Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)

1910-09-24 / 211. szám

XLII. évfolyam. Szatmár, 1910. szept. hó 24., szombat. 211. szám, Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, évre 6 K. */« évre 3 K, i hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 „8 ............ A...........I SO Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-ulcza 9. szám. as Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatniáron, a lap kiadóhivatalában fizetendók- ---—•===-" ' ~:saam Hir detések K észpénziiaelés mellett, a Ipgjntinyoaabb árixm kftsrt­tetcek. — ag.róhirdetásek kózótt minden *ió 4 fillér, Nyílwír sora 20 ftWér. Az osztrák iparosok látogatása. (T.) Az alsóausztriai iparegyesület tanulmányútra jön hozzánk a napokban és a magyar iparosokkal és kereskedőkkel eszmecserét folytat az esetleg összevágó érdekek felől. Eßjik vezető etnberük szerint: „mindkét részről gazdasági közeledésre kell ltörekedni és a tengerentúli hús behozatalának szükségessége iránt ma­gyar ipar és kereskedelmi körökben érdeklődést kell kelteni, s ennek az ak­ciónak Budapesten támogatást szerezni.“ Ebben az eseményben és ebben a nvilatkozatban gazdasági helyzetünk száz- ágú problémájának a lényege van meg. Minden részletezés és tudákosság nélkül nézve helyzetünket, azt tisztán kell látnunk, hogy gazdasági életünkben két nagy szövetség ereje működik. AÍ egyik és ez a két nagy szövetség között a hatalmasabb : a magyar agrárok érdekszövetsége az osztrák iparral. Ez az alapja az Ausztriával való gazdasági kö­zösségnek, amely kitartja a politikai kö­zösség csődbeju'ott rendszerét is. A magyar föld urai üzleti szövet ségben állanak külföldi érdekekkel: ez az egyszerű sémája a közös vámterületnek. A buzavám megdrágítja a kenyeret az osztrák és a magyar fogyasztónak egya­ránt : ez magyar agrárérdek. Az ipari vám megdrágítja az iparcikkek árát a magyar fogyasztónak, de az osztrák fogyasztónak is: ez osztrák iparos érdek. A magyar agrárok és osztrák iparo­sok tehát kölcsönösen kiszolgáltatják egy­másnak, illetve mindenik kiszolgáltatja önmagának és egy idegen áKam termelő­jének hazája fogyasztó közönségét s annak nehezen szerzett filléreit. Több mint 40 éve fennáll ez a szövetség, működik és ráne­hezedik amúgy is szegénj'es kisgazda­ságunkra. A másik szövetség a nagyok között a kisebb. Sőt csak félszövetség, mert a másik fele még nincs is valóra válva. Ez az osztrák agráriusoknak az ösz- szemüködése a magyar gazdasági függet­lenségre és az iparfejlesztésünkre irányuló törekvésekkel. Mert ezek ma még csak törekvések. A megértés lehetősége onnan van, hogy a viszonylag gyenge osztrák agrárizmus szeretne elzárkózni a magyar versenytől az osztrák területen, a magyar ipar meg életre sem tud kelni, mig az osztrák ver­senytől saját földjén meg nem szabadul. Ez is érthető és ennek nagyobb a jövője, mint a múltja. Azonban tisztán a jövő zenéje és pedig harmonikus és tiszta, szép zene lenne az a harmadik összeállás: osztrák iparosok és k reskedők a magyar iparo­sokkal és kereskedőkkel, mindannyian az élelmiszer-drágaság és az agrárprotekció ellen. Ennek a kézenfekvő összeállásnak első tudatos kísérletéről beszélnek az osztrák vendégek, mikor tengerentúli hus- behozatalt emlegetnek. Bár a mai áraknál annyira elszok­tunk a hústól, miképen alig tudjuk el­hinni, hogy van még hús egyáltalán a világon, ha még túl az óperencián is. Ha ez a törekvés kialakul s a fo­gyasztók védszövetsége létrejön a terme­lők ellen, akkor még vehetjük valami hasznát az osztrák vendégeknek, aminek legfőbb ideje is vo’na. Tatorjárv István *!!!,”£* ipitési irodája Szatmár, Rákőczi-u. Fogarassy-ház. vállal mindenféle építkezést, tervek, költség vetések készítését, miivezetést és ellenőrzést. A tanácsból. Jelölés a „mensa academica* ra. A tanács a budapesti egyetemi men­zára Juhász Kálmán I. éves műegyetemi hallgatót, Szabó József III. éves joghall­gatót és Tóth József IV. bölcsészt jelölte a városi alapítványi helyekre. Hangverseny. Hermann László a dalegylet zeneisko­Szerelmesek. Irta: Gerard d’Houville. — Mire gondol? — kérdezte tőlem hirtelen felém fordulva; szinte elpirultam égő tekintete alatt. Ügyetlenül feleltem; — A Romeo és Julia bus szerelmére. — Romeo és Julia ... — tűnődött halkan Lucienne. — Én máskép tudom a haláluk történetét . . . Nagyon régen volt, mikor ezt nekem elbeszélték. — Emlékszik még reá? — Hogyne. Veronában voltam. Éppen akkor kötöttem életemet az Armand de P... éhez ... A legrettenetesebb dolgot követ­tem el, amit nő megtehet: Szakítani a tár­sasággal, a családdal és . . . mindenekfölött . . . gyermekeimmel. Egyszerre éreztem a megelégedést azon, hogy meg mertem tenni, amit a szenvedély szabott kötelességemül és az elválás gyötrelmeit. Elgyengültem, lesoványodtam. Életem legkisebb eseményei is eltörülhetetlenül lelkemben maradtak. Aztán épen ez az oka, hogy olyan jól em­lékszem a Julia történetére, amit egy öreg angol beszélt el nekem. . . . Egy pillanatra behunyta szép sze­meit, mintha múlt idők lángját akarná el­rejteni. Meglepett az az őszinte és nyugodt modor, amelylyel erről a nehéz és zavart időről beszélt. De már ismét megszólalt: — Előttem áll a hotel, amelybe száll­tunk és az én szobám Az Adigera nyílt. Jól hallottam a sárgás folyó örökös zuho- gását. Különösen jól emlékszem az esős reggelre; kinyitottam az ablakom, egynéhány csepp a nyakamra hullott. Armandot né­hány nap óta igen terhes üzleti levelezés foglalta le. Néha, hogy békében dolgoz­hasson, elmentem sétálni a Guisti-kertbe, ahol ő meg szokott keresni. Ön jój ismeri azt a gyönyörű kertet, emlékszik százados ciprusaira és szinte lángoló zsályáira. Az egyik fasorban, ahol boldog és melankólikus gondolatokkal sétál­tam, egy öreg angolt láttam. Olvasott, de abbanhagyta az olvasást, hogy engem néz­hessen. Fiatal voltam és szép : az életem nagy fordulása csak megszépített. A nézé­sem még tele volt azzal, hogy mertem szeretni és a szerelmeknek engedelmeskedni. Az emberek mindig rokonszenvvel és érdek­lődéssel fordultak utánam, még inkább, mint csodálattal vagy vágyódással. Mme de P . . . kissé faradt mosolylyal igazított meg homlokán egy fehér fürtöt: — Bár megszoktam, hogy nézzenek, de meglepett az öreg angol átható nézése. Fölemelkedett, utánam jött a ciprusok ár­nyékában és egész természetesen megszólalt : — Ön Júliához hasonlít. Szó nélkül haladtam tovább. De ő karomra tette csontos, erős kezét és na­gyon gyöngéden, nagyon szomorúan beszélt tovább: — Aki Júliához hasonlít, nagyon ko­rán fog meghalni. Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Különös ellenséges indulattal néztem rá. De nagyon jónak, nagyon szomorúnak és egy kicsit titokzatosnak látszott. — Tudja-e ön, — folytatta tovább — tudja-e a Julia halálának igazi történetét? Ugy-e nem? Elmondom önnek, de ne mondja tovább. Az igazság az, hogy a sze­relmesek egymásra találtak és együtt él­hettek volna örökké. Romeo eljutott a Julia sírjához, nem vette észre senki. Egy kis üveg méreg volt nála, mert hátha halott Julia. De Julia már fölóbredt lethargikus álmából és fehérbe öltözve, eléje tárta karját. Végre ! Szerethették egymást és el­a legújabb férfi-, fiú- és gyermek­öltönyök, felöltök, körgailérok es eredeti angol raglanok cégnél Szatmár, a színházzal szemben. a le gna g y ob b választékban Mérték utáni ruhák miskolci főüzletünkben készülnek hazai és eredeti angol kelmékből. Zsinéros kocsis doimány'Altönyök ranwk kivitelben és rózsás kocsis szórók állandóan raktáron. Szolid, szabott árak!

Next

/
Thumbnails
Contents