Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)

1910-08-13 / 178. szám

]?8. szám. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V5 évre 6 K. */. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:,. .. 16.,,. ., 8.. ,. ... A„ „ ..150 Egy szám ára 4 filSór. ■Cl---------- ---■: r.^-^====r~—------------z=r: Sz atmárvármegye törvónyhstósági bi­zottsága e hó 1 l-én rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen erősen látsztott a nyár, alig 40—50 bizottsági tag volt jelen. A gyűlést fél 11 órakor nyitotta meg Csaba Adorján főispán. Megnyitó beszédé­ben emelkedett szavakban emlékezett meg Őfelségéről, aki az idén ünnepli 80-ik születésnapját és kérte a vármegye kö­zönségét, hogy Toluavármegye azon át­iratát, amelylyel hódoló feliratot intéz Őfelségéhez, egyhangúlag, pártszempontok kikapcsolása mellett fogadják el. A köz- gyűlés Nemestóthi Szabó Antal azon indít­ványa mellett, hogy Sz&tmárvármegye közönsége önálló feliratot intézzen a ki­rályhoz, egyhangúlag elfogadta a főispánt előterjesztést. A hódoló felirat készítésével llosvay Aladár alispán bízatott meg. Ezután több mint 200 ügy került elreferálás alá és nagyobb részüknél egy­hangúlag az állandó bizottság javaslatát fogadták el. Egyedül nagyobb vitát, úgyszólván vihart, csak az állandó bizottság azon javaslata keltett, mely szerint a csaná!osi róm. katb. egyház azon kérelmét, hogy & templom kerítése községi költségen bon- tassók le, — utasítsák el. Rónai István erős hangon kelt ki a közigazgatás ellen, mert azt tapasztalja, hogy a vá;megye határozott rosszakaratúd intézi az egyház ügyeit. Nemestóthi Szabó Antal szintén ilyen értelemben szólott és felhívta a közgyűlés figyelmét arra a hangra, ame­lyen Szabó körjegyző jelen felebbezését megírta. Nemestóthi Szabó Antal kéri a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. tu Telsfonszém: 107. Mindennemű dijak Szatmároa, a lap kiadóhivatalában fizetendők. közgyűlést, hogy minden felekezeti szem­pontot félretéve, tisztán a bírói igazság szem előtt tartásával döntsenek a kérdés felett. llosvay alispán és Kerekes jegyző visszautasították Rónai és Szabó azon vádját, mintha a vármegyét a részrehajlás vádja érhetné e kérdésben. Stoll Béla és Nemestóthi Szabó Antal újabb felszólalása alapján az állandó bizottság javaslatát fogadták el nagy szótöbbséggel. A krassószörénymegyei árvízkárosul­taknak 1000 koronát szavazott meg a köz­gyűlés. Ugyszintéu segélyben részitettók a vármegyei tűzoltó szövetséget is. Csodaszép nyakkendő újdonságok érkeztek Kardosnál, Kazinczy-u. 4, Közigazgatási bizottsági ülés. Szafcmár vármegye közigazgatási bi­zottsága rendes havi gyűlését f. hó la-én tartotta meg llosvay Aladár alispán elnök leto alatt. Napirend előtt Luby Géza in­terpellálta meg az alispánt a választások­ból kifolyólag a tiszabecsi körjegyző és bíró ellen folyamatba tett fegyelmi ügy túl lassúsága miatt s kijelentette, hogy a belügyminisztérium utján fogja a szolga- birót a vizsgálat megindifására kénysze­ríteni. llosvay alispán nyomban válaszolt s a fegyelmi eljárás hosszúságára hivat­kozott. Ugyancsak napirend előtt tette le Schönpfiug László tb. szolgabiró a hiva­tali esküt. Ezután az egyes szakreferensek ter­jesztették elő havi jelentéseiket, llosvay Hirdetések : K észpénzfizetés mellett, a legjntáayosabb árban kózül- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttár sore 20 fillér. árvaszóki ülnök terjesztette be elsőnek havi jelentését. 2430 ügy adatott be, ezek közül elintéatetett 2066 ügy. Hegedűs Ferenc h. pénzügyigazgató ja entése sze­rint múlt hónap végéig egyenes adóban befolyt 389,445 K hátralék folyó évben 1,958 485 K; a befizetés a múlt évihez képest kedvezőtlenebb. Ugyancsak semmi lényegesebbet nem tartalmaz a h. tanfelügyelő jelentése sem : tekintettel, hogy julius hóban az iskolai előadások szünetelnek. Uj állami iskolák nyílnak meg szeptembertől kezdve. Lajos- völgy telepén, Királydarócon, Kövárre- metén. A szokásos sablon szerint terjesztet­ték be jelentéseiket Jakó ügyész a fel­ügyelete alatt lévő fogházak állapotáról és Lichtschein főmérnök az úti adókról* Dr. Aáron vármegyei főorvos jelentése szerint az általános egészségügyi állapot kedvezőtlen, kanyaró járvány van a me­gyében 25 községben. Szórványosan fellé­pett a vörheny és hasihagymáz is. Mándy Zoltán közgazdasági előadó szerint a csép- lési munkálatok nem sok jóval biztatnak. Az elemi csapások búzában, rozsban, dohányban súlyos károkat okoztak. A szőlőt is nagyban veszélyezteti a peronospora. Halasztási kedvezmény n adó­fizetésnél, A pénzügyminiszter körrendeleté. A pénzügyminiszter az ex-lex meg­szűnésével két rendeletet bocsátott ki, az egyik az adóbehajtások megindításáról és a hátralékos feleknek nyújtandó fizetési kedvezményesről szól. Üss meg . . .! Irta: Haldor. (Folyt, és vége.) A legény nem akarta. „Szagold hát na !“ — s az orráig dugta. Az erős ecetszag megcsapta a legény orrát, elfintorította az arcát. Marinak pokoli ötlete támadt, úgy hirtelen, egyszerre. Belerázta a kendő tar­talmát a legény arcába. Tele lett az arca hangyával, földdel . . . Felbődült a legény s Mari harsány vihogással szaladt föl a dombon, majdnem a tetőig. A legény szája, szeme telelett földdel, csípték a hangyák, eldobta a botját s nagy ijedelemmel törölgette a szeméből a port, a nyakából a csípős hangyakölyköket. A leány megállóit. Vihogott. Pajzán jókedvétől hangos visszhangot adott a domb, meg a kápolna. Kacagott. Csak úgy potyog­tak a könnyjei. A legény leült. Elővette a tükröt. Szúrta szemhéját a sok apró porszem. Nem birta kiszedni. Tűzben égett a szeme elön­tötte a vér. A megduzzadt erektől, a dör­zsöléstől kivörösödött, megdagadt. A leány a tetőn egyre kacagott. „Gyere már no 1 Ne dörzsöld ! Te finyás, gyere!“ A legény hátra sem nézett. Égett a a szeme. Rettentően fájt. A leány hívta. Kacagón, majd komo­lyan. Aztán elszontyorodott. Hevesen meg­dobogott a szive. Érezte, hogy rosszul tette, amit tett. Érezte, hogy bűnös, hogy baj lesz. Lassan, macskamódra jött le a baráz­dán. Már majdnem odaért. A legény meg­él ezte. Dagadt kivörösödött izemével hátra­nézett. „Eredj innen! . . . Eredj . . .; mert megváglak [“ A leány nem mozdult. Szorongást érzett a torkában. A legény kivörösödött szemétől megijedt. Elsápadt. A szive kala­pált. A melle elszorult A szeme fényes ragyogását elhomályosította egy meleg, sós csepp. Hozzá lopódzott. Félve a legény vállára tette a kezét. A legény hagyta. Mari letérdelt a fűbe. Ráhajolt a legény vállára, áthajolt rajta és szorongó szívvel nézte, mint vesződik azzal a sok szúró porszemmel. Fájdalmában csurgóit a tüzes szemhéj alól a könny. De hagyta, hogy rádüljön a leány, örült, hogy fél, örült, hogy sajnálta, tudta, hogy Pistával nem incselkedik többé, hogy hű lesz hozzá, hogy jó lesz. Végre sikerült. Szúrt még a szeme; de már csak zsibbadó fájást érzett. Nagy gonddal összehajtotta a földes, könnyes zseb­kendőjét. Zsebre vágta. Lerázta a válláról a lány kezét, durván odébb lökte, felvette a botját és vissza felé indult. „Endre te — s Mari vissza felé húzta — hát hova méssz ?“ Semmi válasz. Ezenkívül Augusztus hó 17. és 18-án a Károlyi-ház kertjében 9 professor Borghardt Vende'gjítfKa. Andor, Zöldi Márton.

Next

/
Thumbnails
Contents