forradalom. Két papot le akarnak mondatni püspökeik a mandátumaikról. A mandátumok természetesen nem néppártiak. Előrelátható volt, hogy formai ször- szálhasogatások mellett (mint pl. hogy Kudnay prépost köteles Bajmóozon lakni) azzal fog felelni a kath. sajtó az esetek nyomán támadt eíitélő bírálatokra, hogy ez belügye az egyháznak s tisztán azon múlik a kérdés eldöntése, van-e az egyházi jogrendszer alapján a püspöknek joga ahhoz, hogy hasonló módon beavatkozzék a papjai politikai magatartásába ? Bármi legyen is a felelet erre a kérdésre, az közjogi szempontból közömbös nem lehet s így fenn nem tartható az a tétel sem, hogy ez az egyház számára fenntartott külön jogrend mesgyéin belül maradó jelenség volna. A kath. egyház egyik kiváló nevű püspöke azt mondotta egy interjúra adott válaszában, hogy bizonyos pápai dekrétumba csak „belemagyarázni“ lehet azt a püspöki jogot, amelyet itt most gyako rolni óhajtanak. Feltehető tehát az is, ami az egyházi álláspontra a legkedvezőtlenebb, hogy helyes értelmezés szerint ilyen jog nincs s akkor magyar polgá.ok alapvető politikai jogai ellen minden jogalap nélkül intézett merényletről lehetne beszélni. De nem vagyunk jártasak az egyházi törvények szövevényeiben s igy nem vállalkozhatunk arra, bogy véleményt, vagy közvéleményt mondjunk olyan kérdésben, Csöbörből vödörbe. Irta: Jean Reibrach. A boulevardokon ődöngtünk, Grandier és én, mikor minden más figyelmeztetés nélkül, mint egy elfojtott kiáltás, a társam egy mellékutcába vetette magát. — Mi az? Mi történt? — kérdeztem tőle. — Hová mégy? — Meneküljünk, meneküljünk, — mondta anélkül, hogy hátrafordulna. — Nem követnek bennünket ? Nem ? ... Az a jóember a feleségével! — Micsoda jó ember? — Jer. Elmondom neked! Egy másik utca kínálkozott rá, hogy beforduljunk. Abba indultunk s pár pillanattal később egy kávóház terraszán letelepedtünk. — Két éve már, — mondta — ón még jogászkodtam a latin negyedben. Egy férjes nő volt a kedvesem és áigy diákszobám szegényességénél, mint az erszényem laposságánál fogva, mely megtiltotta a kényelmes szállókat, több Ízben megesett, hogy kénytelen voltam a lakásán keresni föl a fiatal asszonyt a férj távollétében. Ez nem nagyon szép dolog és mindenekfölött amely amúgy is inkább az önkény, mint a jog talajában gyökerezik. Hanem feltételezzük azt, hogy ilyen jog egyelőre hatályban all s ezen feltevésnek az alapján állítjuk azt, hogy ez az állapot forradalmi és alkotmányellenes. Közjogunk sarkalatos tétele, hogy kötelező módon senki sem fosztható meg politikai jogaitól másképpen, mint a törvényekben megállapított módokon. Amint a felek belegyezésével sem adhatja el magát valaki rabszolgának, úgy a saját elhatározás« alapján sem toszthatja meg magát valaki a politikai jogaitól olyan, módokon, aminőket a törvény nem ismer. Valaki bírhat politikai jogokkal, nevezetesen aktiv és passzív választói joggal s azután beállhat cselédnek, amivel ezeket a jogait egyelőre eljátsza. Ezt teheti, mert ezt olyan közjogi törvény állapítja meg, amely az állam jogalkotó hatalmából meríti erejét. De olyan közjogi törvény már nincs, atnety szerint a pap nem is annyira „lemond* politikai jogairól, mint inkább „átruházza* azokat a püspökére, aki ilyen módon összes papjainak politikai jogait bírja s élő tiltakozást jelentene a jogegyenlőség elve ellen. Ezek szerint tehát államjogba ütközik az, hogy egyik polgár politikai jogával egy másik polgár rendelkezhessék. De ez az állapot nemcsak egy tiltott megállapodást jelent, amely allgatag létesül a pap és a püspöke, illetve az egyházi jogrend között, halálosan sérti az összes polgárok politikai jogait, mert korlátozza azoknak aktiv választó jogát. veszedelmes. Megbizonyosodtam róla egy este, mikor a házigazda váratlan hazatérése csak épen annyi időt engedett, hogy az erkélyre menekülhessek. Az erkély a második emeleten volt és szigorúan véve, leugorhattam volna, de a földszint egész hosszában üvegernyővel volt díszítve, melyen keresztülesve, megsértettem, összevéreztem volna magamat anélkül, hogy menekülésem biztosítva lett volna. Csak egy menekvést láttam : várni, mig a férj elalszik és hogy a nő jön figyelmeztetni s módját ejti, hogy a lakosztályon keresztül az ajtóhoz jussak. Egy óra azonban már lefolyt. Egy észrevétel tökéletesen megrémített. A férj nem feküdt le; világosság szűrődött ki a dolgozószobájának zsalui közt és tudtam, hogy ha oda veszi be magát igy esténkint, ott tölti az egész éjszakát egy találmányába mélyedve, valami uj rendszerű repülőgépbe, melyen hónapok óta dolgozott. Balvégzetem koronájaképen fagyos eső kezdett esni — januáriusban voltunk — és átázva, megfagyva, nem tudtam többé, me lyik szenthez fohászkodjam, mikor egy bérkocsi állott meg a ház bejárata előtt. Bár az üvegernyő nem engedte, nogy A kerület az ország alkotmányából merített jogon megválaszt egy képviselőt s ezt a képviselőt az ország alkotmányán kívül álló jogi tényező egyszerűen elcsapja. Ebben semmivel sincs több alkotmányos szellem, mintha az osztrák pénzügyminiszter, vagy a román konzul csapná el a magyar képviselőt. A kérdés egyszerű feltárása dokumentálja azt, hogy ez tisztára forradalom, amelynek állandósulni nem szabad. A megoldás pedig kétféle lehet. Vagy elfogadjuk azt, hogy a kath. klérus tagjai bírják a potitikai jogok teljességét és akkor önként elesik az olyan probléma, aminőt most a szepesi püspök dobott a magyar közéletbe, vagy pedig megnyugszunk abban, hogy a klérus tagjai ezekre a jogokra nem reflektálnak, amikor aztán nagyobb világosság kedvéért nemcsak az egyházjogba, de közjogi törvénybe is kifejezetten be kell iktatni azt, hogy a papok lemondtak politikai jogaikról Magyarországon. Dr. Tanódy Endre. Október . . . Évnegyed fordulóhoz érünk és ezt az alkalmat felhasználjuk arra, hogy Szatmár vármegye és Szatmár város közönségéhez kérő szóval forduljunk. A „Szamos“- ra, a mi modern szellemű, eleven és friss lapunkra hívjuk fel a figyelmet és kérjük, hogy bennünket előfizetéseikkel támogatni szíveskedjenek. lássak, nem nagy fáradságomba került megérteni, hogy ez a bérkocsi a ház valamelyik lakóját hozta haza. Hallottam, amint bezárja maga mögött a nehéz kaput és pár pillanattal később a léptek zaja értésemre adta, hogy ez a lakó épen a felettem levő lakás bérlője. Egyedül a körülmények magyarázhatják meg az ostoba, őrült gondolatot, mely akkor eszembe ötlött. Miután ez az ember ebben a pillanatban tér haza, miért nem lettem volna ö nála az imént9 Megjövetele által meglepetve, miért ne bocsátkoztam volna le az ablakból erre az erkélyre ? Anélkül, hogy tovább gondolkoznám, hirtelen és egyszersmind nehezen levágób- lam az erkély márványlapjára s a dolgozó- szoba zsalujára. Első pillanatra mély csönd, majd a férj hangja: — Mi az? Ki van ott? — Kérem uram, — súgtam be a hangomat elfojtva, — nyisson ajtót I Mentsen meg! Páriámenteztünk egy pillanatig, mielőtt mutatkozni mert volna revolverrel a kezében. — Csitt 1 — mondtam mutatóujjammal az ajkamon. És beléptem. VüMifal/jivhii/ lta Henrik, Pless Vilmos, Borsalino, Pichler kalapgyárosok őszi divatküiöniegességei Somlyai divatiimijniniiiii• iiniimwnn i áruházában, Deák-tér. Egy tanuló felvétetik-
