Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-22 / 209. szám
2-lk oldal, SZÁM OS (191Ü. szept. 22.) 209 szám. Gallérok gőzmosása ünifgjnii Dói ÖTohnár &yár föüzlet Kossuth L.-u. 10. Tűkörfénnyel nófehérre _____flajldjul idl OZdliiidl. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2. ar ra fogja rá a halálthozó fegyvert és ezen az alapon jogosabb is. Utó végre Reök István sohasem esküdött örök hűséget dr. Szőke Jenőnek és amit ő megszegett, azt megszegi minden húsból és vérből való fiatalember, ha a hitet tett kívánatos asszonyok nem sajnálják tőle az alkalmat. De Szőke Jenő nem gyilkolta le a hitszegő, bűnös asszonyt, mert az még kellett neki verdikt utánra. Sőt azt a beszámíthatatlan dolgot sem követte el, hogy feleslegesnek látván magát egy szerető emberpár boldogságának útjában, önmaga feküdjék a vonat alá. Nem. Hanem zsebébe rakta a fegyvert, felkereste a harmadikat és eljátszotta a beszámithatatlan- sági komédiát, amelynek maszlagától „nem“-et mondtak a polgári törvénylátók. S végül — ami tegnapelőtt itt történt előttünk — az esküdtek bölcs belátása eljutott az erkölcsi felfogásnak arra az ultramodern pontjára is, amelyet sohasem kívánt tőle a világ, talált indokolatlan igazmondást arra is, hogy valaki, aki a saját szülő és nevelő édesanyját állatias kegyetlenséggel halálratrancsirozza, felmenthető legyen, büntelen szűzzé váljék, akit nem ítélnek, hanem csak beutalnak javító nevelésre, mint a csintalanságból tolvajló utcagyereket. Jogászemberek, ha mind összeülnek, erkölcsi alapon gondolkodó esküdtképtelenek, ha összetörik is a lejüket, sohasem tudnának kifundálni olyan okot, amely menthetővé tegye kál a hangjegyek között. Nézze, mondja, ennek a cime valamit juttathat az ön eszébe. — Rettenetes Iván? . . . Nem, nem ismerem ezt az orosz darabot. Ezzel vette a partitúrát s udvarias szólamok közt távozni készült. Egyszerre egy női fátyolt pillantott meg az egyik széken. — Ah! — kiáltott föl, — jól tudtam hogy zavarom önt! Ne kísérjen ki. Isten önnel! — Nos? — kérdezte Natália előbujva. — Valóságos zsiván, szörnyeteg ez a te férjed, — mondta neki Vaugelin. — Bizonyos, hogy gonosz dolgot forgat a fejében. Iszonyú hidegverüen viselte magát, azt mondaná az ember, egy kis szent, pedig roppant veszélyes fráter. — Óh, édesem, megöl a rémület. Egyelőre nem szabad többé egymást látnunk. Menekülök is | tüstént, bármily iszonyú is rám nézve ez a válás! ‘ — Menj mindenem, nehogy bajod essék. Nincs senki az utcán ? Valahogy ne leselkedjék rád az a szörnyeteg. — Isten veled, lelkem. Egy utolsó csókot! így nil Pál Erről azonban komponálj egy darabot. — Mindenesetre! . . . Fájdalmamban valami halhatatlant fogok teremteni! QQQ azt, hogy egy 16 éves kölyökleány megölje az édesanyját. Nem létezik olyan mentő körülmény, amely ezt a rémtettet annyira jogossá tegye, hogy büntetés ne járjon a nyomában. Kocsis Vilmáé a szerencse, hogy amire a világ fennállása óta egyetlen nép judicaturájában sem volt praece- dens, az ő esetében a tegnapelőtti szatmári esküdtek megtalálták azt. Megtalálták a büntetlenséget biztositó körülményt a gyilkos leány erkölcsi belátásra alkalmatlan voltában! Kimondották azt, hogy az a leány, aki 16 éves korában már többrendbeli szeretők belső viszonyát lebonyolítja, az a leány, aki megöli az édesanyját, az már olyan erkölcstelen, hogy nem is lehet megbüntetni! Egész más, ha erkölcsös lett volna és nem ölte volna meg az édes anyját, akkor nem lettt volna erkölcstelen . . . Az a jogászvilág, az az erkölcsi alapon gondolkodó közönség pedig, amelyik eddig nem jött rá erre az elvre, az a bíróság, amely éhes, élelmiszer tolvajokat hónapokra kénytelen elitélni, itt áll tehetetlenül, ökölbeszorított erkölcsi érzékkel, de nem tagadja, hogy a Kovács Vilma jogesetében valahonnan tényleg hiányzott az erkölcstelenség belátására való képesség! Fényképező készülékek és sä összes kellékei s LŐTT MIKSA könyvkereskedésében szerezhetők be Szatmáron. Helyreigazítás. Lapunk tegnapi számában Gr. jegy- gyei tudósítás jelent meg egy helybeli esküdtszóki tárgyalásról, amelynek adatait — utólagos figyelmeztetés folytán — helyesbbitenünk kell. Előre kell bocsátanunk, hogy az utólag megállapított tények nem érdekelt és nem elfogult forrásból erednek, és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy magáról a tudósításról mindebből semmit sem mondhatunk. Ez a híradás a vádat képviselő dr. Papp Szilviusznak azt az állítást impu- tálta, hogy az anyának joga volt követelni leányától azt a pénzt, amit ez erkölcstelen élete árán szerzett. Ezzel szemben a valóság az, hogy az ügyész azt állapította meg az iratokból és a tárgyalás adataiból, hogy a vádlott leány varrásból keresett pénzt s az anyja azt követelte, hogy ebből a pénzből járuljon hozzá a vendégeskedés költségeihez, mert ezeken a vendégségeken a leány tisztelői vettek részt. Ebben a formában ez teljesen logikus és érthető s igy nyilvánvalóan semmi ok sem lehetett arra az állítólagos „visszatetszésre“, amelyről a tendenciózus tudósítás beszámol. Ezen ténybeli tévedés után azt sem hisszük el a tudósítónak, hogy „aunál nagyobb tetszést“ aratott a vódbeszéd. Lehet, bogy a tudósítónak tetszett a véd- beszéd. és lehet, hogy a védőnek tetszik a tudósítás. Ez azonban magánügy ; a közre csak az tartozik, hogy néha a leggondosabb ellenőrzés dacára is becsúszhatnak ilyesmik az újságba, amely ilyenkor nem tehet egyebet, mint azt, hogy lojálisán rektifikál. HÍRROVAT. Halálrózsák. Orvosi vélemények szerint Bécsbe a kolera a rózsák utján jutott el. Lehajtom a fejemet egy rózsabokor aljába. Még nincs itt egészen az ősz, de már az égő színű virágból minden szél- lebbenósre a fejemre hull egy-egy rózsalevél. A nyárra gondolok. Milyen jó volna belefeküdni egy szekérderék rózsalevélbe s beletemetkezni örökre, mint valami nagy temetőbe. Ábrándozók számára sincs ennéi szebb képzeletbeli halál. A csalódott szerelmesek minden ábrándja odahuz a rózsaszirmok felé. És mégis, bogy hire jön most annak, hogy Bécsbe rózsák juttatták el a sárga faj veszedelmét, egy pillana tra végigborzong a hátamon a hideg s mintha érezném a halál lehelletót a rózsalevelekből. Mennyire fáj az a gondolat, hogy vannak igazi, hamisítatlan halálrózsák is, amelyek szirmukban hordják a biztos megsemmisülést. Ezután tehát már a rózsaillatot sem lehet belehelni anélkül, hogy az emberek ne gondolnának rettegve a gyilkos kórra. S azokat a jeleneteket, amelyek hozzánőttek a rózsalevelekhez, ezután bizonyosan megmételyezi az a gondolat, bogy a rózsa is szállíthatja a halált! Milyen gyöngédtelenek is voltak azok a bécsi orvosok, hogy a szerelmesek csúfjára hosszú időre diszkreditálták a — rózsákat! Üveg, porczeliárs, tükö iá'v pa, képkeret, alpaoa és nikkel evőeszközök úgyszintén minden fényüzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők be GYŐRIT KÁROLY iivegkereskedésében Szatmár - Mérne ti, Deák-tér.